A három tenor: Badri Maisuradze, Michal Lehotský és Giorgio BeruggiA Három tenor koncertek végigkísérik az operafesztivál történetét. A jubileumi év tenor-estje a debütálások jegyében telt: a nagy visszatérő, a Miskolcon negyedik alkalommal fellépő grúz Badri Maisuradze mellett „új hangként” Giorgio Berugginak és Michal Lehotskýnak tapsolhatott a közönség. Tenor-premiere volt a hangversenyt kísérő Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekarnak és az együttes alapító karmesterének, Hollerung Gábornak is. Az Erkel-évben a magyar nemzeti opera atyjára, Erkel Ferencre emlékezve a Magyarországon ritkán hallható Sarolta című operáját mutattuk be a Kolozsvári Magyar Opera vendégjátékában. Mozart Varázsfuvolája gyermekhangokon csendült föl XXS, azaz mini méretben, a St. Florianer Fiúkórus előadásában.
Sarolta – egy Erkel-unikum
Erkel: Ssarolta – a Kolozsvári Magyar Opera vendégjátékaErkel Ferenc egyetlen vígoperája a Sarolta (1862), amelyet a maga korában sem övezett népszerűség, sőt: megbukott. A Nemzeti Színházban mutatták be, Budapesten, de mindössze hatszor játszották, és 1901-ben az Operaházban is csupán négyszer adták. A darab feltámasztására Vaszy Viktor 1971-ben Szegeden tett kísérletet, 2002-ben Kolozsváron – az Erkel-sorozat részeként – Dehel Gábor rendezte meg. Mindezek a próbálkozások inkább az operai kuriózumok sorát szaporították, semmint bevezették volna művet a repertoárba. Most a Kolozsvári Magyar Opera 2010-es új rendezésű Saroltájának premierjét láthattuk a „Bartók + Európa 2010” programjában. Az Erkel születésének 200. évfordulóját ünneplő évben a miskolci fesztivál keretében egy ilyen unikum bemutatása (pláne úgy, hogy a Bánk bán eredeti verzióját is láthatjuk igen markáns rendezésben, a debreceni Csokonai Színház előadásában) mindenképpen helyes és példamutató.
„A Sarolta zeneszerzés-technikailag igényes népi vígjátéka a távoli, párizsi ihletők és párhuzamok mellett közelebbiekkel is rendelkezett. Nagyjából egy időben született a kelet-európai falusi házassági operakomédia mintadarabjával, Az eladott menyasszonnyal. Egyívású vele, mégsem mérhető hozzá: a librettó hiányosságai és a zenei stílus áthághatatlan sajátosságai együttesen akadályozták meg, hogy a Sarolta (…) bővérű falusi vígoperává erősödjék, és ugyanolyan hitelesen és elfogadottan mutassa fel a komikus nemzeti önképet, mint aminővel nagyszabású párdarabja, a Bánk bán elénk tárja a tragikusat. Sajnálatosan könnyű rátapintanunk a fiaskó – Erkel Ferenc első operai bukása – közvetlen kiváltójára, a gyenge szövegre” – írta Tallián Tibor a kolozsvári opera 2002-es gyulai bemutatója kapcsán.
Erkel: Sarolta – a Kolozsvári Magyar Opera előadásaA kolozsváriak műsorfüzete külön kiemeli a történet gyengeségét, a librettó nyelvi igénytelenségét. A történet szerint Ordító kántor férjhez akarja adni a leányát, Saroltát, aki Mátyás király katonájába, Gyula vitézbe szerelemes. A király is udvarolni akar azonban a szép Saroltának, ezért ruhát cserél Gyula vitézzel. Ám hiába az álruha, Sarolta hű marad, az apa viszont már-már a király apósának képzeli magát… Szóval, volna itt bonyodalom, de sajnos a történet sem nem jó, sem nem komikus. Demény Attila rendező változtatásokat is eszközölt: az eredetiben II. Géza a király, akinek törvénytelen fia támad az országra, de az álruhás királyt könnyebb a mai nézőnek a török ellen hadakozó és igazságos Mátyással azonosítani (és úgy sejtjük, meg is húzták az operát, mert három helyett két viszonylag rövid felvonást láthattunk).
