TraviataTraviata Észtországból, Sebestyén Márta az avasi templomban, Republic rock-show a Jégcsarnokban… Ezek voltak a harmadik nap legkiemelkedőbb eseményei. De ne feledkezzünk meg a Kodály Vonósnégyesről sem, amely a Szentháromság ortodox templomban adott koncertet, és az Erkel Ferenc Kamarazenekarról, amely a sajószentpéteri református nagytemplomban lépett föl.
Traviata – hűség a műhöz
Játszódik Párizsban és környékén, 1850 körül – ez áll a Verdi-opera, a Traviata librettójának elején. És így volt ez az Észt Nemzeti Opera miskolci vendégjátékán is . Verdi Traviatája azért volt újszerű a megírásakor, mert az opera születésének idején játszódott – a miskolci előadás korhű ruhái, az elegánsan nagyvilági báltermek világát idéző díszletek ezt az "akkori" hangulatot erősítették fel. A forgatható tükrök – amelyek hol a bálterem, hol Violetta lakásának falait jelezték – megsokszorozták a pompát, de Violetta magányát is.
TraviataA nagyvonalú színpadképek között játszódó észt Traviata a zene felől közelítette meg Verdi művét. Nem akart semmi mást, csak elmondani a kaméliás hölgy melodramatikus történetét, maximálisan igazodva ahhoz, amit Verdi a kottába, librettistája, Francesco Maria Piave pedig a szövegkönyvbe beleírt. Ma már nem egyszer a hagyományosnak mondott rendezések hökkentik meg az embert, hiszen a rendezői koncepciók hol zseniális, hol közhelyes és trendi, máskor erőltetett megvalósítása az általános, és ezek nem mindig találkoznak a közönség ízlésével. (Más kérdés, hogy van-e olyan, hogy „a” közönség, és hogy annak milyen az ízlése). Az előző napi Kékszakállú rendezése kapcsán Kerényi Miklós Gábor arról beszélt, hogy „közönségcentrikus” rendezésekre is szükség van. Nos, az észtek Traviatája ebbe a kategóriába tartozik – és a közönség hálás is volt ezért maximálisan. Az este a Violettát éneklő Aile Asszonyi-Braun, az Alfrédot alakító Dmitro Popov és az idősebbik Germont szerepében színre lépő Jassi Zahharov játékának köszönhetően marad leginkább emlékezetes.
A legszebb, leghitelesebb jelenet Violetta és az idősebbik Germont második felvonásbeli találkozása volt. Violetta szerelmének apja gorombán ront be az általa lenézett félvilági hölgy házába, aki azonban emberi nagyságával megváltoztatja a feldúlt és zord atya véleményét. A félszegen álló Violetta és az egész szabadtéri nyári színházat beéneklő Zahharov baritonja egyre finomabb fokozatokban közeledett egymáshoz. A minden teatralitás nélküli, a zene lélektani hatására hagyatkozó jelenetben valódi drámát láttunk. Az opera lényege: az énekesi teljesítmény és a színészi jelenlét egységére törekvés a szoprán és a bariton kettősében csúcsosodott ki. Ehhez képest Alfréd (Dmitro Popov) szélsőséges megnyilvánulásai – heves szerelemre lobbanása, Violetta pénzügyeinek rendbe télére tett felbuzdulásszerű akciója, szerelmének nagy nyilvánosság előtti megalázása – felszínesnek, Violetta és az apa között nagy tétre menő játszma díszleteként hatottak. Kevésbé hajlottam arra, hogy elhiggyem Alfréd heves indulatait, és megértsem, miért pont iránta érez – életében először – valódi és mély szerelmet Violetta. Vagy éppen ez volna a melodráma egyik kulcsa, hogy nem is kell mélyen keresni választ ezekre a kérdésekre, mert az érzelmek áradása mindent magával sodor…?
„Erdőkön, mezőkön járó…” - Sebestyén Márta estje
Sebestyén MártaKözépkori Mária-ének, magyar és francia reneszánsz udvari dallamok, baszk és navarrai motívumok, moldvai csángó, olasz, török és görög ének, autentikus cigány dallamok, Balassi török zenére írt versei és zsoltárfordítása, askenázi, moldvai és szefárd ima – és még közel sem teljes a felsorolása annak, hány virágszálat nyújtott át Sebestyén Márta az európai dalkincsből az Avasi református műemléktemplomban tartott koncertjén. Közös dallamra különböző nyelveken felcsendülő, egymásba úszó és egymásra feleselő, egymásból kibomló dallamok az évezredes közös európai kulturális hagyomány bizonyítékai.
Sebestyén Márta és Andrejszky Judit énekhangja mellett Szokolay „Dongó” Balázs dudán, furulyán, szaxofonon, Bolya Mátyás kobzon és citerán, Balogh Kálmán cimbalmon működött közre.
„Felsikítottam örömömben, amikor Bátor Tamás európai műsor összeállítására kért” – mondat a koncert előtt bevezetőként Sebestyén Márta. Azért örült a felkérésének, mert így is Bartók Béla népzenei gyűjtésének szellemiségét képviselheti: ha egy magyar népzenei műsort hallunk, már az is európai, hiszen a Kárpát-medence zenei hagyományában sok-sok nép világa ötvöződik. Ha pedig egész Európát nézzük, ugyancsak közös gyökerek válnak egészen világosan láthatóvá, amely gyökerek némelyike a kontinens nyugati felében már feledésbe is merült…
Rock-show Republic ünneppel
Az idén 20. születésnapját ünneplő Republic zenekar miskolci opera-rock show-ján teljesen új arcát mutatta meg rajongóinak. A közismert dalok mellett a Road 67 Symphonic Orchestrával közös muzsikálás igazi zenei csemegét kínálva tette feledhetetlenné a Jégcsarnokbeli estét.
A gondolat színei elnevezésű koncert első felében Mahler, Maurice Jarre, Paganini és Hacsaturján zeneműveinek feldolgozását hallgathatta meg a közönség, majd a felcsendültek a már jól ismert, legendás dallamok. „Hosszú az út, amíg a kezem a kezedhez ér, szeretni valakit valamiért”– énekelte a közönség Cipővel együtt a közel húsz éves slágert, amikor a háttérből felhangzottak a szimfonikus hangszerek, és tették igazán hangulatos zenei élménnyé a már jól ismert dallamokat.
A Republic és a szimfonikus zenekar hetek óta készült erre az előadásra, hiszen elmondásuk szerint ezzel szerették volna megkoronázni azt a két évtizedet, amit maguk mögött hagytak. De kitartó és hűséges rajongóiknak is meglepetést akartak szerezni egy olyan előadással, amit még soha, sehol nem láthatott és nem hallhatott a nagyérdemű.
