Klasszikus darabok, Vajda ősbemutató
programja hangulatában összefoglalását adta a fesztivál elmúlt évtizedének. Berlioz Faust elkárhozásából a Rákóczi-induló, majd Bartók Magyar képek című művének előadása vezette föl Vajda János kortárs zeneszerző darabját. A művek egymásutánja mintegy a fesztivál hitvallását jelenítették meg: a zene egyetemessége, a Bartók-örökség és a kortárs művek bemutatása iránti elkötelezettséget.
A „Bartók + Európa 2010” nyitókoncertjének
Átérezte ennek jelentőségét az est közreműködő zenekara, a Magyarország 2010-es Európa Kulturális Fővárosát, Pécset Miskolcon képviselő Pannon Filharmonikusok és a karmester, Ivan Anguélov is, aki határozottan, biztos kézzel vezette az együttest. A zenei értelmezése szerint elsőként a fesztiválon megszólaló Sinfonia, ma non troppo (Szimfónia, de nem nagyon) is osztatlan sikert aratott. Együtt örülhettek ennek a mű szerzőjével, Vajda Jánossal, akit az utolsó akkordok lecsengése után a színpadra invitáltak.
Részlet a Sinfonia ma non troppo 3. tételéből (Az MR Bartók Rádió felvétele. Elhangzott: Új Zenei Újság, 2010. 06. 20.)
Elena Mosuc és Alex Vicens a műsor második, a klasszikus operák mellett spanyol darabokat is bemutató részében lépett a közönség elé. Az első ária, Norma kavatinája (Casta diva…) előtt némi riadalmat okozott, hogy Mosuc hirtelen jött betegségére hivatkozva le akarta mondani a fellépést. Miután azonban mégis színpadra állt, a közönség erről a rövid közjátékról hamar megfeledkezhetett. Betegség ide, betegség oda, hangja lenyűgöző finomságával különösen érzékenyen jelenítette meg aznapi „szerepeit”: Normát, Luciát, Gildát partnere, Alex Vicens oldalán. A kiváló hangú tenor ráadásként egy „kötelező” tenor-számmal, a Nessun dormával örvendeztette meg a hallgatóságot.
Az est szólistái,