Záróhangverseny a Kocsis Zoltán vezette Nemzeti Filharmonikus ZenekarralA Kocsis Zoltán vezette Nemzeti Filharmonikus Zenekar vasárnap esti Bartók-hangversenyével zárta kapuit a Bartók Plusz Operafesztivál 2016 rendezvénysorozata.
Találkozzunk legközelebb 2017. június 16‒25. között! ‒ invitálta a közönséget Kesselyák Gergely fesztiváligazgató.
A fesztivál zárónapján is érdekes szabadtéri rendezvényekkel várta a fesztiválra látogatókat. A Bartók Kórustalálkozón résztvevő kórusok énekelve vonultak a Széchenyi utcán, majd adtak hangverseny a Zenepalotában; Fabók Mancsi Bábszínházában A székely menyecske és az ördög című előadást adták az Erzsébet téren; a Gipstring című koncertprogrammal a Szent István téren tartott ősbemutatót a Romano Drom és a Berán Quartet; a Szinvavölgyi Táncegyüttes térdöngölő népitánccal invitálta a közönséget; a Nyári Színházi programot pedig Harcsa Veronika és a Gyémánt Bálint Duó koncertje zárta.
Záróhangverseny a Nemzeti Filharmonikusokkal
Kocsis Zoltán, az est karmestereEsőisten elsiratta a fesztivált. Erről a nagyszínházi záróhangverseny résztvevői ugyan csak a legvégén bizonyosodhattak meg, de a záporokkal színesített szabadtéri programok edzett közönsége is érezhette: ez más, ez legalább egy éjszakára hideget hozó, szomorú eső.
Azért az este még messze nem volt szomorú. A Bartók-év Bartók Plusz fesztiválja Bartók-művekkel és a Bartók-összes új CD-sorozatának legfőbb előadóival zárta a tíz napot. És ez csak így leírva sok.
A miskolci operafesztivál az elméleti előadás-sorozattal, a kortársak köré szervezett koncertprogrammal és a Bartók-maratonnal méltón megünnepelte a zseniális zeneszerző születésének 135. évfordulóját. A tőle és róla szóló művekből válogatott zárókoncert ennek „csak” kiváló befejezése volt. Nem pillekönnyű hab a tortán, hanem a nagyszerű vacsora végén kínált nemes óbor, amit kivételes alkalmakra tartogat az ember. Vagy, ahogy Kocsis Zoltán, az est karmestere, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar vezetője korábban egyszerűen megfogalmazta: reprezentatív programmal érkeztek.
A Nemzeti Filharmonikus ZenekarA reprezentativitás amellett, hogy Bartók gyakran játszott zenekari remekeiből válogattak, azt is jelentette, hogy a művek szép ívet rajzoltak munkásságáról. Kezdődött az ugyan csak 1931-ben szerzett Magyar képekkel – ám ez Bartók század eleji zongoradarabjainak meghangszerelésével és új ciklusba fűzésével született, tehát tekinthetjük a pálya kezdete fölmutatásának. Majd következett a Buda, Pest és Óbuda egyesítésének félévszázados jubileuma alkalmából, 1923-ban, felkérésre készült Táncszvit, és zárult mindez a Concertóval, ami nemcsak azért tekinthető méltó lezárásnak, mert Bartók 1943-ban írta – hanem azért is, mert zenéjében számos korábbi darabját (többek között a miskolci fesztiválon minden évben eljátszott színpadi műveit is) megidézi.
Ezek közé illeszkedett be Veress Sándor: In memoriam Bartók Béla című – felkérésre írt –darabja. Valószínűleg ez volt az a mű, amit a közönség nem, vagy kevésbé ismert, de Bartók és Kodály tanítványának „gyászdala” kiválóan illeszkedett az est zenéi közé, és valószínűleg szerzett néhány hívet a korábban népszerű zeneszerző újrafelfedezésének.
Ez volt az egyetlen darab, amit Kocsis Zoltán kottából vezényelt. Bartókhoz neki már nem kell partitúra. És azt, hogy ez nem egyszerűen memória kérdése, azt nemcsak sejthetjük, de a Bartók-művek hiteles megszólaltatása érdekében végzett sokrétű szakmai munkája alapján tudhatjuk. Ez már az ő zenéje is. A fesztivál, a zárókoncert után pedig újra, és még inkább a közönségé is.
Lejegyezte: Csörnök Mariann
Mindeközben
videónapló
