A zenei tartalom és a forma paródiáival hódította meg a közönséget a lengyel MozART Group – hangversenyük az egymást követő ráadások révén mintha soha nem akart volna véget érni péntek este a Nagyszínház színpadán. Tokody Ilona dalestjével a zsinagógában varázsolta el a közönséget. A „Bartók + Elmélet” sorozatban pedig Földes Imre zenetörténész Liszt szimfonikus költeményeinek elemzésével adott ízelítőt a mester életművének gazdagságából.
Komolytalan zene
Az Európai Unió soros elnökségét Magyarországtól átvevő Lengyelország „delegálta” Miskolcra a MozART Group-ot. Ezzel a páratlan hangulatú koncerttel adta át a maga keretei között a Miskolci Operafesztivál a kulturális stafétát Lengyelországnak. A vonósnégyes koncertje során nemcsak a zene univerzális közegében utazott országok és földrészek között szabadon a hallgatóság, hanem a zenei humor ugyancsak nyelvi problémáktól mentes világában is.
A MozART Group nem tett mást, mint felismertette: olyan muzikális közegben élünk itt, Európában és a világban, amely mindannyiunknak ugyanazt jelenti – legalább is egy adott korosztályon belül. Azoknak, akikben emlékeket kelt a Beatles, a Rolling Stones, Elvis Presley, Elton John, a spanyol flamenco, az orosz népzene, Haydn, Mozart, Beethoven, Csajkovszkij, a cigányzene, Bill Haley és a rock and roll, a dzsessz műfaja és egyáltalán: az elmúlt fél vagy egész évszázad komoly- és könnyűzenei slágereinek megannyi dallama.
A kvartett ironikusan, látszólag tiszteletlenül bánt a zene „szentjeivel”, humoros ötleteikkel viszont éppen arra világítottak rá, hogy kortárs zenéinkben egy nyelvet beszélve meg tudjuk találni a közös hangot. És ha valamit mégsem értenénk, ott van a humor, amely képes leküzdeni egy újabb kommunikációs akadályt.
A MozART Group számára nem létezett tabu. Céljuk, vagyis a jókedv megteremtéséhez minden zenei, színpadi és hangkeltő eszköz használatát megengedhetőnek találták. Tudván: a finomra csiszolt szatíra – és a maguk iróniája – egyáltalán nem bántó, ha profi módon, ízléssel használják.
Nehéz lenne plasztikusan megfogalmazni mindazt a zenei, és nem utolsó sorban színpadi leleményt, amellyel a vonósnégyes Európa (és a nagyvilág) zeneszerzőinek és „slágergyárosainak” szerzeményein keresztül a fesztiválközönség elé varázsolta a zenekultúra sokszínűségét. A Fesztiválnapló írója meg sem kísérli leírni azt a két órát, amelyet a teltházas Nagyszínház nézőterén átélt a MozART Group-pal. Csupán ajánlhatja a fotókon megőrzött hangulatot (lásd Képgalériánk »), vagy az együttes videóit a YouTube videómegosztó portálon…
Dalról dalra
Tokody Ilona a miskolci zsinagógában adott dal- és áriaestjén felvonultatta a „Bartók + Verdi 2011” valamennyi „főszereplőjét”: Verdi-áriákat a Lombardokból, az Otellóból, valamint Liszt-dalokat. Az esten zongorán közreműködő Szennai Kálmánra pedig nem csupán a kísérő szerepe hárult. Előadásában Bartók, Beethoven és Bach-műveket hallhattunk.
„Zene + Elmélet”
In memoriam Liszt Ferenc címmel zenetörténeti előadást hallgathattak az érdeklődők a Kamaraszínházban.
Földes Imre zenetörténész Liszt „találmánya”, a szimfonikus költemények révén adott ízelítőt abból az irodalmi és képzőművészeti ihletettségből, amely művészetére olyannyira jellemző. Ennek révén rávilágított a Berlioz, Liszt és Bartók kompozíciós technikájának hasonlóságra is.