Cselekmény
I. felvonás
Paul fiatal felesége, Marie elvesztését gyászolja. Bruges, a halott város folyton a halálra és az elmúlásra emlékezteti, minden a feleségét és a múltat jelképezi. A ház egyik szobájában őriz minden tárgyat, amely halott szerelmére emlékezteti, bútorait, de még a hajtincsét is. A férfit válságos és különös állapotban találja barátja, Frank. Paul találkozott egy nővel, aki feltűnően hasonlít halott feleségéhez, és ez összezavarta. A nő, Marietta – egy táncosnő – eljön hozzá. Egy dalt énekel lanton kísérve magát, a „hű szerelemről, amelynek meg kell halnia”. A dal megrendíti Pault. Marietta elvarázsolja a férfit, aki megpróbálja megölelni. Amikor a nő ki akar térni, megragadja a Marie képe elé húzott függönyt, és önkéntelenül félrehúzza. Elámul, mennyire hasonlít rá a festmény, majd elsiet a próbára. Paul egyedül marad, meghasonlottan hányódik a szeretett Marie iránti hűség és az újólag ébredt vágy ellentmondásos érzései között. A súlyos lelki teher alatt látomása támad: Marie kilép a festményből...
II. felvonás
A látomás még tart. Paul éjszaka egy magányos rakparton látja önmagát Marietta háza előtt. Nevetve, énekelve közelednek most néhányan Marietta társulatából csónakokon. Marietta elküldi a barátait, és egyedül marad Paullal. A férfi feltárja titkolt érzéseit, és mindenekelőtt megvallja, hogy őbenne csak halott feleségét szerette. Marietta mélyen sértve veszi fel a küzdelmet halott riválisával. Minden csáberejét latba vetve egyre jobban magához vonzza Pault. A férfi, aki elveszítette önuralmát, megadja magát. Paul haza akarja kísérni Mariettát. „Nem, tehozzád!” - kiáltja a nő, - „Marie házába!” Ott akarja tölteni az éjszakát Paullal, hogy a szellemet örökre elűzze...
III. felvonás
A következő reggelen Paul Marie szobájában talál rá Mariettára, aki a képmás előtt áll, a győztes pózában. A nagy szent körmenet napja van, amit innen, ebből a szobából akar Marietta végignézni. Kintről behallatszik az összegyűlt gyerekek éneke, és már hallani a titokzatos zenét, amely a körmentet kíséri. Marietta kigúnyolja Pault, és meggyőződését babonának minősíti. Paul összeszedi magát, és megvédi a szerelembe és a hűségbe vetett hitét, amire Marietta még jobban provokálni kezdi, és Marie képmásához siet. „Kezdődik a harc - az élet a halál ellen.” Észreveszi az ereklyetartót, amely Marie haját őrzi. „Ó, a haja!” Paul megkísérli elragadni tőle, de a nő a nyaka köré fonja, és gúnyos kacajok közepette táncolni kezd. A férfi dühösen megragadja Mariettát, a földre teperi és megfojtja a hajfonattal: „Most már éppen olyan, mint ő - Marie!” Paul körül minden sötét - a látomásnak vége. Lassan kivilágosodik, és Paul felébred. Látja, hogy a hajfonat ott van érintetlenül a vitrinben. Brigitta bejelenti, hogy a hölgy, aki meglátogatta, a sarokról visszafordult és itt van. Belép Marietta - itt felejtette az esernyőjét és a rózsákat – „egy jel, hogy maradjak?” Mivel Paul hallgat, megvonja a vállát és elmegy. Paul elhagyja Bruges-t, a halott várost.
