Az előadás plakátjaOpera két felvonásban. A Kolozsvári Magyar Opera vendégjátéka.
Szövegét Herczeg Ferenc drámája nyomán írta Kapecz Zsuzsa és Selmeczi György
Szereplők: Konstantin, császár - Nyári Zoltán, Iréné, császárné - Kele Brigitta, Demeter, a császár öccse - Rétyi Zsombor, Spiridion, főkamarás - Balla Sándor, Zenóbia, a császárné bizalmasa - Wiedemann Bernadett, A pátriárka - Szilágyi János, Laszkarisz, tengernagy - Sándor Csaba, Lysander, udvari költő - Szabó Levente, Krátesz, udvari filozófus - Mányoki László, Murzafosz, kalmár - Laczkó Vass Róbert, Giovanni, genovai zsoldoskapitány - Sándor Árpád, Herma - Covacinschi Yolanda, Kalil, a szultán követe - Köpeczi Sándor, Ahmed, a szultán unokaöccse - Néma szerep, valamint udvari urak és hölgyek, genovai zsoldosok, rableányok, bizánci nép
Közreműködik: a Kolozsvári Magyar Opera zenekara és énekkara
Díszlet- és jelmeztervező: Zeke Edit
Karigazgató: Kulcsár Szabolcs
Hangversenymester: Barabás Sándor, Ferenczi Endre
Korrepetitor: Incze G. Katalin, Nagy Ibolya, Nagy Gergő
Ügyelő: Venczel Péter
Súgó: Terebesi Bea
Karmester: Kesselyák Gergely
Rendező: Zakariás Zalán
2014. 06. 14., szombat, 21:00 – Miskolci Nemzeti Színház, Nyári Színház
Cselekmény
Történik Bizáncban, 1453. május 28-29-én
I. rész
Nyitány
1. kép
Ünnepség a császári palotában. A távolból a szörnyű ostrom áldozatainak lamentációja hallatszik: „Halál, halál!” (kórus). Genovai zsoldosok tódulnak be a nagyterembe. Erre menekítik halálosan sebesült társukat (férfikar). Zenóbia palotahölgy sürgeti őket, hogy távozzanak, majd Bizánc pusztulásának víziójáról énekel (ária). Spiridion főkamarás a női karral együtt az ünnepségre készülődik (női kar), majd Laszkarisz tengernagy érkezik és sérelmeit sorolja. Akár Mohamedhez is átpártolna már (duettino). Murzafosz, a kalmár Spiridionhoz folyamodik, hogy a koronagyémántokat megszerezze (buffo tercett). Lizánder, a költő és Krátesz, az udvari bölcs szintén Konstantin bukására spekulálnak. Most mindenki megdöbbenésére a császár elmebeteg öccse, Demeter nagyherceg lép be a pátriárka társaságában. A főpap őt ültetné a császári trónra Bizánc bukása után. Végül kiderül, hogy az udvari méltóságok összeesküvést szőnek a császár ellen (jelenet).
2. kép
Rituális külsőségek között érkezik a császárné (kórus), aki rövid beszédet intéz alattvalóihoz, majd fogadja hódolatukat (arietta és jelenet). Iréne láthatóan igen feszült, de azért rövid flörtbe bocsátkozik Laszkarisszal (duettino). A női kar produkciója után Zenóbiával folytat izgatott párbeszédet, aki átadja neki a szultán levelét, amely a Bizánc eleste utáni új élet ígéretét hordozza (jelenet). A császárné széles ívű áriában vall a hatalom és a pompa utáni leküzdhetetlen sóvárgásáról, a bukásért császári férjét okolja. Az udvar népe izgatott és fél.
3. kép
Harcosok gyűrűjében, halálos fáradtsággal az arcán érkezik maga a császár. Az udvar hódolattal fogadja (kórus). Trónbeszédében a bizalomról, a hit erejéről szól (nagyária). Giovanni érkezik, és keserű szavakkal illeti a bizánciakat megadásukért és gyávaságukért (jelenet). Az udvar szétszéled.
4. kép
A császári pár egyedül marad. Mindkettejükből a szemrehányás és a keserűség ömlik (duett). Kívülről egy processzió résztvevői Bizánc védőszentjeinek nevét sorolják (kórus). Iréne távozik. A homályból a császár apródja lép elő. Konstantin leleplezi: az apródruha fiatal lányt rejt, aki rajongó szerelmétől hajtva árnyékként követi a császárt, és arra bíztatja, hogy tartson ki, harcoljon a végsőkig (duett).
5. kép
Hírnök érkezik. A szultán követeket küld a császári udvarba. Éled a remény, Konstantin csodában reménykedik. Csak Giovanni figyelmezteti a császárt: ne fogadja a követeket (jelenet). Ám ekkor újra felhangzik a halál-kórus, és Konstantin eldönti, hogy tárgyalásokba kezd (jelenet). A követség hírére összesereglik az udvar. Zenóbia hűsítő italt kínál a császárnak. Maga keverte a császárné parancsára. Giovanni és Herma rossz előérzettel figyeli az eseményeket. A császár a szájához emeli a méregpoharat, ám az utolsó pillanatban maga a császárné üti ki a kezéből azt.
II. rész
1. kép
Éjjel. Konstantin és Herma virrasztanak. Mindketten tudják, a búcsú órái ezek (duett).
2. kép
Az udvar nagyjai gyülekeznek, izgatottan várják a fejleményeket (jelenet). Érkezik a császári pár, majd kisvártatva belépnek a követek. Ahmed kán, a szultán öccse a vele érkező öregember, Lala Kalil hangsúlyozza, hogy Ahmednek nem eshet bántódása, ellenkező esetben Bizáncra szörnyű bosszú vár (jelenet). Rövid szópárbaj után Kalil ismerteti a szultán ajánlatát: nem békét ajánl, hanem kegyelmet. A császár elhajózhat, hívei, vagyonuk hátrahagyásával, vele tarthatnak (monológ). Aki marad, megtarthatja vagyonát és vallását. Az udvaroncok láthatóan kiegyeznének, ám Konstantin rettentő döntést hoz: leütteti Ahmed fejét. A zsoldosok már el is hurcolják az ifjút, Kalil őrjöngve elrohan. Giovanni ünnepli a császár lelki erejét (jelenet).
3. kép
A császár alattvalóihoz fordul és megpróbálja távozásra bírni őket. Azt vizionálja, hogy később, erőre kapva visszahódíthatják Bizáncot. Ám sorra mindnyájan visszautasítják. A trónterem kiüresedik. A palotán kívül a nép hangját hallani: „Vesszen Konstantin!” (jelenet).
4. kép
És ekkor megszólalnak a Hagia Sophia harangjai. A császár búcsúzik (ária). Giovanni érkezik az összeesküvés hírével. A feldúlt császár fegyvert ragad és elindul a végzetes ütközetre. Herma árnyékként követi a halálba is.
5. kép
Az összeesküvők megnyitották a Romanosz-kaput az ellenség előtt. Még mindig bíznak benne, hogy az új hatalom kegyencei lehetnek (szextett). A trónteremben gyülekeznek. Belép Kalil, nyomában gyászmenet. A halott császárt hozzák. A török aggastyán gyászbeszédet tart a nemes ellenfél fölött (ária). Iréne térdre hull és kiissza a méregpoharat.
Bizánc sorsa beteljesedik.
