Sárik Péter TrióBartók-művek jazzre komponálva... Igen, de ennél ezerszer többet adott hangulatban és harmóniában a Sárik Péter Trió hangversenyén a Művészetek Házában. Annak bizonyosságát, hogy a bartóki dallamkompozíciók a legkülönbözőbb formában keringenek körülöttünk a zenei univerzumban.
A dél-koreai Asan Civic Choir a belvárosi református templomban adott megható műsort magyar és koreai kórusművekből. A produkciót a közönség állva tapsolva ismerte el. (A kórust hallhatjuk még a fesztivál Ezrek operája produkciójában, a Parasztbecsületben.) A tehetséggondozó Cziffra Központ Balázs János Kossuth-díjas zongoraművésszel adott hangvesenyt a Szent István téren a Prima díjas Fourtissimo Jazz Orchestra fellépését megelőzően. A Tom Stormy Trio feat Petrovna az Erzsébet téri színpadon játszott.
Sárik Péter Trió: X Bartók
Sárik PéterAz egyik konferálásban azt mondta Sárik Péter, hogy zömében zongoradarabokat dolgoztak fel – de valószínű, hogy Bartók azért írta azokat csak zongorára, mert nem volt lehetősége ilyen kiváló triót összehozni. A poén ült, és bár egy szót nem mond róla, sokat elárul a Sárik Péter Trió estjéről. Arról, hogy amikor jegyet váltott a közönség, még lehettek kétségei afelől, mi is vár rá hétfő este – de hamar elkönyvelhette: Bartókot hall. Az együttes anyanyelvére, a jazzre lefordítva.
Mindenekelőtt nevezzük meg a trió tagjait: Sárik Péter – zongora, Fonay Tibor – bőgő, Gálfi Attila – dob. Három olyan kiváló muzsikus, akiről az sugárzik: nem fellép, nem előad, hanem örül, hogy újabb ismeretlen ismerősök között zenélhet. Aki közvetlenségével és lenyűgöző játékával pillanatok alatt meghódítja, és viszi magával a kezdetben még visszafogottnak tűnő közönséget. Annyira, hogy mire 
Fonay Tibora Hej, pávához érünk, némi biztatásra ugyan, de felhangzik az ének a nézőtérről...
Idáig azonban hosszú út vezet. Ahogy a zongoratanulás, úgy a koncert is a Mikrokozmosszal kezdődik – és Sárik Péternek valószínűleg igen jó az emlékezete (és a tanári vénája is), de azzal a kérdéspárral nyit, hogy „ki tanult zongorázni?”, és „ki szerette elsőre a Mikrokozmoszt”? A második kérdésnél szinte elfogynak a jelentkező kezek. Mert idő kell, hogy az ember megszeresse, megértse, megérezze, magához engedje azt, ami szokatlan, más eszközöket használ, talán kicsit bonyolultabb annál, ami simulékony, ismerős (a szavak mindenki kedve szerint kiválaszthatók, behelyettesíthetők). Igaz ez Bartók Béla teljes életművére. Sőt, igaz minden olyan igényes zenére, amit nem zúdítanak ránk naponta a rádiók, amit nem dobnak fel ajánlatként azonnal a videómegosztó portálok...
Gálfi AttilaEzt a kérdéskört boncolgatni – nos, az igazán „hosszút út” lenne, ezért inkább csak annyit, ismét Sárik Péter szavaira hivatkozva: ez a 21. századi jazzfeldolgozás önmaga értékei mellett valóban kiválóan alkalmas arra is, hogy felkeltse az érdeklődést az eredeti művek iránt. Így az elhangzottakból kiindulva, az említetteken túl a Román népi táncok egyes darabjai, a Ne hagyj itt kórusmű, az Allegro Barbaro vagy épp a zongoraetűdök iránt. Hogy ki merre indult zenei téren a koncert után, azt nem tudhatjuk, az viszont biztos, hogy úgy érezte a közönség, nagyon gyorsan elrepült az idő, szívesen hallgatná még a Bartókhoz a jazz által hozzáadott pluszt. (interjúnk Sárik Péterrel »)
videónapló
