„A jövő kulcsa” Operaíró Verseny 2018 döntős zeneszerzőit – Albin Friest (osztrák), Andorka Pétert (magyar), Juraj Filast (cseh) és Valentin Dubovszkojt (orosz) – kérdeztük választott témáikról és az operáikban megfogalmazott zenei elképzeléseikről.
Az operákkal a közönség is megismerkedhet a Liszt Ferenc Zeneakadémia Solti-termében 2018. december 14-én tartott nyilvános döntőben. Az eseményre október 15-től vásárolhatók belépőjegyek 500 forintos egységáron a fesztivál honlapjának online felületén (itt érheti el »), a Zeneakadémia Koncertközpontjának jegyértékesítő rendszerében (itt érheti el »), illetve a döntő előtt a helyszínen (Budapest, Liszt Ferenc tér 8.).
ALBIN FRIES
Albin Fries: Nora
„Az volt a tervem, hogy operámmal ellenpontozzam napjaink intellektuális zenedrámáit, és újra a szerelemről írjak egy operát. A szerelem, úgy tűnik, már nem mutatható be az atonális kortárs zenei eszközökkel. Korunk intellektuális, vagy más szóval apokaliptikus operái szintén kevés affinitást mutatnak az iránt a téma iránt, amely gyakorlatilag a múlt teljes operairodalmában domináns szerepet játszott. Szándékosan választottam érzelmes/szentimentális librettót. Tekintve, hogy az én zenei stílusom a tonális késői romantika, ez a történet is 1890 és 1910 között játszódik. Hogy mi az opera üzenete? Talán az, hogy Arthur, a főszereplő csak akkor értheti meg a szerelem tisztaságának fogalmát, amikor a saját gyermekét szereti.”
Andorka PéterAndorka Péter: Boszorkányvér
„A darab allegorikus módon rólunk és kapcsolatainkról szól, de leginkább az igaz szerelemről és a hűségről, amelyben mélységesen hiszek. A zene minden esetben szoros kapcsolatban áll a cselekménnyel. Az operai hagyományokból ismert motívumtechnikát alkalmaztam, azt, hogy a zenekar zenei utalásokkal is meséljen a dialógokban el nem hangzó tartalmakról, összefüggéseket teremtsen múlt és jelen, illetve az elsőre esetleg nem összetartozónak vélt események között. A legfontosabb szereplők és néhány fontos fogalom, mint a halál, átok és szerelem külön-külön zenei anyagokat kaptak, amelyek a cselekménynek megfelelő módon kapcsolódnak össze, vetítenek előre eseményeket, vagy magyaráznak meg éppen valamit.”
JURAJ FILASJuraj Filas: Jane Eyre
„A Jane Eyre, Charlotte Brontë 19. századi írónő egyik leghíresebb regénye szenzációs dráma. A főhős jellemábrázolása megállja a helyét több nagy operahősnő mellett. Nagylelkűsége és modora inspirált a regény zenei feldolgozására. Operám üzenete annak a morálnak a dicsérete, amely a mai világban egyre ritkábban tapasztalható. A Jane Eyre zenéjével a történetet akartam alátámasztani, olyan értelemben, ahogy azt a 19. század operamesterei tették az általuk megzenésített színpadi darabokkal. A kompozíció több eleme utal az első TV-operámra („The cancer of the Will”, amellyel 1989-ben a salzburgi operafesztiválon Jacobs Suchard-díjat nyertem és világszerte vetítették), de a 20. század zenéit is felhasználtam saját zenei filozófiámhoz és esztétikámhoz igazítva.”
VALENTIN DUBOVSZKOJValentin Dubovszkoj: Kőangyal
„Marina Cvetajeva Kőangyal című drámája az orosz irodalom klasszikus darabja. Középpontjában az a kérdés áll, hogy hogyan mentse meg az ember a lelkét mindattól a szennytől és kicsapongástól, ami napjainkban normává vált. A cselekmény allegorikus, de könnyen alkalmazható a való világra is. Kant „belülről fakadó erkölcsi törvényét” az eltűnés veszélye fenyegeti. A veszély forrása a modern immoralitás, frivolitás, és a szellemi/lelki értékek elvesztése. Az operában a vezérmotívumok rendszere összetettebb kapcsolatokat hoz létre, mint amilyenek Cvetajeva drámájában fellelhetők.”
