Cselekmény
Egy család élete rajzolódik elénk a második világháború idején. Olyan egyszerű embereknek az élete, akik a társadalom árnyékos oldalára szorultak, de nem akarnak elsüllyedni, inkább vámszedői lesznek a háborús nélkülözésnek.
A családfőt, az állástalan villamoskalauzt elviszik katonának, és amíg rá számos megpróbáltatás vár, addig az otthonmaradók feketézésből felvirágoztatják a családi kasszát. Hazaérkezésekor Gennaro megdöbbenve tapasztalja a változásokat, idegenként mozog saját lakásában. Az öreget mindenki kicsit ütődöttnek tartja, ám az erkölcsi igazságot mégis ő mondja ki: a háború nem ért véget, mert a jó és rossz még küzd egymással.
A főszereplő Gennaro úr igazi kispolgári gondolkodású, családjának kiszolgáltatott, kezdetben tragikomikus figura. Bár a háború nyomort, pusztulást zúdít az emberiségre, szétzülleszti a családot, ő reménykedik a jövőben, érzi és hiszi, hogy közeleg egy szebb holnap. Felesége, Amália jóval fiatalabb nála. Hamisítatlan nápolyi, írástudatlan proletárasszony, aki mindenkin keresztülgázol, elhanyagolja gyermekeit. Az asszony arra hivatkozik, szükségből feketézik, hogy gyermekeinek enni adhasson. A darab harmadik fontos alakja Enrico, a feketéző császárrá nőtt, munkanélküli sofőr. A nápolyi külváros egyik jellegzetes figurája, a leányszíveket, de még az öregedő Amália szívét is megdobogtató szépfiú.
A kérdés, melyre a darab végén válaszol a szerző az, hogy folytatható-e így tovább az életük.
