A hattyúk tava – balettslágerek újszerűen
Jattyúk tava a Kassai Állami Színház előadásábanA hattyúk tava lassan az Operafesztivál törzsdarabjának számít. A 2004-es és a 2008-as fesztiválon is láthattuk, az előbbin Csajkovszkij, az utóbbin a szláv tematika miatt volt kihagyhatatlan. Ez a „balettslágerek” sorát tartalmazó mű az európai áttekintésből sem hiányozhatott.
Az, hogy a „Bartók + Európa 2010” közönsége is láthatja a 19. századi klasszikus orosz balettek legkiválóbb alkotásaként számon tartott művet, csak viszonylag későn derült ki. Az eredeti tervek szerint ugyanis a Kassai Állami Színház Bartók balettjével, A fából faragott királyfijával vendégszerepelt volna a fesztiválon. Az elnyert támogatások kifizetésének késése miatt a szlovák fél úgy döntött, hogy lemondja a produkciót. A Fából faragott helyett a kassaiak régebbi előadását, A hattyúk tavát ajánlották – végül ezzel vendégszerepeltek a miskolci Nyári Színházban.
Orosz népmese alapján született Csajkovszkij első balettje, ami – bármilyen hihetetlen is ma már – először, 1877-ben, nem aratott nagy sikert, amiért elsősorban a koreográfiát okolták. Marius Petipa és Lev Ivanov tizenhat évvel később született munkája azonban máig meghatározza A hattyúk tava színpadi életét. Ennek nemcsak kultúrtörténeti szempontból lehet jelentősége, hanem azért is, mert nagymértékben tiszteli ezt Marilena Halászovci és Andrej Halászovci kassai koreográfiája is. Ondrej Soth rendezése azonban így is az újszerű értelmezések közé tartozik.
A balettrepertoár legköltőibb darabjaként emlegetett műben most helyet kap az emberi gonoszság: az udvari bolond (Mykhailo Novikov) szórakoztató kedvessége csak álca, valójában a herceg ellen dolgozó gonosz cselszövő. Az ő és a fekete lovag-varázsló (Maksym Sklyar) ármányának esik áldozatul az ifjú (Sergii Iegorov) és szerelme (Yuliya Chemitova) – akik hiába győzik le a varázslót, a leány-hattyúk végül hattyúként úsznak tova a tavon…
A hagyománytisztelet és a modern megoldások kettősége mutatkozik meg a jelmezekben és a díszletekben is. Az előbbiek sorából természetesen nem hiányozhat a hattyúk fehér tütüje, de az udvar népe és a mulatságra érkező külföldi vendégek öltözékének színe és formája is világosan beszél hovatartozásukról.
Díszlet viszont valójában nincs. A második felvonás magas trónszéke sem annyira a királyi pár rangjának ad hangsúlyt – mint inkább a bolond eszeveszett kárörvendésének… A teret a barokk színházat idéző, perspektivikus „festett” díszletfalak határozzák meg – festés helyett azonban itt vetítve látjuk a palota merev belső tereit, a kertet a „működő” szökőkúttal, a hullámzó tavat. A technika ad lehetőséget az álomszerű képek megidézésére, és végezetül az immár nagyon is valós hattyúk megmutatására is.
