Schönberg: Mózes és Áron. Az aranyborjú jelenet.Ősbemutató helyszíne volt a „Bartók+Bécs 2009”. Magyarországon először itt láthatta a közönség Schönberg ószövetségi témájú operáját, a Mózes és Áront. A Kocsis Zoltán vezette Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Miskolci Operafesztivál együttműködésében megvalósult előadásra eljött a köztársasági elnök, Sólyom László is. Schönberggel azonban már az operabemutató előtt is találkozhatott a közönség: A bibliai út című színdarabja a Játékszínben felolvasószínházi formában elevenedett meg. Ezzel egyidőben tartotta a miskolci zsinagógában Matthias Rexroth kontratenor áriaestjét, amelyre Purcell, Haydn, Mozart és Richard Strauss műveket válogatott. A színház művészbejárója előtt pedig kilencedik alkalommal tartották meg a fesztivál irodalmi eseményét, a Légyottot.
A bibliai út
Kevésbé közismert, hogy Arnold Schönberg a Mózes és Áron című operájának megírása (1930-32, ősbemutató 1954) előtt színdarabot írt a zsidóság új haza-keresésének témájában. Az 1926-ban befejezett, majd rá egy évre, 1927-ben bemutatott színmű valós eseményen alapul: angol ötletre az 1920-as években tervbe vették egy zsidó állam létrehozását az afrikai földrészen, Ugandában. Schönberg ennek apropóján kezdte boncolgatni azt a kérdést, mi lett volna, ha ez az állam végül létrejön, miként fogadta volna azt a világ zsidósága, ki támogatta volna és ki intrikált volna ellene, milyen nehézségekkel kellett volna szembenézniük az Újpalesztináról álmodozó államalapítóknak…
Schönberg: A bibliai útGadman: Tiszta dilettantizmus az egész! Ilyen alapokra akarnak államot felépíteni?
Ráadásul - milyen népről van szó?Tudósok, művészek, kereskedők, bankárok.
Munkásosztály, parasztság nem is létezik!
Egyébiránt ez a körülmény fájdalmasan érintené a szocialistákat: előbb meg kellene teremteniök a szociális különbségeket,ha később azok leküzdéséért szeretnének síkraszállni.
Golman: Meg sem teremtik és le sem küzdik. Komolyan képzeli bárki, hogy létezik a világon ország, amelyik a zsidóságot, illetve az általuk képviselt tőkét hagyná kiszakítani nemzeti vagyonából? Nézzük a fordítottját is: a zsidó tőke, ami eddig látható érdektelenséggel követte az államalapítási terveket, eltűrne vajon ekkora veszteséget?
(Ford.: Lengyel Jenő)
A színdarab nem jutott el Magyarországra (hasonlóképpen a végül is befejezetlenül maradt operához). A témaválasztás azonban nyilvánvalóvá teszi a két mű közötti párhuzamokat, Schönberg ugyanis az opera szövegkönyvébe néhány jelenetet és párbeszédet szinte teljes egészében átemelt A bibliai útból, noha a cselekmény ideje alapjaiban eltér egymástól: a Mózes és Áron az ókorban játszódik, szemben A bibliai úttal, amely a 20. század elejét idézi.
Schönberg: A bibliai útA Schönberg-színmű ősbemutatójára felolvasószínházként, félig szcenírozott formában került sor a Játékszínben, a Kaposvári Egyetem – Művészeti Főiskolai Kar első évfolyamos hallgatóinak közreműködésével. Miután ismeretlen darabról volt szó, az előadás rendező-dramaturgja, Rusznyák Gábor fontosnak tartotta, hogy beavassa a közönséget a cselekménybe.
Az első felvonás helyszíne az Alpokban egy sportverseny, amelyre a világ számos országából érkeznek zsidó sportegyesületek. A verseny azonban csupán ürügy, hiszen a találkozó hátterében fontos tárgyalások zajlanak egy új zsidó állam megalapításáról. Szembesülünk mindazokkal a problémákkal és kétségekkel, amelyekkel az államot szervező Max Arunsnak (bibliai megfelelője Áron) szembe kell néznie.
