Lidércek, avagy egy ritkán hallható Puccini-mese
Az 1858-ban született Giacomo Puccini első operája, a Le Villi (Lidércek) ritkán látott mű napjaink operaszínpadán. Nem volt ez másként eleinte sem: a Ferdinando Fontana librettójára írt darabot a Sonzogno kiadó pályázatára komponálta a szerző, a bírálóbizottság azonban még csak említésre sem méltatta. Első bemutatója 1884-ben volt a milánói Teatro dal Vermében – és a villik meghódították a közönséget (és a már akkor is szőrös szívű) kritikusokat. Hogy mivel? Azzal a finoman adagolt drámai helyzetekkel, áradó dallamossággal, amely Puccini műveire olyannyira jellemzővé vált.
Puccini: Lidércek a KamaraszínházbanA Puccini-dramaturgia érzékletes interpretálására helyezte a hangsúlyt a fesztiválon bemutatott Lidércek, az Egri Szimfonikus Zenekar, a Magyar Állami Operaház Énekkara, valamint olyan kiváló énekesek közreműködésével, mint Bazsinka Zsuzsanna, Kálmándy Mihály és Fekete Attila.
A szólisták a színpad fölött magasodó emelvényről (mögöttük a kórussal, alattuk a zenekarral) énekelték el a hűtlen szerelmes bűnhődésének történetét, apró mozdulatokkal, de legfőképpen hangban ábrázolva a drámát. Talán nem véletlenül: a darab rendezője és a cselekmény narrátora ugyanis maga az est karmestere Szabó Sipos Máté volt. Érzékeny, kifejező és szép előadást „varázsolt” a Kamaraszínház nem túl nagy színpadára.
