Kocsár Balázs (Fotó: Emmer László)Idén a Parasztbecsület az Ezrek operája. Pietro Mascagni egyfelvonásos művét kivételesen egymagában hallhatjuk (az operaházak általában egy másik verista egyfelvonásossal, Leoncavallo Bajazzók című operájával állítják színpadra, hogy teljes legyen a színházi este). A másik különlegesség természetesen a helyszín: a dél-olasz szerelmi drámát a miskolci Kálvária-dombon viszik színre. Az est karmesterét, a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatóját, Kocsár Balázst kérdeztük.
– A Parasztbecsület színházi díszletei általában a falu főterét idézik meg – valószínűleg kínálkozott volna erre alkalmas helyszín a nagyvárosban is. Ezért kissé meglepő a választás: a szerelmi dráma szakrális helyen, a Kálvária-dombon játszódik.
– A történet valóban szerelmi, az elhagyatás és a ragaszkodás drámája. Valós szituáció bomlik ki olyan erős érzelmekkel, olyan jellegű viszonyokkal, amelyek – sajnos vagy nem, de – univerzálisak, kortól és helytől függetlenek. Ahhoz azonban, hogy megértsük a szereplők drámáját, átéljük annak teljes mélységét, fontos, hogy megjelenjen a vallásossággal átitatott dél-olasz társadalom. Ezáltal válik hitelessé a négy főszereplő érzelmi viszonyrendszere, reakcióik egymásra és a közösség reakciója a történetükre. Az Avas oldalában található kálvária gyönyörű környezete nagyon is alkalmas arra, hogy biztosítsa ehhez az atmoszférát.
– Az elmúlt évben a Nagyszínházban vezényelte az Ezrek operáját, Kodály Székely fonóját. Most, ugyancsak az Ezrek operája karmestereként kilép szabadtérre. Hogyan látja ezt a kezdeményezést, hogy vigyük ki az operát az utcára, az emberek közé?
– Örülök az Ezrek operája ötletének, annak pedig különösen, hogy mindig képes igazán különlegeset nyújtani. Nemcsak elérhetővé tesz, mindenki előtt megnyit egy-egy előadást, hanem igyekszik olyan kontextusba helyezni, hogy a lehető legközelebb kerülhessen a darab, a zene, maga az opera műfaja azokhoz is, akik esetleg először találkoznak vele. Nem gondolom, hogy az opera muzeális termék. Lehet, hogy évszázadok választanak el egy-egy mű megszületésétől, de az előadók soha nem felejthetik el, hogy ők a mai kor embere előtt játszanak! Mi pedig, ezt önmagunkon is érzékelhetjük, nagyon gyorsan változunk. Szükségszerű tehát, hogy ezeket a csodálatos remekműveket olyan módon adjuk elő, hogy el tudjanak jutni a mai közönséghez. Az eleve abszurditás, hogy úgy kell operát játszani, mint régen. Akik ehhez ragaszkodnak, igen elcsodálkoznának, mit is látnak, ha például egy Mozart-operát a keletkezési korának megfelelően játszanánk! Azt se felejtsük el: a mai operabarátok derékhada már modern előadásokon „nőtt fel”. A rendezők és a zeneszerzők mindig arra törekedtek, hogy a mű sikeres legyen, a közönség megszeresse. Természetesen másképp nyúlok egy barokk, egy kortárs vagy egy verista darabhoz, de a célom nekem is, ma is ugyanaz.
– Milyen módszerekkel érik el ezt a célt a Parasztbecsület előadásán?
– Ez inkább a rendező asztala. Paolo Panizza nemzetközi viszonylatban is elismert olasz rendező, sok sikeres szabadtéri előadás fűződik a nevéhez. Igazán jó választás arra, hogy a legautentikusabban vigye színre ezt a nagyszerű operát. A zenéről nehéz előzetesen bármit is mondani. Tudjuk, hogy szabadtéren nem könnyű megteremteni az operára jellemző akusztikai körülményeket, de arra törekszünk, hogy a közönség maximális élményhez jusson, és a mai technikával ezt meg is lehet oldani.
– Akkor legalább zenei ajánlót kérhetünk?
– Ez sem könnyű feladat! Az operának van jó néhány slágerré vált részlete – a leghíresebb az Intermezzo, vagy említhetem a Húsvéti kórust, a szerelmesek, különösen Santuzza áriáját. De ajánlani nehéz, mert az egyéniségtől függ, hogy kit mi fog meg az operában. Igaz ez minden remekműre: lehet, hogy egymás mellett állunk a Mona Lisa előtt, mégis mást jelent számunkra, és ez csodálatos! Ettől nagyszerű egy alkotás, hogy más és más arcát mutatja minden korban, mindenkinek! Hogy ez az előadás ilyenné tud-e válni, azt egyelőre csak remélhetem. Az viszont biztos, hogy Mascagni operája olyan remekmű, ami teli van csodálatos dallamokkal, érzelmileg túlfűtött jelenetekkel, és ha ezeknek át tudja magát adni a közönség, katartikus élményben lesz része.
Az interjút készítette: Csörnök Mariann