A második felvonásban már az új hazában találjuk az első telepeseket, akik nemcsak az Újpalesztina területét felügyelő ország, Ammongäa érdekeivel szemben kell megvédeniük magukat, hanem az ellenérdekelt zsidókkal is, amelyek az új állam alapításához kötődő mozgalom felszámolására törekednek. Az intrikák szította viszályban végül megölik a népvezér Arunst, aki – mint az Ószövetség ezzel párhuzamos történetében – nem léphet az ígéret földjére. Halála előtt magyaráztat adja halálának: Mózes és Áron akart lenni egy személyben. (Ez az opera alapkonfliktusa is: Mózes az eszme embere, míg Áron a tetteké). Újpalesztina a Schönberg darab szerint megalakul…
Guido: (…)Aruns, aki előtt Pinxar biztonsági okokból titokban tartotta ezt az önfeláldozást, korábban már utódjának jelölt, és ő meg Pinxar évek hosszú során át felkészítet ta feladatra. Hála ennek az áldozatnak, be tudjuk fejezni Aruns művét; eszméje élni fog!
(Ford.: Lengyel Jenő)
Schönberg: Mózes és Áron
Bartók+kritikus - Győri László, a Magyar Rádió munkatársa az ősbemutatóról
Győri László a Magyar Rádió munkatársa évek óta figyelemmel követi a „Bartók+…” előadásait, hangversenyeit. A miskolci fesztiválról szóló interjúi-beszámolói többek között az Új Zenei Újságban hallhatók. Ezúttal Arnold Schönberg Mózes és Áron című operájának magyarországi ősbemutatójáról kérdeztük közvetlenül az előadás után.
A rendező, Giorgio Pressburger és a karmester, Kocsis Zoltán- Fantasztikus volt a Kocsis Zoltán vezényelte Nemzeti Filharmonikusok előadása – fogalmaz egyértelmű lelkesedéssel Győri László. – Ez bizony történelmi tett, hiszen Kocsis érdeme, hogy 1932 után – végre! – Magyarországon is bemutatták a Mózes és Áront. A Gurre-dalokat is ő vezette be a magyar koncertéletbe: ő mutatta be Magyarországon a ’90-es évek derekán, és az is fantasztikus volt.
- Mi az oka, hogy a Mózes és Áron bemutatására nyolcvan évet kellett várni?
- Tényleg megdöbbentő, hogy a 20. század egyik legjelentősebb művét eddig nem hallhattuk. Sok oka van ennek, részben politikaiak, a hitleri Németországban és a vele szövetséges országokban, így nálunk sem játszották, mert Schönberg zsidó volt, és mert a zenéjét „elfajzottnak” minősítették. A kommunista diktatúrák ugyancsak nem voltak vevők rá, így aztán meglehetős késéssel kezdték játszani az egész új bécsi iskolát. Nálunk azóta sem alakult ki kultusza Schönbergnek, így aztán a közönségnek nem is igen volt lehetősége megismerkedni vele. Az előadók közül is csak kevesen vállalkoznak játszására, részben ők is előítéletesek, részben pedig ez nem az a zene, amellyel gyors sikert lehet elérni. A publikum pedig – miután csak elvétve van alkalma Schönberg-műveket hallani – elzárkózik előlük. A Nemzeti Filharmonikusok tevékenységében többek között éppen az a nagyszerű, hogy rendszeresen vállalkoznak ilyen úttörő feladatra. Ebben nagy szerepe van annak, hogy Kocsis Zoltán önálló intézmény, aki rendkívüli és megkérdőjelezhetetlen tekintélyét az igazságtalanul mellőzött szerzők népszerűsítésére használja. Rengeteget köszönhet neki Debussytől Rachmanyinovig és Schönbergig egy sor szerző, mi pedig aztán pláne sokat köszönhetünk neki. Persze könnyű Kocsis Zoltánnak, hiszen mindent tud, ott van a fejében az egész zeneirodalom.
