Figaro házassága
Idill: Mozart korabeli úri társaság a szabadban, enyelgő aranyifjak és -leányok egy ligetben, némely pár a fűben hever, mások a fák mögé húzódnak, jobbra Ámor szobra figyeli a társaságot, balra lent kis öleb incselkedik egy hölgy kivillanó bokája körül. Mindezt az egész hátteret beborító hatalmas, aranykeretes festményen látjuk. A festménybe, akár egy nemesi kastély falikárpitjába, ajtók vannak vágva (díszlet, jelmez: Adriana Urmuzescu).
Az első felvonás „eredetileg” abban a raktárhelyiségben játszódik, ahová Almaviva gróf az összeházasodó Figarónak és Susanna-nak szobát adott. A Bukaresti Nemzeti Opera előadásában az egyik festményajtón esik be a matracot cipelő Figaro – tudjuk tehát így is, hogy a kastély hátsó fertályában vagyunk, ahonnan rálátni az egész társaságra. Vagyis mindenki mindent tud, vagy ha nem, hát megtudja, hogy ki kivel. Erotika és intrika járja át az Almaviva-házat, ahol mindenki igen határozottan céljára tör. A jelmezek az opera játszási hagyományához illően Mozart korabeliek – a rendező, Alexander Radulescu csupán a végén jelzi, hogy kilépünk a festményből és a meséből: amikor az éjjeli kertben történő kergetőzés véget ér, és újra fény árasztja el a színpadot, már mindenki egyszerű polgári ruhában jelenik meg. Kivéve a grófot, aki még további szerelmi kalandokra kész…
A festményen kívül a díszletet a második felvonásban a grófné szobájában egy kanapé egészíti ki, a harmadikban egy kis asztalka és két szék. A helyszínváltásokat azzal jelzik, hogy a festmény három óriási táblára osztható, és amikor azokat a nézőtérre merőlegesen vagy átlósan fordítják, falakká válnak, így mindig mindenkit látunk: azt is aki „bent” van és azt is, aki „kint”, és azt is, aki settenkedik és így tovább. Ám mire belefeledkeznénk abba a kényelmes pozícióba, hogy mi csak kukkoljuk e díszes társaság szerelmi kavarodását, többször is megvilágítást kap a nézőtér, például amikor a második felvonásban Cherubino a szerelem mások által már ismert szimptómáiról szól (a cikk végén lásd Lengyel Jenő fordítását), vagy amikor Figaro a negyedik felvonásban óvatosságra inti a férfiakat.
Crina Zancu Susanna-ja tűzről pattant volt és okos, ahogyan kell, Tina Munteanu grófnéja pedig inkább élveteg, mint előkelő. Ionut Pascu talpraesett Figarót adott, és visszafogott színészi játékával is erőteljesen jelen volt, a szép hangú Maria Jinga Cherubinójában azonban túltengett az ugrifülesség, miközben szemtelenül udvarolt a grófnénak és hevesen taperolta Susanna-t. (Beaumarchais akinek színműve alapján készítette Da Ponte a Mozart-opera librettóját, később megírta a történt folytatását, amiből kiderül, hogy a grófnénak gyermeke születik – méghozzá Cherubinótól). Florin Simionca hangja kicsit lágy és fátyolos volt az általa erőszakosra formált Alamaviva grófhoz, aki a nőket tettleg is illeti, és láthatóan nagyon bosszantja, hogy meggondolatlanul lemondott az első éjszaka jogáról, amivel csak feleslegesen bonyodalmasabbá vált szerelmi élete. Élmény volt Lucian Corchis – énekesként és színészként – mint Don Basilo, aki zenemester lévén a zenekari árokból kászálódott elő frakkban, viszont közhelyesen adta a részeg kertészt, Antoniót a jó hangú Vasile Chisiu. A többi szerepekben is kiváló énekeseket hallhattunk, a Bukaresti Nemzeti Opera zenekarát Tiberiu Soare vezényelte a Miskolci Nemzeti Színház Nagyszínházában.
CHERUBINO áriája a második felvonásban
Voi che sapete che cosa è amor, / donne, vedete s'io l'ho nel cor.
Quello ch'io provo vi ridirò, / è per me nuovo, capir nol so.
Sento un affetto pien di desir,/ ch'ora è diletto, ch'ora è martir.
Gelo e poi sento l'alma avvampar, / e in un momento torno a gelar.
Ricerco un bene fuori di me, / non so chi'l tiene, non so cos'è.
Sospiro e gemo senza voler, / palpito e tremo senza saper.
Non trovo pace notte né dì, / ma pur mi piace languir così.
Voi che sapete che cosa è amor, / donne, vedete s'io l'ho nel cor.
Lengyel Jenő fordításában:
Ti, akik tudjátok, hogy mi a szerelem, / hölgyek, mit szóltok: az van a szívemben?
Elmondok most mindent, ami éget, / új nekem, - nem értem az egészet!
Érzem, elönt a szenvedélyes vágy: / egyszer gyönyörűség, máskor meg kínlódás!
Fázom, majd hirtelen szívem lángra gyúl, / egy perc, és megint - jeges fagy az úr!
Kincs után kutatok, az eszem is kihagy, / nem tudom, kinél van, azt sem, hogy mi az!
Sóhajtozom, nyögök, - akaratlanul, / szívem ver, reszketek, agyam elborul;
nem hagy nyugodni sem nap, sem éj, / olyan jó mégis ez a szenvedély!
Ti, akik tudjátok, hogy mi a szerelem, / hölgyek, mit szóltok: az van a szívemben?
