Opera két részben – a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kar Magánének Tanszékének vendégjátéka
Libretto: Nyikolaj Rimszkij-Korszakov és Vlagyimir Ivanovics Belszkij
Zongorán közreműködik: Pál Tamás, Komáromi Júlia
Rendezte: Toronykőy Attila
Tanszékvezető: Dr. Temesi Mária
Szadko – Megyesi Zoltán m.v.
A kék óceán király – Koczor Kristóf
Volhova – Kovács Éva, Bobanj Rebeka
Nyezsata – Krajnyák Dalma
Ljubava – Barabás Annamária, Horák Renáta
Jelenés – Taletovics Milán
Novgorodban ünnepelnek. Csatlakozna hozzájuk Szadko is, ám ő nem a múlt dicsőségéről, hanem egy merész jövőről énekelne, ezért kinevetik. A megbántott hős egy tó partján keres vigaszt. A lemenő napnál hirtelen hattyúk tűnnek fel, amelyek földet érve lányokká változnak át. Köztük van a Tenger királyának legkisebb lánya, Volhova, akinek Szadko elnyeri a szívét. Szadko felesége, Ljubava eközben egész éjjel férjét várja. Amikor végül Szadko hazaér, ügyet sem vet rá – gondolatai Volhova körül forognak.
Szadko fogad a kereskedőkkel, hogy az Ilmeny-tóban aranyhalat tud fogni. A fogadás tétje: saját feje a kereskedők vagyonával szemben. Volhova ajándékának segítségével megnyeri a fogadást, felszerel harminc hajót, és tengerre száll. Hosszú vándorútja során Szadko megismerkedik a Varég-föld, India és Velence szépségeivel. A flotta hazafelé tart, mikor Volhova szólítja, és Szadko érte a tengerbe veti magát. Szadko dala a Tenger királyának erejét dicsőíti, aki jutalmul hozzáadja a lányát. A menyegzőt egy jelenés szakítja meg: Szadkonak haza kell térnie. Volhova azonban nem lehet földi társa, csak mint folyó kísérheti el választottját. Szadko elbúcsúzik Volhovától. Ljubava visszakapja hitvesét, a novgorodiak pedig köszöntik a hőst, aki a Volhov folyóval ajándékozta meg őket.
2008. június 19., csütörtök 18 óra, Kamaraszínház, Miskolc
