A miskolci gyerekekből álló szimfonikus zenekar és kórusOperakórusok és nagyzenekari művek előadásával ifjú miskolci muzsikusok hódították meg az operát a Nagyszínházban – Puccini pedig a Lidércekről mesélt a Kamarában...
Kicsik, nagy zenével
„Kicsik operagálája” – hirdette az ifjú miskolci muzsikusok fellépésével a Miskolci Operafesztivál, hogy elkötelezett a zeneértő fiatal generáció felnevelésének segítésében. Már csak azzal is, hogy fellépési lehetőséget kínál számukra. Ez volt idén a „Legyetek jók, ha tudtok” gálahangverseny, amelynek résztvevői 10 és 16 év közötti kisdiákok voltak. A hangversenyből nem maradt ki egyetlen, alapfokú zenei képzést kínáló miskolci intézmény sem, így sem a hangverseny résztvevőit, sem felkészítő tanáraikat nem könnyű felsorolni. Mert ott állt a Miskolci Nemzeti Színház nagyszínpadán az Egressy-Erkel Zeneiskola Gyerekkórusa (művészeti vezetők: Murvainé Bodnár Ildikó, Juhász Nyitó Éva, Mészáros Éva); a fesztiváli fellépéseiről is ismert Fazekas Gyermekkar (művészeti vezető: Balásné Molnár Ildikó); az Egressy-Erkel Zeneiskola magánének-szakos növendékei (felkészítő tanárok: Simonné Balogh Emese, Sz. Szabó Krisztina); valamint az Egressy-Erkel Ifjúsági Szimfonikus Zenekar és a Fazekas Iskola hangszeres növendékei. Az együttes és kórus irányításában, hangzásuk összecsiszolásában a főszerepet Gergely Péter Pál karnagy vállalta, aki Miskolc zenei életének alakításában az elmúlt évtizedekben elévülhetetlen érdemeket szerzett.
Az est karnagya: Gergely Péter PálAz est műsorának összeállítását nézve nem kis feladat elé állították a gyerekeket: operakórusok (Verdi: Trubadúr – Cigánykórus; Verdi: Nabucco – Szabadság-kórus; Bizet: Carmen – Choeur des gamins; Puccini: Pillangókisasszony – Zümmögő kórus), zenekari számok (Cimarosa: Titkos házasság – Nyitány; Mozart: Titusz kegyelme – Nyitány) egyaránt szerepelt a programban. Többek között, mert egy dal A muzsika hangja musicalből, vagy a Legyetek jók, ha tudtok egy más zenei világot is megnyitott a hallgatóság örömére. A gyerekek révén a zene újra mindenkié lett…
Lidércek, avagy egy ritkán hallható Puccini-mese
Az 1858-ban született Giacomo Puccini első operája, a Le Villi (Lidércek) ritkán látott mű napjaink operaszínpadán. Nem volt ez másként eleinte sem: a Ferdinando Fontana librettójára írt darabot a Sonzogno kiadó pályázatára komponálta a szerző, a bírálóbizottság azonban még csak említésre sem méltatta. Első bemutatója 1884-ben volt a milánói Teatro dal Vermében – és a villik meghódították a közönséget (és a már akkor is szőrös szívű) kritikusokat. Hogy mivel? Azzal a finoman adagolt drámai helyzetekkel, áradó dallamossággal, amely Puccini műveire olyannyira jellemzővé vált.
Puccini: Lidércek a KamaraszínházbanA Puccini-dramaturgia érzékletes interpretálására helyezte a hangsúlyt a fesztiválon bemutatott Lidércek, az Egri Szimfonikus Zenekar, a Magyar Állami Operaház Énekkara, valamint olyan kiváló énekesek közreműködésével, mint Bazsinka Zsuzsanna, Kálmándy Mihály és Fekete Attila.
A szólisták a színpad fölött magasodó emelvényről (mögöttük a kórussal, alattuk a zenekarral) énekelték el a hűtlen szerelmes bűnhődésének történetét, apró mozdulatokkal, de legfőképpen hangban ábrázolva a drámát. Talán nem véletlenül: a darab rendezője és a cselekmény narrátora ugyanis maga az est karmestere Szabó Sipos Máté volt. Érzékeny, kifejező és szép előadást „varázsolt” a Kamaraszínház nem túl nagy színpadára.
