Paolo Panizza olasz rendező nemrég Miskolcon járt, hogy megtekintse a Kálvária-dombot. Tette ezt azért, mert ő lesz a rendezője a Bartók Plusz Operafesztivál Parasztbecsület című operájának. Panizza elégedett a helyszínnel, a várossal és a fesztivál munkájával is. Vele beszélgettünk.
– Többször megnézte már a miskolci Kálvária-dombot, a Parasztbecsület helyszínét. Megfelelőnek találta?
– Fantasztikus a hely, hasonlít az opera eredeti helyszínére. Az ugyanis Szicília, egy gótikus templom előtti tér. Ez a különleges hely arra ösztönöz, hogy úgy rendezzem meg az operát, mintha mozifilmet forgatnék. Nagyon jól mutat a három kereszt is, ami a Golgotára emlékeztet, illik a Parasztbecsülethez, ami a húsvéti ünnepek alatt játszódik. Tehát a helyszín tökéletes! Nagyon jó választás volt!
– Mennyire nehezíti meg a rendező dolgát, hogy szabadtéren kell dolgoznia?
– Jól tudom, hogy milyen szabad téren dolgozni, hiszen Olaszországból, Veronából érkeztem, ahol többször rendeztem már a Veronai Arénában. Problémát talán csak az időjárás okozhat. A szabad tér abban különbözik a színházi előadásoktól, hogy jóval tágasabb, az egész terület egyetlen nagy színpad. A közönség számára különleges élményt jelent majd, hogy nem a színpaddal szemben ül, mint a klasszikus operaelőadásokon, hanem ők maguk is a darab részeseivé válnak. Hiszen tulajdonképpen ők is a színpadon tartózkodnak.
– Miként dolgozik a rendező a darab és a helyszín megismerése után?
– Normál esetben először csak a szólistákkal kezdjük a munkát. Kidolgozzuk az áriák és duettek jeleneteit, és csak ezután kezdem a próbákat a kórussal. Azonban lehetséges, hogy Miskolcon már az első próbán együtt lesz minden közreműködő. Ennek az az oka, hogy a Parasztbecsület rövid opera, mindössze egy óra húsz perc, ezért több időnk marad a gyakorlásra a teljes szereplőgárdával. Elképzeléseim szerint az egész olyan lesz, mint egy II. világháború utáni olasz mozifilm. Egy neorealista stílusú film, ami Szicíliában játszódik. A jelmezek is ehhez a stílushoz igazodnak, és mivel nincsenek díszletek, még jobban érvényesül a letisztult, természetes hatás.
– A Parasztbecsület az operafesztivál Ezrek Operája programjának része lesz. Mi a véleménye arról, hogy a fesztivál évről évre egy operaelőadást ingyenesen biztosít a nézők számára?
– Kivételes lehetőség, ha a közönség úgy juthat hozzá a kultúrához, hogy azért nem kell fizetnie. Ez természetesen az én munkámat és a munkához való hozzáállásomat nem befolyásolja. Politikailag is korrekt hozzáállásnak tartom, hogy lehetővé teszik a közönség számára az ingyenes előadást, hiszen ez egy nagyszabású és drága bemutató lesz.
– Miskolc világviszonylatban kis városnak számít, mégis nemzetközileg ismert és elismert operafesztivál fűződik a nevéhez. Komoly teljesítménynek tartja ezt?
– Számomra ez nem jelent meglepetést, hiszen Olaszország is tele van hasonló méretű városokkal, ahol különböző fesztiválokat rendeznek. Véleményem szerint nem a város mérete, hanem a kulturális életben betöltött szerepe számít. Nincs kisváros vagy nagyváros, csak rossz város vagy jó város. Miskolc pedig nemcsak jó város, hanem gyönyörű, tiszta és nyugodt város is.
– A miskolci operafesztivál nemcsak klasszikus operákat mutat be, hanem kortárs szerzők műveit is igyekszik színre vinni. Mennyire megszokott ez?
– Ez a fesztivál nagyon fontos és dicsérendő küldetése, hiszen a modern operákat ritkán tűzik műsorra a színházak. A kortárs operaszerzők maximum CD-n vagy mozifilmekben mutathatják be a szerzeményeiket.
– Több operaénekestől is hallottam, hogy ma már nem elég kiállni a színpadra és szépen énekelni, hanem egyre nagyobb szerepet kap a színészi teljesítmény, és hogy folyamatosan történjen valami a színpadon. Ön is így gondolja?
– Valóban, napjainkban az operák színrevitele teljes mértékben átalakult, és nagyon fontos, hogy az operaénekesek egy személyben színészek is legyenek. Húsz évvel ezelőtt a neves énekesek, mint Luciano Pavarotti vagy Montserrat Caballé csupán a fantasztikus hangjukkal is be tudták vonzani az előadásokra a közönséget. Manapság ez sokkal bonyolultabb kérdés, nemcsak az operaénekesek számára, hanem számunkra, rendezők számára is. Természetesen most is a hang és a zene a legfontosabb, de manapság már nem elhanyagolható a külső megjelenés, az életkor, a testalkat, a színészi képesség és a mozgáskultúra sem. Ismerek olyan operarendezőket, akik képesek a külsőségeknek és a szövegkönyvnek alárendelni a darabot. Számomra ez elképzelhetetlen, hiszen olasz vagyok, az opera hazájában nőttem fel, ezért nekem a hang és a zene a legfontosabb. Minden más csak ezután következhet.
– Dolgozott már együtt a miskolci Parasztbecsület-előadás főszereplőivel?
– Nem, egyikükkel sem, de láttam a fotójukat, és olvastam az önéletrajzukat, ami igazán biztató. A szereposztás egyébként sem a rendező feladata, hanem a művészeti vezetésé. A szakmai felkészültségükben teljes mértékben megbízom, és biztos vagyok benne, hogy jó munkát végeztek.
Hegyi Erika (Észak-Magyarország, 2019. 05. 20.)