Február 2018  << >>
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
     1  2  3  4
  5  6  7  8  91011
12131415161718
19202122232425
262728    

Ez következik

opera verseny competition logo 2018 web

beischer matyo tamasBeischer-Matyó Tamás Erkel-díjas zeneszerzőBeischer-Matyó Tamás zeneszerő a Kreatív kapcsolatokról, az először a Bartók Plusz Operafesztiválon bemutatott operájáról.

Újabb kortárs magyar opera ősbemutatója a Bartók Plusz Operafesztiválon! Korunk emblematikus alakjait – és a kreatív manipuláció hálóját – Beischer-Matyó Tamás: Kreatív kapcsolatok című kamaraoperája láttatja a fesztivál és a Budapesti Operettszínház közös produkciójában.

A Fotós, az Üzletasszony, az Énekesnő és a Programozó (a színpadon: Kendi Lajos, Frankó Tünde, Lukács Anita és László Boldizsár). Ők négyen Beischer-Matyó Tamás operájának szereplői. A kapcsolati háló közepén a Fotós áll, a többiek rajta keresztül hatnak egymásra – olyannyira, hogy a színpadon nem is találkoznak, csak az utolsó jelenetben. De akkor honnan a cím, kapcsolatuk „kreativitása”?
– Sokáig nem volt címe a darabnak – mondta Beischer-Matyó Tamás zeneszerző. – A Fotóstól azonban olyan sokszor hallani, hogy ő kreatív munkakapcsolatot szeretne, hogy a darabban a többiek is átveszik a kifejezést. Rádöbbentünk Mechler Annával, aki a szöveget, a verseket írta, hogy ez pontosan kifejezi a viszonyokat. Mert a Fotós kreatívan formálja a kapcsolatokat. Egészen pontosan: manipulálja, de hát szokás eufemisztikusan fogalmazni, mással helyettesíteni azokat a kifejezéseket, amelyek tartalma „csúnya”.

Ez természetesen a mi életünk eufemizmusa, nem a Fotósé, hiszen ő észre sem veszi, mit tesz. Inkább csak szeretne magához hasonlókkal találkozni, valódi kreatív, inspiratív kapcsolatokban – ám ez nem sikerül neki.

Kor, kórkép

– Az, hogy a szereplőknek nincs nevük, csak foglalkozásuk, azt üzeni, hogy nem a személyiségük a fontos. De még a foglalkozásuk is majdhogynem lényegtelen. Csak az számít, hogy olyan emberek legyenek, akik korunk emblematikus figurái. Akik hatalmas társasági életet élve, vagy magányosan otthon dolgozva, színpadi művészként vagy művészi vágyakkal megáldott „iparosként” ugyanattól szenvednek: nem érnek el egymáshoz. A rettentő sok kommunikációs csatorna ellenére hihetetlenül tehetségtelen módon építik kapcsolataikat. Ez akár kórképnek is felfogható – fogalmazott a zeneszerző.
Része ennek a kórképnek, hogy az egyetlen igazán kreatív figura, a Fotós valójában csak a kapcsolatai alakításában kamatoztatja képességét, energiavámpírként él a többieken. És része az is, hogy az énekesnő nem tudja megérinteni közönségét, bár virtuóz módon énekel el egy nehéz dalt. A kapcsolati háló pontjai csak a célszerűséggel köthetők össze, az emberig egyik szál sem vezet. Hogy mi következik ebből? Mi a tanulság? Azt a nézőre bízzák a szerzők.
– Nem fedjük fel az okokat. De felmutatunk alakokat, a jelenséget, ami tipikusnak tekinthető a mai korban. A megoldás, a történet kimenetele viszont nem nevezhető mindennapinak. Hiszen elsül egy pisztoly, kétszer is – de nem tudjuk, történik-e a halál. A Fotós ugyanis egyszerűen megelégeli a szerinte hozzá fel nem érő emberek, szerelmek, barátok követelését, és a pillanatot a gépével megállítva egyszerűen kisétál az életükből – árulta el Beischer-Matyó Tamás.

Sűrű, erős hangzás

A zeneszerzőnek ez a harmadik operája. Mint mondja, ennél a műnél kifejezetten az volt a cél, hogy mindent „kamarásítsanak”. Nemcsak a zenekar és a szereplők létszámát minimalizálták, de a jelenetek felépítését, a dramaturgiai megoldásokat is ennek a szolgálatába állították. Zeneszerzőként őt kifejezetten foglalkoztatta az is, hogyan működik, amikor csak pár zenészt ültethet az árokba. Kiderült, számára ez könnyebbség.
– Általában sűrű, tehát erős hangzású zenét írok. A kisebb zenekarnál viszont ez nem jelent gondot, nem fedi el az énekest akkor sem, ha ide-oda hullámzik ez a sűrűség – mondta a szakmai oldalról. Ám minket az is érdekelt: vajon mennyire felel meg ez az opera a Kesselyák Gergely fesztiváligazgató által meghirdetett népoperai elképzelésnek?
– Erre valójában ő tudna válaszolni. Én úgy gondolom, a történet nagyon is modern. A darab maga bizonyos mértékig posztmodern, tele van utalással, emlékezéssel, de nem olyan módon, hogy csak a beavatottak érthetnék. Zenei szempontból pedig valahol a musical, az operett és az opera között mozog. Aki kicsit is járatos a századfordulós operettekben, operákban, az nem fogja idegenül érezni magát – vélekedett a zeneszerző.

Lejegyezte: Csörnök Mariann

emmi logo 80px miskolc cimer fel 80px nka csak logo rgb 80px  miskolci varosgazda  

Copyright © 2016 Miskolci Operafesztivál Nonprofit Kft. Minden jog fenntartva!  |   Impresszum »  |  Közérdekű információk »Felhasználási feltételek »

↑ Top

facebook