A Szlovák Nemzeti Színház (Pozsony) vendégjátéka
I. rész
Bartók: A fából faragott királyfi
Táncjáték
Libretto: Balázs Béla
Vezényel: Oberfrank Péter
Koreográfus, rendező: Juronics Tamás
A fából faragott királyfi – Adrian Ducin
Királyfi – Jozef Dolinský
Királylány – Viktória Šimončíková
Tündér – Juraj Vasilenko
A királyfi egy királylányra bukkan vándorútján, de nem tud hozzá bejutni a palotába, mert az erdő és a patak útját állja. Fabábot farag, felékesíti palástjával, koronájával. A csel sikerül, a díszes fabábu lecsalogatja a királylányt, aki csak a fabábbal törődik, a szerelmes királyfival nem. A bábu a tündér parancsára megelevenedik, félelmetes démoni táncba kezd, és a királylány táncba megy vele. Az összetört ifjú magára marad. A fabáb mozdulatlan marad, amikor a királylány újra táncra nógatja. Ekkor veszi észre a királyfit, menne is hozzá, de ő kéreti magát. A természet végül mindkettőjüket magához öleli.
Bartók: A kékszakállú herceg vára
Opera egy felvonásban
Libretto: Balázs Béla
Vezényel: Oberfrank Péter
Rendezte: Martin Bendik
A kékszakállú – Gustáv Beláček
Judit – Denisa Hamarová
Prológ – Mátyás Dráfi
A helyszín és az időpont a legendák homályába vész. Hatalmas, homályos, gótikus stílusú ablaktalan terem, egy lépcsőfeljáró és hét ajtó. Judit, a Kékszakállú felesége baljós történeteket hallott, és tudni szeretné, mi van a hét ajtó mögött. Megszerzi a kulcsokat és beengedi a levegőt, a napfényt. Öt ajtó mögött mindent, a férfi korábbi életének, kincseinek bizonyítékait vér borítja. A hatodik ajtó mögött a könnyek tava csillog. A hetedik, a legféltettebb ajtó mögött három asszony bukkan elő hangtalanul – a Kékszakállú korábbi asszonyai. Juditra is korona, díszes köpeny, ékszerek sokasága nehezedik, s maga is belép a hetedik terembe – ő is a Kékszakállú múltjának részévé válik.
2004. június 15., kedd 21 óra Nagyszínház, Miskolc