2016-ban, a Bartók-évben az előadások mellett kiemelt hangsúlyt kap a fesztiválon a Bartók-életmű tudományos megközelítése is. A zeneszerző munkásságát átfogóan bemutató elméleti előadássorozat hat napon át tart.
Elméleti előadások.
Előadók: Flach Antal és Sziklavário Károly zenetörténészek
Flach Antal előadásai elé:
1. – Az ifjú Bartók: Bartók ifjúkori alkotóművészetére fókuszáló előadás, amelyben hangfelvételi ritkaságok és élő előadásban elhangzó műrészleteken keresztül tárul fel a zeneszerzői útkeresés korai és romantikus zenei nyelvezetű időszaka, egészen a kezdetektől a zeneakadémiai tanulmányok befejezését követő, de még opusz-szám nélküli művekig. Az életmű ezen része jószerivel ismeretlen a közönség előtt, ezért is oly érdekfeszítő fejezete a komponista zenei portréjának.
2. – Zenévé lett szerelmek: "Azelőtt nem hittem, míg magamon nem tapasztaltam, hogy valakinek művei tulajdonképen életrajznál pontosabban jelölik meg életének nevezetes eseményeit, irányító szenvedélyeit.”(Bartók Béla) Élet és műalkotás kapcsolatában való mélységes hit, melynek egyik vezérmotívumát a bartóki életút női szereplői jelentik. Az élőzenével is kísért előadás Bartók szerelmei, nőideáljai által ihletett zeneműveit, illetve azok esetleges összefüggéseit kívánja bemutatni.
3.– Egy megtagadott mű: Scherzo op. 2: A szerző életében előadatlan, a pályakezdés szempontjából mégis kiemelkedően fontos, elemeiben Bartók későbbi stílusát és életművének egyik fő tételtípusát felvonultató alkotás bemutatása. Egy különleges és személyes zenei portré, amely egy mesteri partitúra tükrében tárja elénk a 23 esztendős komponista magyaros-romantikus líráját és a groteszkre való hajlamának kibontakozását.
Sziklavári Károly előadásai elé:
1. – A Concerto zenekarra Bartók Béla kései alkotása (1943), melynek stiláris összetettsége és karakterbősége még az életműben is szinte egyedül áll. Az előadó a mű fölfedezésére: belső világának beható megismerésére invitálja az érdeklődőket. Értelmezési kísérletének részeként számos, életművön belüli és kívüli ‒ ismertebb és kevésbé gyakran hangsúlyozott ‒ összefüggésre világít rá.
2. – Az előadó azt az alkotói hangváltást igyekszik bemutatni és kellőképpen „körbejárni”, amely nem csupán az 1920-as évtized magyar zeneszerzésére, hanem a kor hazai művészetére általában véve is jellemző volt. Ez lényegében a korábbi, kísérletező individualitástól a kollektív mondanivaló és forma megleléséig elvezető utat jelenti. Emblematikus bartóki példája a Táncszvit, s az újszerű hang és mondanivaló a legkülönbözőbb formákban és keretek között élt tovább azután az életműben.
3. – A „Bartók éjszakái” címet viselő előadás egy specifikusan bartókinak mondható tételtípus: az „éjszaka-zene” történetének áttekintésére tett kísérlet. Kronologikus skálája a teljes életművet felöleli. Az előadó olyan sajátságokra igyekszik rámutatni, amelyek hozzájárulhatnak a bartóki líra egyéni vonásainak mélyebb megértéséhez.
Előadás
2016. június 13–18. – Miskolci Nemzeti Színház, Játékszín
