A kultúra és a nemes ügyek
A miskolci operafesztivál a jubileumi évben kevésbé ünnepélyes külsőségek között nyílt meg. Bár a város főutcáján tartott nyitóparádé jelmezesei az elmúlt évtized fesztiváljait idézték a leghíresebb operák alakjaival, az Európai Unió 27 tagországának zászlói pedig a „Bartók + Európa 2010” programját szimbolizálták, az idei operaünnep a Borsod-Abaúj-Zemplén megye településeit sújtó árvíz, a közel háromezer kitelepített árvízkárosult kilátástalan helyzetének ismeretében nem a felhőtlen szórakozásról szól majd. Erről beszélt a Városházán tartott fesztiválnyitón Bátor Tamás igazgató, aki adakozásra hívta fel a fesztivállátogatókat, és erről szólt Ádám Ibolya, a miskolci városháza Kulturális és Vendégforgalmi Osztályának vezetője is, amikor a kulturális élet szereplőinek cselekvő tenni akarásáról beszélt.
Ezt hangsúlyozta Káli Sándor, Miskolc polgármestere is, aki a programsorozat hivatalos megnyitását jelentő nyitókoncert előtt úgy fogalmazott: nehéz operaünnepre hívni most bárkit, amikor emberek százai veszítették el otthonukat, és kitelepítettek éjszakáznak tornatermekben és a miskolci sportcsarnokban.
− Ebben a helyzetben Miskolc nem tudta úgy fogadni sem a fesztiválra látogatókat, sem Európát, mint szerette volna – fogalmazott −, de úgy gondoltuk, legyen a zene és ez a fesztivál is most hitet adó rendezvény. Sebestyén Márta szavaival élve – idézte Káli Sándor −: „A zene segít…”. A zene most a valóságban is várost épít.
− A zene nem csak segít, hanem gyógyít is – tette hozzá Bátor Tamás, a fesztivál igazgatója, aki az együttérzés mellett adakozásra is felhívta a nyitókoncert közönségét.
Az est műsorvezetője, Bősze Ádám felolvasta Dr. Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszternek a fesztivált köszöntő levelét. A tárcavezető fontosnak tartotta közölni: „A magyar kormány számára kiemelten fontos a magyar kultúra ápolása, annak előtérbe helyezése. Még lélekemelőbb azonban, ha a kultúra nemes ügyek képviseletével társul. Így az árvízkárosultak megsegítése egy ilyen eseménnyel nem csupán gesztusértékű, hanem lényegi és valódi cselekvés.(…) Szívből gratulálok rendezvényükhöz, mely méltó a magyar kultúra egyetemes értékeinek, valamint a kölcsönös segítségnyújtás ügyének általános képviseletére.”
