Amióta a számítógép az életünk részévé vált, mindennapjaink a hagyományos (analóg) és az elektronikus (digitális) világ közötti egyensúlykereséssel telnek. A 21. században a zenét is digitális jelek közvetítik s hallgatókhoz a CD-ken, DVD-ken, a rádióban, a televízióban. Girolamo Deraco olasz zeneszerző PHONE’ című installációjában megfordítja a trendet: a digitális hangot hagyományossá alakítja vissza szimfonikus zenei kísérletében.
Száz gramofonon szólaltatja meg azt a száz darab, előre nyomott és sokszorosított bakelitlemezt, amelyre a digitális hangot rögzítették. A digitálisból analóg hanggá átalakulás az előadás hallgatósága előtt történik meg. A zenei kompozícióból egy olyan zenei hang-tér jön létre, amelyet korábban senki nem hallhatott.
A KONCEPCIÓ – Manapság szinte minden digitalizált: a pénz, a fényképek, a könyvek, a dokumentumok. Minden elképzelhető dolog megkapja a maga elektronikus formáját, és ez alól a zene sem kivétel. Analóg hangokat tehát már tudunk digitalizáltuk. De vajon tudunk-e digitális hangot analóggá alakítani?
A PROJEKT – A PHONE’ egy installációs zenei performansz, amelyben a nagyrészt számítógép alkotta digitális hangokból újra analóg hangok válnak. A visszaalakítás, azaz a hangok reprodukciójának mechanikus eszköze egy klasszikus hanglejátszó készülék, a gramofon. Az évszázados technika segítségével válik lehetségessé, hogy a mesterségesen előállított hangot valódi, élő hangként mutassuk be újra.
A CÍM – A gramofon szó a görög gramma, vésett jel, és a fón, hang szavakból tevődik össze, végső soron hangjegyzést jelent. A hang-fón angol fordítása a phone – erről kapta a zenei performansz a címét. A PHONE’ ebben az értelemben egyidejűleg jelenti mind a hangot, mind a hangzás jelenségét. A projektben közreműködő kórus és a gramofonok zenekara együtt mindkét jelentést egy hangeseménnyé egyesíti.
A SZÖVEG – A PHONE’ szövege az olasz ábécé öt hangjának használatán alapul. Olyan hangokén, amelyek lehetővé tették a lírikus opera megszületését. Ezek a hangok túllépnek beszédhangi jelentésükön. Keresünk egy „lelkiállapotot”, egy hangi gesztust, amely ékesszólóbb beszédhangbeli jelentésénél.