A szem és/vagy a tánc muzsikája
AdictoA Városház tér szabadtéri színpadát a Miskolci Nemzeti Színház táncművészei „sajátították ki” két előadással is: a Liszt etüdök és az Adicto produkciókkal. A táncművek A szem muzsikája című előadásra készültek a 2010/11-es évadban, az operafesztivál alkalmával azonban szabadtéren is közkinccsé tették.
Krámer György, a Liszt etüdök koreográfusa, a tánctagozat vezetője így beszélt az alkotás folyamatáról: – Liszt Ferenc születésének 200. évfordulójának ünnepi eseményeihez kapcsolódunk a Liszt-etűdökre készülő koreográfiával. Azt gondolom, hogy a mai magyar köztudatban Liszt neve ismerősen cseng, de hogy a műveivel – akárcsak más értékeinkkel – tisztában vagyunk-e, abban már nem vagyok biztos. Ezért egy-egy ilyen évforduló, ünnepségsorozat, kiemelt év tökéletes alkalom arra, hogy ki-ki a maga területén „felkarolja” a középpontba állított alkotót. Így jutottunk el Liszt Ferenchez.
– Az Esti harmóniák című zongoradarab áll az anyag középpontjában. Egyfajta hangulati és költői ívet szeretnék létrehozni ennek a hajszolt életű muzsikusnak zongorára komponált műveiből.
–
Liszt etüdök Persze inkább rólunk fog szólni a darab, mintsem Lisztről. Arról a viszonyról, ami egy mai társulat, mai világ és a liszti romantikus univerzum között van. Ennek a távolságáról, közelségéről, erejéről és egyfajta hiányérzetről. Erről a nagy rohanásról, amiben benne vagyunk. És persze a vágyról is, hiszen abból, amiben benne vagyunk, mindig kifelé is figyelnünk, ki akarunk belőle törni. És van bennünk sokszor nosztalgia is – nemegyszer valami olyasmi iránt, ami valójában sosem volt.
– Bódi Tamás, zongoraművész, színházunk korrepetitora élőben játszik az előadásban. Koncentrációt igénylő feladat ez. A színen játszó zongoraművész már egyfajta interpretációját adja Liszt műveinek, és ezt teszi a koreográfus is a táncosain keresztül. Vagyis a zenész nem lehet pusztán a táncprodukció kísérője, zenei aláfestője, ahogyan a táncosok sem a zenére mozognak, hanem… Hát ez az?! A zene és a mozdulat szerves, estéről estére megszülető közös alkotását hozzuk világra. Ez lesz az igazi feladat, és ha jól működünk, ez lesz az igazi lényege az előadásnak.
