Hősből brand – előjáték egy rendezéshez
Dmitri BertmanDmitri Bertman visszatérő vendég a „Bartók +…” operafesztiválon. A moszkvai Helikon Operával Bellini Normáját, Giordano Szibériáját, Muszorgszkij Borisz Godunovját, Berg Luluját, Rimszkij-Korszakov Mozart és Salierijét, Sosztakovics Kisvárosi Lady Macbeth-jét hozta el Miskolcra. Ezúttal kortárs operával, az észt Erkki-Sven Tüür Wallenbergjét láthattuk az Észt Nemzeti Opera előadásában.
– A Wallenberg tallini előadásának létrejötte érdekes történet – kezdi a beszélgetést Bertman. – Az észt Erkki-Sven Tüür művét Dortmundban mutatták be először, ami nem aratott sikert. Évekkel később határozott úgy az Észt Nemzeti Opera, hogy bemutatják honfitársuk művét. Megkaptam a partitúrát, ami – talán nem túlzás – sokkolt. Láttam a dortmundi előadást, és nem lett jobb a véleményem. A német rendezés teljes mértékben a náci időkre volt hangolva, csupa horogkereszt, Gestapo, vér, börtön, gyilkosság. Visszamondtam a felkérést, mert nem találtam meg benne a darabban a költészetet. Rábeszéltek, hogy gondoljam át még egyszer – és lassan megértettem, hogy ez bizony egy nagy történet. Egy különleges emberé, aki megmentette mások életét. Egyetlen ember históriája ez – amely megmutatja, mit tehet az egyetlen személy a háború, totalitárius hatalom – a náci, a kommunista diktatúra ellen. Rájöttem, hogy Wallenberg emberek iránti szeretete maga a költészet, és a közönség szeretete, együttérzése a hős iránt teszi líraivá az operát.
Dmitri Bertman– Amikor a próbák elkezdődtek volna, konfliktus támadt az oroszok és az észtek között egy a tallini második világháború szovjet hősi emlékmű áthelyezése kapcsán – eleveníti fel a 2007 tavaszi eseményeket. – Az észtországi orosz kisebbség és az észtek tüntetései zavargásokba csaptak át, az orosz diplomácia rendkívül kemény és ellenséges hangot ütött meg. Nem tudtam, hogy mit is csináljak. Moszkva városa finanszírozza az általam vezetett színházat, és azokban a napokban világos volt, hogy nem utazhatok egy „ellenséges” államba – még operát rendezni sem. Ami persze nevetséges… Mivel nem ez volt az első alkalom, hogy az Észt Nemzeti Operában dolgoztam, sem a körülmények, sem a művészek nem voltak előttem ismeretlenek, két héten át az interneten tartottam velük a kapcsolatot, egy webkamera segítéségével folytak a munkák. Ebben a munkában nagy segítségemre volt az opera igazgatója, Neeme Kuningas. Ezután Helsinkiben tartottam a társulatnak egy work-shopot, és azt terveztem, hogy repülővel érkezem Tallinba, de megtudtam, hogy a repülőtéren orosz újságírók várnak engem, mint hazaárulót. Sajnos ez nem vicc…! Ezért aztán hajón utaztam Tallinba, bezárkóztam a színházba, hogy végre senki se zavarjon meg… A vihar természetesen elcsitult, és minden ment simán és csendben a maga útján. Nos, ennyit a rendezés körülményeiről.