Mózes és Áron – Wolfgang Schöne és Daniel Brenna- Az új, a szokatlan iránt nincs kellő fogékonyság a magyar közönségben?
- Kicsit leegyszerűsítve: az emberek azt a zenét szeretik, amit tudnak dúdolni. Azt az operát kedvelik, amely az első és második hallásra már könnyen emészthető. Schönberg operája azonban többszörösen nehéz feladat elé állítja a befogadót. Súlyos filozófiai tartalmat taglal: lehet-e hinni és hogyan az ábrázolhatatlan Istenben? És ne feledjük el: Schönberg atonális, rendkívül expresszív zenéjét meghallgatni, befogadni – munka. Egy ilyen koncertre fel kell készülni, ide nem azért megy az ember, hogy gyönyörű melódiákkal zsongítsák el a fejét, ez nem egyszerű élvezkedés.
- Hogyan szólalt meg a mű a miskolci operafesztiválon?
- Nagyszerű volt a zenekar, Kocsis óriási munkát végzett. A Mózest éneklő Wolfgang Schöne és Áron szerepében Daniel Brenna éneklése rendkívüli élményt nyújtott, és remek volt a kórus. Nagy hirtelenjében kiemelnék egy dolgot, amire a mostani előadás döbbentett rá, amiről az operát CD-ről hallgatva nem nagyon vettem tudomást. A második felvonásban, az aranyborjú körüli orgia-jelenetben egészen váratlanul, finoman stilizálva megszólal egy jazzband. Ennek felfedezése az élő koncert erejének és a színpadi megjelenítés szemléletességének volt köszönhető.
Schönberg: Mózes és Áron- Mi fogta meg a rendezésben?
- A Mózes és Áron rendezése nehéz feladat, hiszen nincs sztori, csupán vallással kapcsolatos filozófiai gondolatokat mond Mózes és Áron. Giorgo Pressburger – aki író, rendező, kulturális diplomáciával foglalkozó reneszánsz ember – azt bizonyította számomra, hogy mélyen gondolkodik erről a témáról. Az operarendezésekkel kapcsolatosan gyakran fel szokták tenni a kérdést – bár szerintem ez nem tartozik a dolog leglényegéhez –, hogy milyen korban kell játszatni egy-egy művet, esetünkben a Mózes és Áront. Pressburger úgy oldotta ezt meg, hogy a bibliai történetet egy zsinagógában játszatja. Szemléletes a zenetörténeti allúziók megjelenítése is. Például A nürnbergi mesterdalnokok második felvonásának verekedési jelenetére „céloz” Schönberg, amikor az orgia előtt a férfiak az aranyborjú körül – Miskolcon a zsinagóga padjaiban – összeverekednek. Tehát Schönberg zenéje, az abban rejlő zenetörténeti allúziók és a rendezés érzékletessége együtt nyújtott nagyszerű élményt.
- Schönberg csak az opera első két felvonását komponálta meg. A harmadiknak csupán a szövegével készült el. A szerző hozzájárult ahhoz, hogy a harmadik felvonás szövegét a Mózest és Áront éneklők felolvassák. Van, amikor ez megtörténik, máskor pedig nem. Miskolcon elhangzott az opera vége is.
- Sőt lezárásként még a második felvonás utolsó taktusai is újból elhangzottak. A második rész azzal ér véget, hogy a hegyről visszatérő Mózes meglátja az aranyborjút, majd összetöri a táblákat, és kimondja: „O Wort, du Wort, das mir fehlt!” Tudom, hogy most következne a harmadik felvonás, mégsincs hiányérzetem. Lehet, hogy Schönberg sem véletlenül nem fejezte be az operát, érezhette, hogy ott már vége van. Persze érdekes volt, hogy most hallhattuk a végét is, de én azt éreztem, hogy már a második felvonás végén tapsban kell kitörnöm, és akkor is teljes élménnyel térhettem volna haza.
