A miskolci polgármesteri hivatal új főbejáratánál vasárnap tartott főpróbán láthatta a fesztivál közönsége, miként formálódik a Tosca – egy nem mindennapi helyszínre készülő operaelőadás. Giacomo Puccini és Csemiczky Miklós egy-egy műve zárta az estét a Nyári színház színpadán. Pardon: nézőterén...
Tosca – főpróba mindenkinek!
Az első években a „Bartók+…” mottója így szólt: „Zene várost épít”. Most a „Legyen az opera mindenkié” a jelszó.
Az „építési” mottó is érvényben van még, hiszen akárcsak egy valódi építkezés esetében, némi felfordulást okoz a kultúra a napokban Miskolc belvárosában. Ha a kultúra városépítő jellege azzal jár, hogy egy Tosca-próba miatt pár órára leáll a belvárosi villamosközlekedés, az rendben van. Ne csak a baj miatt álljon meg a forgalom, hanem azért is, ha a polgármesteri hivatal előtt egy szimfonikus zenekar Puccinit játszik, és Tosca énekelve lép ki a fotocellás ajtón, hogy Cavaradossival duettet énekeljen.
És tényleg így van: a Tosca első két felvonását Miskolc belvárosában, a Szent István tér két pontján játsszák 11-én és 13-án, hogy aztán a teljes opera az Avasi kilátóhoz költözzön 15-én, ahol a kilátó futurisztikus-romos környezete válik a Puccini-opera nevezetes helyszínévé, a római Angyalvárrá.
A Tosca-próba is nyilvános volt 10-én, vasárnap délelőtt és koradélután: a villamos nem járt, a dolgukra sietők pedig meg-megálltak, és nézték az első felvonás próbáját. Láthatták, amint Kesselyák Gergely karmesterként instruálja a Miskolci Nemzeti Színház zenekarát, akik az időnként megeredő esőben esernyőerdő alá bújtak. Láthatták, amint olyan nagy énekesek járnak-kelnek az utcán, mint Rálik Szilvia (Tosca), akit eddig csak színpadi távolságból láthattunk (legutóbb tavaly, a Kékszakállú Juditjaként a Nagyszínházban), vagy Kiss B. Atilla (aki többek között a Carmenben és a Jenufában lépett a miskolci deszkákra).
A járókelők, érdeklődők láthatták, hogy a járda szélén álló kis kerek asztalnál ül egy férfi, aki mikrofonba beszélve ad utasításokat, kér és magyaráz, s ha kell, felpattan és hol ezzel, hol azzal vitat meg valamit: ő a rendező, Vidnyánszky Attila.
Annak érdekében, hogy a nézőkhöz közel vigyék az operát, a Tosca minden eseménye – a 11-i első és a 13-i második felvonás, valamint 15-i teljes előadás – INGYENES. Így lehet az opera mindenkié, nem csupán a sok pénzt áldozni hajlandó és képes kiváltságosaké, akik elegáns színházépületekben élvezhetik a műfajok királynőjét.
A próbák nyilvánosságával pedig az a cél, hogy bárki bepillanthasson egy előadás születésének folyamatába: látni például, hogy egy jelenetet, akár egy mozdulatot hányféleképpen lehet megoldani; hogy nem mindegy, hol állnak a szereplők, mekkora a távolság közöttük… Mindez a rajongók számára érdekes. Ám aki operai élményt keres, aki a Toscára kíváncsi, könnyen csalódhat egy-egy próbán. A színházi próba ugyanis a külső szemlélő számára sok esetében céltalannak tűnő várakozással telik, leállások és újrakezdések sorozata, amelyet értelmetlennek tűnő szünetek tesznek unalmassá. Aztán egyszer csak – a kívülálló nem is érti, miért – belevágnak… Aztán leállnak újra, és megismétlik…
Így zajlott a Tosca első felvonásának Szent István téri főpróbája is. Élesben – ha az időjárás is engedi – 11-én, 19:30-tól láthatjuk a Puccini-mű első részét.
Bartók + Universitas – közönség a színpadon
A fesztivál esti hangversenye a nyári színházban szintén tartogatott meglepetést. A közönséget ezúttal a színpadra ültették, és a nézőtér előtti részen foglalt helyet a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetének zenekara, a széksorok között pedig az intézmény kórusa. A Nyári színházban átélt számtalan hangverseny után az volt a naplóíró érzése, hogy a látvány élményének vámját a hangzásban kellett megfizetni. A színpadra ültetett közönség egy jó része mélyen bent ült a színpad „dobozában”, ahová már nem áradt fel kellő intenzitással a zene. Az volt az érzésünk, hogy a muzsika valahol a távolban szól, és a hang nem ér el igazán hozzánk, erősen kell fülelnünk. Remélem, hogy a lefedett zenekari árok körül és az az előtt ülők nem így érezték.
Műsoron Puccini híres zenekari műve, a Messa di Gloria volt. Az emelkedett muzsikát Bartal László értő és határozott vezényletében hallottuk, Szüle Tamás és Pataki Potyók Dániel szólisták közreműködésével. A második részben Csemiczky Miklós, a miskolci zeneművészeti tanárának műve csendült fel. A Carmina Universitatis a Carmina Buranához hasonló tagolású: van benne szerelemes és duhaj kocsmai jelenet, és megható hangulatú bányásztemetés – a szólisták ezúttal is Szüle Tamás és Pataki Potyók Dániel voltak. A mű alapját a selmeci, soproni német és magyar bányászdalok adták. Csemiczky Miklós kompozíciója másodszor hangzott el Miskolcon.
Irodalom, Szelíd ÁLL-A-TOK, Nagy Nándor szerzői est
Zenés irodalmi programot állított össze az Éltető Lélek Irodalmi Kör Egyesület a „Bartók + Puccini 2012” Miskolci Operafesztivál alkalmából. A minorita templomban megtartott előadásban Márai Sándor és Illyés Gyula zenéhez fűződő gondolatai, Puccini verse, a Magyar áldás, valamint a Bartók Béla által a Cantata Profana-hoz gyűjtött versei hangzottak el.
A Szelíd ÁLL-A-TOK, azaz a Bányai Unplugged Band – Bányai Kriszta (ének), Almássy Sándor (billentyű), Gyáni Károly (ének, hegedű), Tóth Imre (gitár), Bendzsák Erika (fuvola), Fukk Attila (basszusgitár), Molnár István (harsona, vokál), Szántó Sándor (ütős hangszerek) – a Szent István téren adott koncertet. Az esten a Miskolci Szimfonikus Zenekar tagjaiból alakult alkalmi vonósnégyes működött közre.
„Így akartuk mind” címmel Nagy Nándor szerzői estje zárta a fesztivál vasárnapi kísérőrendezvényeit. Az esten Cselepák Balázs, Harsányi Attila, Jancsó Dóra, Keresztesi László, Mészáros Éva, Szatmári György, Szirbik Bernadett, Tőtös Roland, Varga Andrea és a szerző, Nagy Nándor mellett az Esthajnal zenekar és a Miskolci Nemzeti Színház vonószenekara lépett föl.