Kerényi Miklós Gábor rendezőEgy népszerű, fülbemászó dallamokkal teli, látványos opera. Nagyszerű énekesek. Különleges helyszínek. Egy előadás, aminek nemcsak nézője és hallgatója, de aktív résztvevője is a közönség. Ezt ígéri Kerényi Miklós Gábor rendezésében a 2016. évi Ezrek operája, a Carmen. És hogy még mi mindent? Erről is kérdeztük a rendezőt.
– Nem először rendezi szabadtéren Bizet Carmenjét. Ám a szegedi Dóm tér óriás színpada mégiscsak más közeg, mint amit a nem megszokott előadóhelyeket használó, egyedi koncepciójú Ezrek operája kínál.
– Az opera ma többféle módon felfogható. Gondolhatunk rá úgy, mint egy nagy esztétikai élményt nyújtó alkotásra, amihez fel kell nőni, aminek befogadására fel kell készülni, előzetesen ismeretet kell gyűjteni. Tekinthetjük néhányszor megnézhető különlegességnek. És felfoghatjuk gondolatokat közlő, de népszórakoztató, sok embernek örömöt okozó játékként. Én ez utóbbiban hiszek, és mindig ilyen előadást csinálok. Ebben az esetben külön kihívást jelentenek a különböző helyszínek. És külön örömöt, hogy még inkább lehet kockáztatni. Abban az értelemben, hogy be lehet vonni a nézőket, szinte együtt lehet játszani a közönséggel, tehát közös akcióvá válhat az opera szertartásjátéka.
– Nők csábítanak és szeretnek reménytelenül férfiakat, és férfiak nőket. Milyen szertartásjátékra gondol?
– Éppen erre. Minden nagy opera, de a Carmen különösen, egy komoly, archaikus téma köré fonódik. A csábító nő és a hűséges lány összeütközése, egy tiszta ember szerelem miatti őrülete – ez nagyon ősi téma. Milyen szélsőségesen tudunk viselkedni, ha szerelmesek vagyunk! Carmen a nőiség lényegét hordozza azzal, hogy úgy csábít, ahogy a kedve tartja. De hogyan is működik ez, és hogyan működünk, ha a csábítás csapdájába beleesünk? A szerelem és csábítás szertartásait láthatjuk tehát, ami mindig nagyon izgalmas.
– Miként vonják be mindebbe a közönséget?
– Megpróbáljuk rávenni, hogy ők is énekeljék, „Fel, torreádor, öld meg a bikát!”. Vagy, hogy lengessenek kendőt a bevonuló pikadorok üdvözlésére, hogy velünk együtt fogadják a dohánygyári nőket, igyanak a bárban egy pohár sört. Tehát arra, hogy együtt éljenek a darabbal, már-már statisztaszerűen, ám csakis azért, hogy minél inkább átengedjék magukon a zenét, és átélhessék az általa közvetített drámát. Ez kísérlet, játék. De fontos játék, hiszen amit egy operaelőadás után magunkkal viszünk az életről, halálról, létezésről, az mindig nagyon fontos.
– A rendező számára pedig az is fontos, hogy a Szent István téren vagy az Avasi-kilátónál korlátozottabb technikai eszköztár állhat a rendelkezésére, mint egy bejáratott színpadon.
– A pályám elején amatőr színjátszó rendező voltam, számos alternatív előadást rendeztem pincében, padláson, strandon. Magam világítottam, csináltam a díszleteket, tehát az, hogy – most azért idézőjelben kell ezt mondani – ilyen „nehéz körülmények” között dolgozzam, nem újdonság. De lesz színpad és lesz technika, ügyesen megoldjuk úgy, hogy beleilleszkedjen a történetbe.
– Ám az Ezrek operája hagyományainak megfelelően nemcsak egy, hanem több „nehezített pálya” is várja. Az I–II. felvonást a Szent István téren, a III.-at az Avasi-kilátónál mutatják be, majd az egész előadás a Lovagi Tornák Terén látható.
– Az egyes helyszínek számos lehetőséget kínálnak. Ezt nem tehetjük meg minden nap... Az Avasi-kilátó, illetve mellette intimebb közeg, ott ülhetnek majd a szereplők a közönség között, együtt élvezhetik a csempészéletet. Rávesszük őket, hogy adják tovább a ládákat, a kábítószert imitáló csomagokat. Reméljük, nem tartják meg!... Komolyra fordítva: az említett alternatív előadások idején ez a fajta közönség-színész együttműködés még nagyobb kuriózum volt, de jól működött, nagyon szerették. Bízom benne, így lesz ez itt és most is.
– A Carmen mellett egy másik operafesztiváli produkcióban is érintett. Az Operettszínház ismét a fesztivállal közösen, egy kortárs opera ősbemutatójára készül.
– Méghozzá egy igazán kortárs, befogadható, mai témát feldolgozó kamaraoperáéra! Beischer-Matyó Tamás: Kreatív kapcsolatok című darabjától nagy meglepetést, áttörést várok, különösen, hogy az előadás létrehozására izgalmas, kiváló művészeket sikerült megnyerni. Azt talán kevesen tudják, hogy a Kossuth-díjamat elsősorban új magyar operák bemutatásáért kaptam, hiszen rendezőként számos, ha nem a legtöbb kortárs magyar operát vittem színre. Ezt a vágyamat az Operett igazgatójaként, művészeti vezetőjeként sem adtam fel. Különösen, hogy egy opera bemutatása fejlődést jelent a zenekarnak, új lehetőséget az énekeseknek, és a színház szellemiségében is fontos tényező. Az, hogy az operafesztivállal, most már évek óta mindig létrehozunk egy közös produkciót, csak plusz lendületet adott célom eléréshez.
Csörnök Mariann
