Szergej Prokofjev: Rómeó és Júlia. Az „Oleg Danovski" Nemzeti Opera- és Balettszínház vendégjátéka.A hatodik nap estéje a romantikáé volt: Rómeó és Júlia a konstancai „Oleg Danovski" Nemzeti Opera- és Balettszínház előadásában került színra a Miskolci Jégcsarnokban. Előtte megtörtént a Carmen második beavató előadása. Játszott a nézőkkel egy kicsit az eső, és játszott Kerényi Miklós Gábor is. Az Avasi-kilátónál bemutatott harmadik felvonásnak a közönsége pedig kész volt a játékra.
A Szent István téren miskolci program volt: a Miskolci Ütősöknek és a Miskolc Big Band-nek tapsolhattak; Elsa Valle és a Latin Jazz Syndicate kitűnő muzsikusai a Nyári Sznházban léptek föl.
A nap képgalériája »
Carmen beavató előadás 2.0
Ernyő alatt a közönség és a rendező, Kerényi Miklós Gábor
Ki nem volt ott a Szent István téren? – tehát az első két felvonás bemutatóján, kérdezte a közönséget Kerényi Miklós Gábor, a Carmen rendezője, és bizony nem túl sok kéz emelkedett a magasba. A nézők felkészülten érkeztek Bizet operájának második részére. Hozták magukkal az együtt éneklendő „Fel, torreádor!” hétfőn kiosztott szövegét, és hoztak magukkal pulóvert, esernyőt, esőkabátot. Így amikor a meghirdetett kezdési időpontban nem a zenekar, hanem az eső zendített rá, senki nem szaladt el, csak színesbe burkolódzott a nézőtér.
Az ígéret szerint egy órát adtak volna az előadók maguknak és a közönségnek, hogy valamilyen módon megbirkózzanak az időjárással, végszükségben akár egy zongora kíséretével is megtartották volna az előadást – ám erre nem került sor. Az esőfelhők elmentek, Kero pedig jött, és már a nyitányt idéző „pam pararara pam pararara pampara pampara pam” beéneklésével tapsra fakasztotta a Carmen-játék résztvevőit.
Carmen beavató előadás 2.0Úgy tűnik, a Lovagi tornák terének teljes előadására profi szinten működő közönségkórust szeretne a rendező, hiszen először is el kellett próbálni a közös éneket – volt, aki a szöveg feltartásával segítette ebben a mögötte ülő, bizonytalanabb nézőtársait. Némi kiigazítás és ismétlés után a rendező elfogadta a közönség produkcióját, és belefogott „az esztéták és a musicalrajongók” által is szeretett opera első két felvonásában történtek felelevenítésébe.
Háromnegyed 7-re járt már, amikor a zenekar a 3. felvonáshoz lapozhatott a kottában, és Kero felvezető kommentárjára megérkeztek az első „csempészek”, majd utánuk Carmen (Mester Viktória) és Don José (Hector Lopez Mendoza) is a kilátó alatti mezőre. Ez a fákkal ölelt terület nagyszerű környezetet biztosított a jelenethez. Színpadnak viszont már kevésbé volt alkalmas, mert alacsonyabban fekszik, mint a parkolóban berendezett nézőtér, és ráadásul hátrafelé lejt. Így egyre többen fogadták meg Kerényi Miklós Gábor előzetes tanácsát: ha nem látnak, álljanak fel!
Carmen beavató előadás 2.0Magáról az előadásról nehéz lenne bármit is írni, hiszen az a körülményekkel együtt volt érvényes. A Kesselyák Gergely által vezényelt miskolci színházi zenekar remekül és lazán alkalmazkodott az időnként majdnem hangalámondásba átcsapó történetmesélés által megkívánt leállásokhoz. Mint ahogy az énekesek teljesítménye is hozzásegítette a nézőt a felismeréshez: milyen kényelmes ez így, hogy közvetlenül a jelenet előtt halljuk, mi fog történni, mert lehet csak a valóban fantasztikus zenére figyelni. És persze a látványra. Például az olyan mellbevágóan egyszerű megoldásokra, mint amikor a kártyavetők mozgásának lelassítása emeli ki a halál jóslatával szembesülő Carment térből és időből...
Itt és most azonban ez csak jóslat maradt – a végét, ahogy az Ezrek operájánál ez szokás, a pénteki teljes előadás közönsége láthatja majd. Jelmezben, magyar felirattal (az előadás francia nyelvű), kerékpárral és gépkocsikkal, és még ki tudja, milyen meglepetésekkel. Az viszont biztos, hogy a torreádor fogadására érdemes lesz otthon beénekelni!
Lejegyezte: Csörnök Mariann
Szergej Prokofjev: Rómeó és Júlia
Szergej Prokofjev: Rómeó és Júlia (Rómeó: Adrian Mihaiu, Júlia: Irina Ganea Mihaiu)Klasszikus téma klasszikus tálalásban: Shakespeare Rómeó és Júliájának történetét az örök szerelemről a konstancai „Oleg Danovski" Nemzeti Opera- és Balettszínház produkciójában láthatta a fesztivál közönsége.
Bár a Miskolci Jégcsarnokban felállított színpaddal egy szintben kialakított nézőtér, és köztük a Fabrice Bollon karmester vezette Miskolci Szimfonikus Zenekar szokásos berendezése volt a térnek, most mégsem tűnt szerencsésnek, mivel a közönség olykor csupán térdtől fölfelé láthatta a táncosokat. Márpedig balettről volt szó, annak is a legnemesebb, tradicionális változatáról, amelyben a legfinomabb mozdulatoknak is jelentőségük lehet. Helyesebben: van jelentőségük, amit a koreográfus, Monica Cherecheş ki is hangsúlyozott. Olykor talán a kelleténél is erőteljesebben didaktikus módon használva a mozdulatokat, amit a rendező, Horatiu Cherecheş tovább fokozott az állóképszerű beállításokkal. A néző legalább minden pillanatban követhette a cselekmény legapróbb mozzanatát is, anélkül, hogy el kellett volna töprengenie a mozdulatok jelentésén.
A díszlet- és jelmeztervező, Natalja Kornyilova is klasszikus színű és formájú jelmezeket álmodott a színpadra, ami a történet 16. századbeli cselekményét hangsúlyozta. A táncosok érett, kiforrott mozdulatait, a pergő ritmusban előadott táncokat a közönség különösen értékelte, és jutalmazta tapssal az előadás közben is. Jelzés ez arra, hogy a klasszikus balett mindig üde színfoltja, különleges produkciója a Bartók Plusz Operafesztiváloknak.
Lejegyezte: Méhes László
mindeközben a Szent István téren, a Széchenyi utcán és a Nyári Színházban
videónapló
