María Ána Szofía Kekilía Kalojeropúlu. Ismerős? És Maria Callas? Így már bizonyára. Pedig a két név egy és ugyanazt takarja: az ünnepelt, temperamentumos dívát, aki sorozatos botrányaival kibérelte kora bulvársajtójának címlapját. Callast idézi meg a Magyarországon először a Bartók Plusz Operafesztiválon látható vígopera, A rivális (La Rivale).
Maria Callas a 20. század lenyűgöző operaénekesnője nemcsak muzikalitásában, de drámai tehetségében is utánozhatatlan volt. Több mint negyven operaszerepet énekelt, és húsz teljes operafelvételt hagyott az utókorra a színpadi karrierjét negyedszázadon át, 1940 és 1965 között magabiztosan őrző művész. Hosszú volt az út, míg első, a nála harminc évvel idősebb férje és impresszáriója, Giovanni Battista Menenghi támogatásával operaénekesi karrierje csúcsára ért, majd a legnagyobb operaházak közönsége mellett meghódította a görög hajómágnás, Arisztotelész Onászisz szívét is. A szíve volt a gyengéje: szívroham vitte el 1977. szeptember 16-án, Párizsban. A zenerajongók azonban máig emlékezetükben őrzik alakításait, amelyben Verdi és Puccini halhatatlan remekei mellett Bellini, Donizetti, Rossini, Cherubini rég elfelejtett operái is újjászülettek.
A 2018-as Bartók Plusz Operafesztivál Callas alakját és művészetét egy kortárs zeneszerző, Marco Taralli A rivális (La rivale) című vígoperájában kelti életre. Az olasz muzsikus zenéje az emlékezetes alakításokra utalva a klasszikusokból merít: Verdi, Britten, Mozart, Salieri, Donizetti, Offenbach, Pedrotti, Strauss zenei hangulatával rajzolja elénk a La Divinát, a primadonna assolutát, ahogy Callast annak idején rajongói nevezték.
A rivális (La Rivale) azonban több mint az operajátszás hőskora szellemének a megidézése. A darab opera az operában, történet a történetben. Abszurd és izgalmas show, teli szaftos anekdotákkal és mélyenszántó észrevételekkel az opera titokzatos világáról.
Tiziana FabbriciniTaralli darabjában a mesélő Callas riválisa, Carmela Astolfi, akinek nézőpontja éppoly tiszteletlen mint szórakoztató. Callas előtt ő volt a legünnepeltebb szoprán, aki sok évi távollét után tér vissza argentin száműzetéséből, hogy megtalálja élete fénykorának hangulatát. A Scalában egy csoport turista jön vele szembe, akiknek az idegenvezető arról beszél, hogy Callas minden idők legszebb hangja volt, és soha nem volt riválisa. Valódi tőrdöfés ez Astolfinak, a szopránnak. De ez csak az első meglepő fordulat a cselekményben, amely elénk tárja a két énekesnő ádáz csatáját: a színpadi lét magasságait és mélységeit, amelyben a művész önmaga ellenfele lesz. Mert Maria Callas művészete minden utána színpadra álló operaénekest kísért. Az ő magasságához mért látszólagos ellenfél ugyanis nem más, mint a középszerűség nyomasztó árnya. A hírnév minden áron akarása a kívülállók számára komikus pillanatokat ígér. De létezik-e megoldás az öregedő énekesnők problémájára? A poént nem lehet lelőni. De megismerhető Taralli operájából, amelyet az olasz Teatro Coccia di Novara társulat vendégjátékában láthatnak 2018. június 12-én este a Bartók Plusz Operafesztiválon. A főszerepben egy hamisítatlan, mai olasz dívával, Tiziana Fabbricinivel.
