Tartalomjegyzék

Mahleri melankólia

Polgár LászlóPolgár László„Az énekesi a pályának a szépsége – és egyben nehézsége –, hogy minden előadás megmérettetés. A közönséget mindig el kell tudni varázsolni, bárhol lépjen is föl az ember” – fogalmaz Polgár László, aki a miskolci operafesztivál felkérésére adta elő Gustav Mahler Egy vándorlegény dalai című dalciklusát. A művet először Miskolcon éneklő Polgár Lászlóval a zenekari próbák idején beszélgettünk.

–Tudatos választás, hogy a tavalyi Schubert-estje után 2010-ben Mahler került sorra?

– Tudatos és átgondolt választás volt, de nem az enyém, hanem az operafesztivál igazgatójáé, Bátor Tamásé. Nagyon örültem neki, ahogy minden komoly feladatnak.

Schubert Téli utazása és Mahler Egy vándorlegény dalai című dalciklusa között sokan párhuzamokat vélnek felfedezni. Ön előadóként hogyan vélekedik erről?

– Mindkettő a be nem teljesült szerelemről szól, azzal a különbséggel, hogy az egyik egy vándorlás stációit mutatja be, míg a másik egy lelki utat jár végig, körülbelül úgy, mint ahogy azt Karinthy az Utazás a koponyám körül című művében megírta. A Mahler-mű rettenetesen nehéz, erőteljes koncentrációt igényel, és sok erőt kiszív belőlem. A zenekar pedig hol segít, hol ellenem van – ahogy azt a szerző megkívánta.

– Énektechnikai szempontból nehéz Mahler, vagy azért, mert nagy lelki erőt kíván az énekestől?

A Miskolci Szimfonikus ZenekarA Miskolci Szimfonikus Zenekar– Minden éneklés fölvet technikai nehézségeket. Mahler esetében mégis az a lényeg, hogy megtaláljam a rá olyan nagyon jellemző melankóliát. Az Egy vándorlegény dalai pedig különösen melankolikus. Ha nem lenne bennem fogékonyság az ilyesféle hangulatra, színészként akkor is el kellene tudnom játszani.

– Milyen ívet jár be az ön vándorlegénye?

– Azzal kezdődik a mű, hogy a kedvese mással lép házasságra. Bárhová is jut el a végén, ez a történet nincs lezárva, a kérdés nyitott marad: „Végül minden jó lesz, minden jó lesz, a szerelem, a fájdalom, a világ és az álom.” A zenei befejezés hasonló a Schubert Téli utazásában szereplő kíntornás utolsó dallamaihoz: mollban záródik le, a moll hangnem pedig soha nem pozitív kicsengésű véget jelez, ott bújkál benne valami meg nem válaszolt kérdés. Könyvtárnyi irodalom szól például arról, miért zárul mollban Mozart Donna Annájának első áriája.

– Az Egy vándorlegény dalaival itt, a fesztiválon debütál. A darab tizennyolc percnyi színpadi jelenlétet kíván, ennyi idő alatt kell mindazt érzékeltetni, ami a mű mondanivalója…

– Az igazság az, hogy éneklés közben elfelejtem, ki ül a nézőtéren. Akkor és ott, abban a pillanatban önmagamnak énekelek. Ha az elvárásaimnak megfelelek, gondolom, a közönségnek is megfelelek, mert a saját mércém igen magas. Egyébként úgy szoktam fogalmazni, hogy én alkalmazott művész vagyok. Mindig úgy kell énekelnem, ahogy nekem dirigálnak. A miskolci szimfonikusok karmesterében, Kovács Lászlóban nagyon érzékeny, kellemes partnerre találtam. Érzi, mit szeretnék, és én is érzem, hogy ő mit szeretne. Úgy vélem, ha Mahler melankóliáját vissza tudom, vissza tudjuk adni, nyert ügyünk van.

emmi logo 80px miskolc cimer fel 80px nka csak logo rgb 80px    

Copyright © 2016 Miskolci Operafesztivál Nonprofit Kft. Minden jog fenntartva!  |   Impresszum »  |  Közérdekű információk »Adatkezelési tájékoztató »

↑ Top

facebook