Kamaszhóbortnak indult, operafesztiváli ősbemutató lett belőle. Ittzés Tamás A Lutherek című operájával való ismerkedés mindenképp egy kérdéssel kezdődik: mi köze a ragtime-zenének Luther Mártonhoz?
– Természetesen semmi – válaszolja az alapkérdésre Ittzés Tamás, a Bohém Ragtime Jazz Band alapító vezetője. – A darab azonban a déli baptista lelkész, polgárjogi harcos, Martin Luther King életéből kiindulva keresi a két Luther közötti kapcsolatot. Nála pedig nagyon is adekvát az afroamerikai gyökerű zene minden válfaja, a blues, a dzsessz, a gospel és a ragtime is.
– Kezdjük akkor innen: nem nagyon ismertünk eddig ragtime-operát! Miért fog bele egy ilyen szokatlan vállalkozásba épp egy európai zeneszerző?
– Konkrétan egy ragtime-operát ismerhetünk: Scott Joplin írta 1911-ben. A műfaj eltűnt a süllyesztőben, még a dzsesszopera, például Gershwin Porgy és Besse is inkább a klasszikus irányt kereste. Középiskolás voltam, amikor 1985-ben megalakítottam a zenekaromat és elkezdtem foglalkozni a ragtime-mal. Akkor bukkantam rá Joplin operájára, és elhatároztam, én leszek a következő, aki ír egyet. Tehát amolyan kamaszhóbortként indult, és sokáig az is maradt, mert nem találtam témát, amiben értelmet nyer a ragtime-műfaj. Egy dzsesszklubban játszódó történet pedig, bár adta volna magát, túl snassznak tűnt. Amikor már elengedtem a témát, akkor bukkantam rá az evangélikus egyház felhívására, amiben a reformáció 500 éves évfordulójára vártak színpadi művet. Ekkor kezdett el formálódni a fejemben az opera.
– A reformációról valahogy nem a ragtime jut az ember eszébe...
– Nem, természetesen nem! De a másik Lutherrel, Martin Luther Kinggel nem véletlen a névazonosság. Ő és édesapja is Michael Kingként született, ám apja nevet változtatott egy németországi útját követően a reformáció szellemi atyjának tiszteletére, és négyéves kora óta fia is ezt a nevet viselte, sőt, az ő egyik fiát is így hívják. A hatás tehát nyilvánvaló, a nagy kérdés az volt: hogyan hozzuk össze a két Luthert? Volt erre ötletem, ezért keresni kezdtem a szövegírót, és eljutottam Lanczkor Gáborhoz, aki vállalta és végig is csinálta. Nem volt könnyű szülés.
Zenei közreműködők: a Bohém Ragtime Jazz Band– Mi okozta a nehézséget?
– Elsősorban az, hogy a magyar nyelv sok mindenre jó, de arra, hogy ragtime ritmusra megfelelő prozódiájú szöveget írjanak belőle. Jószerével alkalmatlan, ezért a szövegformálás hosszú farigcsálás volt! A 19. században sokszor magyar nótára születtek versek, most a zenei skicceimre, és ha kész volt a szöveg, akkor meghangszereltem, formába öntöttem a dallomot is. A hagyományos dzsessz-dramaturgia – bevezető, ének, improvizáció, ének – sem működött mindig, ezekre is meg kellett találni a megoldást. Harmadrészt, és talán ez volt a legkényesebb kérdés: ez az alapvetően vidám műfaj, sőt, táncos zene mit tud kezdeni a súlyos, komor és nem feltétlenül hepiendes témával? A Reformációi Emlékbizottság jóvoltából készíthettünk egy próbafelvételt. Ez megerősített, azt gondolom, hogy az eklektikusság ellenére egységes zene született, és ezt a hangulati ellentmondást is sikerült fel- vagy megoldani.
– Zenei eklektikusságról beszél, pedig Luther Márton kora, a 15-16. század zenéjéről még szó sem esett.
– A Luthereket ragtime-operának nevezzük, mert a zenei attitűd, a megközelítés ragtime-os, klasszikus dzsesszes. Műfaji szempontból ugyanakkor tetten érhető benne a dixielandes, a bluesos, a spirituálés, szvinges, gospeles és nagyzenekari hangzás is. Sőt, van egészen klasszikus és szinte operettes hangvételű dal is. Az énekesen és az előadásmódon múlik, hogy ne hajoljon el operettbe vagy áriázó operába. Luther Márton esetében viszont a gregorián dallamok vagy maximum a Bach-korabeli korál lett volna hiteles. Így zenei jelenlétének gordiuszi csomóját azzal vágtam át, hogy Luther Márton prózai szereplő a darabban.
– Ezzel együtt a megszólaltatáshoz nem akármilyen apparátus kell!
– Egy szokványos jazz band felállású, 11 tagú zenekar és egy vonósnégyes játszik. Van egy-egy dal, például altató, amit csak zongora kísér, de amikor mind a 15-en játszanak, az már üt. Sokat gondolkodtam az énekeseken is, nincsenek idehaza túl sokan, akik hanggal, technikával és színpadi jelenléttel is győzik. Szerencsénkre a debreceni Csokonai Nemzeti Színház, akikkel színpadra állítjuk a darabot, nemcsak a két főszereplőt, Biri Gergelyt és Nagy Kírát adja, de a többi szereplő zömét is. A feleségem, Mudrák Mariann, aki kiváló klasszikus szoprán, már énekelt a CD-n is, így vele lényegében összeállt a csapat. Igaz, zeneszerzőként én amerikai énekesekben gondolkodtam, eleve rájuk írtam a darabot. Ha létrejön majd egy amerikai előadás, az nyilván más lesz. De ez a hazai csapat hitelesen elő tudja adni A Lutherek minden zenei árnyalatát.
– Maradt a nagy kérdés: hogy sikerült megoldani a Lutherek szellemi-színpadi találkozását?
– Az első felvonás Martin Luther Kingről szól, a második felvonás elején gyilkolják meg. Ezután van egy viszonylag hosszas mennyországi jelenet, amikor találkoznak. A fontos gondolatokra, a sajnos ma is aktuális közös témákra viszont hadd mondjak csak egyet: sola gratia. Ez a reformáció alapvető hittételét kifejező öt sola egyike. Azt jelenti, egyedül kegyelemből, tehát csak az Isten kegyelméből és nem tetteink által üdvözülhetünk. Ez volt az opera eredeti címe. Ezen volt a legnagyobb hangsúly. Ez lett volna a tanulság, amit Martin Luther King hagy híveire, akiket az erőszakmentesség felé igyekezett terelni. Hogy az előadásból mi marad meg fontosnak, azt befolyásolja majd a rendezés, minden színpadi eszköz és természetesen maga a néző is. De ha csak úgy mennek haza, hogy jól érezték magukat, az is jó! Nem a fióknak írtuk a darabot, hisszük, hogy közönségbarát, ezért szeretnénk, hogy közönségsiker legyen.
Ittzés Tamás–Lanczkor Gábor: A Lutherek »
Lejegyezte: Csörnök Mariann
