Bősze ÁdámLátom ám magam előtt, ahogy felvonja a tisztelt olvasó a szemöldökét, és belekezd a cikkbe, kisebb botrányt szimatolva. Sajnos ki kell, hogy ábrándítsam: nincs itt semmiféle látnivaló, „csupán” a színpadon álló szemszögéből szeretnék gyors fényt vetni a miskolci publikumra, és leírni, mennyire büszke lehet a Bartók Plusz Operafesztivál a közönségére.
Az ország szinte mindegyik fontosabb koncertpódiumának színpadán álltam már, de a nyitottságnak ezzel a fajtájával alig találkoztam. A fesztivál eseményein azt érzem, a nagyérdemű legalább annyira vágyja a sikert, mint a szereplő. Aki a hangversenyre jegyet vált, az egészen egyszerűen jól akarja érezni magát, szórakozni akar, a szó legnemesebb értelmében. Ez pedig némi aktivitást, elhivatottságot és nyitottságot feltételez. És hogy miből tudom mindezt? Hát például abból, hogy a lelkesedés minden alkalommal őszintének tűnik: a lagymatagtól a tombolóig van itt mindenféle taps, bekiabálás, hujjogás, vagy éppen csendes, szemlesütött hazatérés. Amíg ez van, fesztivál is van, pontosabban, amíg fesztivál van, az ide látogató művész tudhatja, értő műbírálatban lesz része. És hogy ez csak egy közönséges fesztivál? Nem, ez a közönséges fesztivál.
Bősze Ádám
Bő szekund – Bősze Ádám zenei stand-up estje 2019. június 18-án, 20 órától a Kamaraszínházban
