Különleges élményt ígér a Bartók Plusz Operafesztivál – láthatóvá teszik Bartók Bélának a zene világnapján Miskolcon megszólaló hangszeres műveit (Az előadás címe: Bartók titkos színháza). A mai zenei élet és a kortárs színház olyan fontos alkotói közreműködésének köszönhető az október 1-jei előadás, mint Selmeczi György és Horváth Csaba – színművészeti egyetemista növendékeik munkája a bemutatásra váró négy színpadi fantázia.
Belső színház
Már maga az előadást szervező gondolat is rendkívül érdekes, egyedi közelítés a zenei életműhöz. A Kossuth- és Erkel-díjas Selmeczi György erről azt mondja: a nagy műalkotások esztétikáját és hatásmechanizmusát sajátos belső dramaturgia alakítja, amely olykor láthatatlanul vagy alig érzékelhető módon építi fel a mű saját világát, atmoszféráját. Ez a saját zeneszerzői, zongoraművészi és zenepedagógusi tapasztalata és meggyőződése is.
– Negyven éve tanítok a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, arra biztatom a hallgatóimat, hogy kutassuk ki a művek belső dramaturgiáját – feleli a kérdésre: honnan való az előadás ötlete.
Állítása: a művészet, a zene nagy alkotóinak életművében elmélyülve jöhetünk rá, hogy csaknem mindegyikük kialakítja saját belső színházát, függetlenül attól, hogy a születő művét színpadi megnyilatkozásnak képzelte-képzeli-e vagy sem.
Selmeczi György felhívja a figyelmet: Bartók Béla viszonya a színház világához ellentmondásos. Három csodálatos színpadi művet komponált, de tartózkodó alkata mégsem engedte igazán közel a színpad olykor harsány világához. Rendkívüli érzékenysége, kifinomult formakezelése, bámulatos ritmikai és melodikus invenciója azonban csaknem minden művében sugallja a dráma, a drámai elem jelenlétét. Ez néha látványosan, képszerűen mutatkozik, máskor az alkotás mélyebb rétegeiben jelentkezik.
– Négy fiatal alkotó vállalkozott rá, hogy elkészíti ezt az előadást, vizualizálja Bartók Béla műveit, megfejtve és ábrázolva a zenében rejlő drámát, elmesélve a történetet – idézi fel a kezdetet, amikor a végzős rendező-koreográfus hallgatók az emblematikus Bartók-zongoraművekhez nyúltak.
Végtelen számú megfejtés
Mi segít kibontani a drámát a zene elvont világából? A kérdésre Selmeczi Györgynek az a válasza: minden mű végtelen számú megfejtést kínál – az alkotó a személyiségére és a tudására hagyatkozva értelmez.
A különbség tisztázására kértük Selmeczi Györgyöt: mozgásszínházi eszközökkel láthatóvá tenni Bartók Béla zenéjét mennyiben más, mint amikor valaki koreográfiát készít létező zeneművekre. A legfontosabb, hogy a zene nem alárendelt szerepben van: az előadás értelme éppen az, hogy a hangzás absztrakt világából kiemelve megmutassa a zenét, segítsen érthetővé tenni a benne fellelhető történést. Lényeges eleme a Bartók titkos színháza című előadásnak, hogy élő zenére születik, a közönség látja a zongoristákat, Selmeczi Györgyöt, Balázs Elemért és az ebből a megyéből elszármazott Brezoczky Gabriellát.
– Külön ünnep az ünnepben, hogy mi avathatjuk fel Miskolc új zongoráját – teszi hozzá Selmeczi György.
A felvetésünkre, miszerint több kísérlet is ismert arra, hogy Bartók Béla életművét közel hozzák a hallgatókhoz, kapaszkodókkal segítve a megértésben, Selmeczi György a formai keretek különbözőségét hangsúlyozta: szemben az úgynevezett crossover – zenei műfajokat keresztező –, kétségtelen közönségigényt kielégítő, a sikert szem előtt tartó, saját esztétikai, zenei ízlésétől távol eső vállalkozásokkal az ő előadásuk nem tesz majd hozzá Bartók művéhez, nem egészíti és nem „gondolja tovább” azt.
Mégis, vetettük fel, az előadás úttörő volta miatt ezek a Bartók-művek úgy égnek majd bele az elménkbe, ahogyan és amilyennek ők mutatják nekünk. Ez természetesen lehet autentikus nézői élményünk, de felveti a kizárólagosság kérdését is: Bartók ilyen, és nem másmilyen.
Selmeczi György vitatja a kizárólagosságot:
– Ez az előadás csak egy a végtelen számú értelmezések sorában. Bárki odateheti mellé vagy vele szemben a saját értelmezését – jegyezte meg.
Ezt úgy érti, hogy szeretné, ha lennének követői, követőik ezen az úton a zenét újfajta módon megjelenítő művészi vállalkozásban? – kérdeztünk rá.
– Nem elképzelhetetlen, hogy lesznek ilyenek. Például az új művészgenerációkból. De lehet, hogy én akkor már teljesen mással foglalkozom majd – fűzte hozzá.
Eredeti cikk »
Megjelent: 2019. 09. 26. – Észak-Magyarország (Bujdos Attila)
