Schönberg: Mózes és Áron
Bartók+kritikus - Győri László, a Magyar Rádió munkatársa az ősbemutatóról
Győri László a Magyar Rádió munkatársa évek óta figyelemmel követi a „Bartók+…” előadásait, hangversenyeit. A miskolci fesztiválról szóló interjúi-beszámolói többek között az Új Zenei Újságban hallhatók. Ezúttal Arnold Schönberg Mózes és Áron című operájának magyarországi ősbemutatójáról kérdeztük közvetlenül az előadás után.
A rendező, Giorgio Pressburger és a karmester, Kocsis Zoltán- Fantasztikus volt a Kocsis Zoltán vezényelte Nemzeti Filharmonikusok előadása – fogalmaz egyértelmű lelkesedéssel Győri László. – Ez bizony történelmi tett, hiszen Kocsis érdeme, hogy 1932 után – végre! – Magyarországon is bemutatták a Mózes és Áront. A Gurre-dalokat is ő vezette be a magyar koncertéletbe: ő mutatta be Magyarországon a ’90-es évek derekán, és az is fantasztikus volt.
- Mi az oka, hogy a Mózes és Áron bemutatására nyolcvan évet kellett várni?
- Tényleg megdöbbentő, hogy a 20. század egyik legjelentősebb művét eddig nem hallhattuk. Sok oka van ennek, részben politikaiak, a hitleri Németországban és a vele szövetséges országokban, így nálunk sem játszották, mert Schönberg zsidó volt, és mert a zenéjét „elfajzottnak” minősítették. A kommunista diktatúrák ugyancsak nem voltak vevők rá, így aztán meglehetős késéssel kezdték játszani az egész új bécsi iskolát. Nálunk azóta sem alakult ki kultusza Schönbergnek, így aztán a közönségnek nem is igen volt lehetősége megismerkedni vele. Az előadók közül is csak kevesen vállalkoznak játszására, részben ők is előítéletesek, részben pedig ez nem az a zene, amellyel gyors sikert lehet elérni. A publikum pedig – miután csak elvétve van alkalma Schönberg-műveket hallani – elzárkózik előlük. A Nemzeti Filharmonikusok tevékenységében többek között éppen az a nagyszerű, hogy rendszeresen vállalkoznak ilyen úttörő feladatra. Ebben nagy szerepe van annak, hogy Kocsis Zoltán önálló intézmény, aki rendkívüli és megkérdőjelezhetetlen tekintélyét az igazságtalanul mellőzött szerzők népszerűsítésére használja. Rengeteget köszönhet neki Debussytől Rachmanyinovig és Schönbergig egy sor szerző, mi pedig aztán pláne sokat köszönhetünk neki. Persze könnyű Kocsis Zoltánnak, hiszen mindent tud, ott van a fejében az egész zeneirodalom.
Mózes és Áron – Wolfgang Schöne és Daniel Brenna- Az új, a szokatlan iránt nincs kellő fogékonyság a magyar közönségben?
- Kicsit leegyszerűsítve: az emberek azt a zenét szeretik, amit tudnak dúdolni. Azt az operát kedvelik, amely az első és második hallásra már könnyen emészthető. Schönberg operája azonban többszörösen nehéz feladat elé állítja a befogadót. Súlyos filozófiai tartalmat taglal: lehet-e hinni és hogyan az ábrázolhatatlan Istenben? És ne feledjük el: Schönberg atonális, rendkívül expresszív zenéjét meghallgatni, befogadni – munka. Egy ilyen koncertre fel kell készülni, ide nem azért megy az ember, hogy gyönyörű melódiákkal zsongítsák el a fejét, ez nem egyszerű élvezkedés.
- Hogyan szólalt meg a mű a miskolci operafesztiválon?
- Nagyszerű volt a zenekar, Kocsis óriási munkát végzett. A Mózest éneklő Wolfgang Schöne és Áron szerepében Daniel Brenna éneklése rendkívüli élményt nyújtott, és remek volt a kórus. Nagy hirtelenjében kiemelnék egy dolgot, amire a mostani előadás döbbentett rá, amiről az operát CD-ről hallgatva nem nagyon vettem tudomást. A második felvonásban, az aranyborjú körüli orgia-jelenetben egészen váratlanul, finoman stilizálva megszólal egy jazzband. Ennek felfedezése az élő koncert erejének és a színpadi megjelenítés szemléletességének volt köszönhető.
Schönberg: Mózes és Áron- Mi fogta meg a rendezésben?
- A Mózes és Áron rendezése nehéz feladat, hiszen nincs sztori, csupán vallással kapcsolatos filozófiai gondolatokat mond Mózes és Áron. Giorgo Pressburger – aki író, rendező, kulturális diplomáciával foglalkozó reneszánsz ember – azt bizonyította számomra, hogy mélyen gondolkodik erről a témáról. Az operarendezésekkel kapcsolatosan gyakran fel szokták tenni a kérdést – bár szerintem ez nem tartozik a dolog leglényegéhez –, hogy milyen korban kell játszatni egy-egy művet, esetünkben a Mózes és Áront. Pressburger úgy oldotta ezt meg, hogy a bibliai történetet egy zsinagógában játszatja. Szemléletes a zenetörténeti allúziók megjelenítése is. Például A nürnbergi mesterdalnokok második felvonásának verekedési jelenetére „céloz” Schönberg, amikor az orgia előtt a férfiak az aranyborjú körül – Miskolcon a zsinagóga padjaiban – összeverekednek. Tehát Schönberg zenéje, az abban rejlő zenetörténeti allúziók és a rendezés érzékletessége együtt nyújtott nagyszerű élményt.
- Schönberg csak az opera első két felvonását komponálta meg. A harmadiknak csupán a szövegével készült el. A szerző hozzájárult ahhoz, hogy a harmadik felvonás szövegét a Mózest és Áront éneklők felolvassák. Van, amikor ez megtörténik, máskor pedig nem. Miskolcon elhangzott az opera vége is.
- Sőt lezárásként még a második felvonás utolsó taktusai is újból elhangzottak. A második rész azzal ér véget, hogy a hegyről visszatérő Mózes meglátja az aranyborjút, majd összetöri a táblákat, és kimondja: „O Wort, du Wort, das mir fehlt!” Tudom, hogy most következne a harmadik felvonás, mégsincs hiányérzetem. Lehet, hogy Schönberg sem véletlenül nem fejezte be az operát, érezhette, hogy ott már vége van. Persze érdekes volt, hogy most hallhattuk a végét is, de én azt éreztem, hogy már a második felvonás végén tapsban kell kitörnöm, és akkor is teljes élménnyel térhettem volna haza.
