Az Észt Nemzeti Opera vendégjátéka
Opera két felvonásban, német, héber, orosz és angol nyelven, magyar felirattal
Librettó: Lutz Hübner
Fordítás, magyar nyelvű felirat: Jánszky Lengyel Jenő
Szereplők: Wallenberg - Rauno Elp, Eichmann- Priit Volmer, Wallenberg 2 - Roland Liiv, German Officer - Jassi Zahharov, Ronald Reagan - Väino Puura, Első túlélő / Első megmentett - Teele Jöks, Második túlélő / Második megmentett - Andres Köster , Harmadik túlélő / Harmadik megmentett - Mart Laur, Első vendég / Jacob Wallenberg - Mart Madiste, Második vendég / American General - Rene Soom, Harmadik vendég / Amerikai katona - Aare Saal, Első Diplomata – Helen Lokuta, Második Diplomata – Annaliisa Pillak, Harmadik Diplomata – Juuli Lill, Hölgy – Riina Arienne, Asszony – Aile Asszonyi, Első Orosz tiszt – Urmas Pöldma, Második orosz tiszt – Vladislav Horuzenko, Három Gulag-fogoly – Villu Valdmaa, Mati Vaikmaa, Aare Kodasma , Wallenberg 3 - Vahur Agar
Díszlet- és jelmeztervező: Ene-Liis Semper
Vezényel: Risto Joost
Ötlet: Dmitri Bertman
Rendező: Dmitri Bertman, Neeme Kuningas
Játszódik az 1940-es évek elején Stockholmban és Budapesten.
Egy diplomata konferencián Stockholmban Raoul Wallenberg azt a megbízást kapja az Amerikai Egyesült Államok elnökétől és menekültügyi szervezetek támogatóitól, hogy védje meg a budapesti zsidókat a fenyegető deportálástól. Diplomáciai védettséget ajánlanak neki. Rövid habozás után Wallenberg úgy dönt, vállalja a veszélyes feladatot.
Egy budapesti vasútállomáson fegyveres német katonák vagonokba lökdösik a zsidókat, egy hivatalnok a listát ellenőrzi. Wallenberg az egyik deportáltnak svéd állampolgárságot kíván adni, de a hivatalnok lelövi a zsidót.
Wallenberg azt tervezi, hogy a budapesti zsidókat svéd útlevéllel fogja ellátni. Vacsorára hívja az SS Oberstrumbannführer Eichmannt, és elmondja neki: budapesti tartózkodásának valódi célja, hogy emberéleteket mentsen. A német tiszt figyelmezteti a diplomatát, hogy a védettség tulajdonképpen csak egy megegyezés. Wallenberg úgy érzi, nincs már sok ideje.
A budapesti vasútállomáson Wallenberg kiosztja a munkavállalási iratokat. Egy nő visszaadja neki az útlevelet, és indul a koncentrációs táborba. A zsidók a halálba menetelnek. Eichmann elvégezte a munkáját. A háborúnak vége, a szovjet hadsereg megszállja Budapestet. A diplomaták biztosítják Wallenberget arról, hogy új megbízatást fog kapni.
A háború után a szovjet hivatalnokok nem adnak információt arról, hogy mi lett Wallenberg sorsa. A gulág foglyok azonban azt vallják, hogy látták Wallenberget annak idején. Emlékképük hőse azonban csupán egy reflexió. Eközben Eichmann úton van Jeruzsálem felé, ahol számot kell adnia tetteiről a bíróság előtt. Halálra ítélik.
Végül a Wallenberg Cirkuszban vagyunk. Raoul Wallenberget őrangyalként dicsőítik. Nagybátyja, Jacob Wallenberg unokaöccséről beszél. Az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Ronald Reagan Wallenberget az Egyesült Államok tiszteletbeli állampolgárává nyilvánítja.
Wallenberg (részlet) - Lengyel Jenő fordítása
| Herr Wallenberg, ich will Ihnen meinen Schutzpass zurückgeben. Ich will zu meiner Familie.
Bring sie her, ich habe Verwendung für alle. Bring sie her, ich gebe ihnen Schutzpässe.
Herr Wallenberg, meine Familie passt in Ihre Manteltasche.
Meine Familie macht Ihnen die Finger schmutzig, Sie können sie von polnischen Äckern kratzen, vom Laub der Bäume und den Ziegeln der Dächer. Sie werden nicht genug von ihnen finden, ein Aschekreuz auf Ihre Stirn zu malen, nicht genug, dass ein Soldat hustet, wenn sie in seine Kehle fliegen.
Sie, die zu Hause auf mich gewartet haben, aber nicht ich habe geklopft, und wo soll ich hin mit meinem geschenkten Leben, wie soll ich mit der Schuld leben, an einem Tag auf die Straße gegangen zu sein, als andere im Haus bleiben?
Soll ich mein Leben bauen auf einen Spaziergang und das Glück, Sie getroffen zu haben? Sagen Sie mir, wie ich die Schuld zu überleben, überleben soll. | Wallenberg úr, szeretném visszaadni a menlevelet. A családommal szeretnék lenni.
Hozd el őket is, alkalmazom mindannyiukat. Hozd el őket is, adok menlevelet mindegyiküknek.
Wallenberg úr, a családom elférne az ön kabátzsebében.
A családom bepiszkolná az ön ujját. Összekaparhatná őket a lengyel mezőkről, a fák lombjáról, a tetőcserepekről; de annyit se szedhetne össze belőlük, hogy a hamujukból keresztet rajzoljon a homlokára; nem lenne elég, hogy egy katona köhintsen, ha a családom beleszállna a torkába.
Otthon maradtak, vártak reám, de nem én kopogtattam... Mit kezdjek most az ajándékba kapott életemmel? Éljek együtt a szégyennel, hogy egy szép napon lementem az utcára, a többiek pedig otthon maradtak?
Építsem az életemet egy jókor jött sétára meg a szerencsére, hogy önnel összefutottam? Mondja meg: ezt a szégyent túl lehet, túl kell élni? |
2010. június 12., szombat 20 óra, Nagyszínház, Miskolc