Lényegében Ordító kántoron tudunk csak mosolyogni, aki nagyra tartja magát, folyton mérges, és pórul jár. A legmulatságosabb részt rögtön az opera elején megkapjuk: a kántor elmeséli, hogy egyáltalában nem bánja, amiért „ordító” a gúnyneve, hiszen olyan messze van a fényes égi trón, hogy csak így hallatszik el odáig a hangja. A zárásban is megcsillan a vidámság, amikor a Sarolta hűsége miatt hoppon maradt Mátyás király tetten éri Ordítót, Gyula vitézt és Saroltát, amit együtt vacsorálnak. Nem elég, hogy a király vitéze az elhappolt nővel ül egy asztalnál (miközben a sereg a hont védte), de mellettük püspöki süvegben és palástban látjuk Ordítót, aki már nyilván udvari embernek álmodta magát. Ezt látva a királyt elönti a méreg, száműzi vitézét – de lehet, hogy csak viccelt, és rájuk akart ijeszteni az igazságos Mátyás, mert a következő mondatban így szól az ifjú párhoz: legyetek boldogok! Majd újabb fordulat következik: mire a függöny lehull, Sarolta már a király karjaiban piheg, Gyula vitéz pedig földre rogy. Demény Attila rendezése a színészi játékban finom jelzésekkel mutatja meg az Erkel-műhöz hozzáadható komikus lehetőségeket.
Sándor Árpád (Ordító kántor) és Víg Ibolya (Sarolta)Az olasz és francia stílusmintákat követő vígopera a verbunkos formai szerkesztését elevenen használja, lassú és friss részek követik egymást, a nagyzenekarban megszólal a cimbalom, a verbunkos hangszerének helyét a klarinét veszi át. Sarolta bravúráriával siratja a búcsút egy szó helyett csak intéssel elintéző kedvesét, amit egy vígoperától szokatlan módon egy újabb lassú rész, Sarolta érzelmesen hazafias imája követ Az opera igazi nagy pillanatai volt ezek Víg Ibolya remek hangjának köszönhetően. Sándor Árpád nemcsak jól énekelt, de karakteresen hozta Ordító bumfordi alakját is. Laczkó V. Róbert (Gyula vitéz) és Pataki Adorján (Mátyás király) szépen, kifejezően, átéléssel énekeltek, de színészi értelemben nehezebb dolguk (kevesebb lehetőségük) volt életteli figurák megrajzolására. Nagyszerűen, finom érzéssel telítette meg Erkel muzsikáját a Jankó Zsolt vezette zenekar, a kórus pedig nemcsak jelenlétével dinamizálta a cselekményt, hanem színekkel is megtöltötte a miskolci Nyári Színházat.
Tenorok a színen
Három tenor a NagyszínházbanA három tenor koncertek az operafesztivál legsikeresebb eseményei közé tartoznak. Talán meglepő, hogy ez a „színpadi műfaj” alig öt évvel ezelőtt jelent meg a „Bartók + …” történetében. A sorozat 2005. június 14-én, kedden este 7 órakor kezdődött az első hármas, Octavio Arevalo, Gegham Grigorian, Lee Jeong-Won fellépésével, akiket azon az estén a Kovács László vezette Miskolci Szimfonikus Zenekar kísért.
A debütáló program páratlan sikert hozott. Beigazolódott, amit Herbert Adler, a San Franciscói opera egykori igazgatója állított: „Egy igazán jó tenor a legbiztosabb kasszasiker”. A tenorhang az átható kamaszosság és a férfias erő különös kombinációját közvetíti. Mégis, értük rajong a legforróbban a közönség, és a komponisták is őket kényeztetik: az operaslágereknek legalább a fele tenorária.
Az első óta a Három tenor koncertek levehetetlenek a fesztivál műsoráról. Mindig telt házat vonzanak – és így volt ez a „Bartók + Európa 2010” gáláján is, amelyen a Nagyszínház nézőterét zsúfolásig megtöltötte a szépen megformált áriákért vonzódó közönség.
A tenorok most sem okoztak csalódást: a Miskolcon negyedik alkalommal fellépő Badri Maisuradze erőteljes, mély átéléssel előadott szólói, a lágyabb, érzékibb hangú Giorgio Beruggi, a Verdi és Puccini operarészleteket ércesebb hangon megformáló Michal Lehotský más-más habitusú előadásmódjukkal jól kiegészítették egymást, hozzájárultak az előadás egységes hangulatához.
Az esten közreműködő Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar bár nem először lépett fel a fesztiválon, az együttes számára ez volt az első alkalom, hogy tenorkoncertet kísért. A feladatot kiválóan teljesítették, a zenekari szólószámokban pedig alkalmat kaptak annak megmutatására, mennyire érzékenyen képesek visszaadni Verdi, Mascagni, Bizet és Puccini muzsikájának finom rezdüléseit. A zenei megformálásban természetesen oroszlánrésze volt az együttes alapító karmesterének, Hollerung Gábornak, aki értőn és magabiztos kézzel irányította a zenekart, és igazította a hangzást és a tempót aszerint, ahogy azt az est főszereplői, a tenorok megkívánták.
Az est programja:
Giuseppe Verdi: Szicíliai vecsernye – Nyitány
Giuseppe Verdi: Luisa Miller: Rodolfo áriája (Beruggi)
Verdi Macbeth: Macduff aria, Ofigli,o miei figli... (Maisuradze)
Giuseppe Verdi: Rigoletto – A herceg áriája (III. felv.) (Lehotský)
Mascagni: Parasztbecsület – Intermezzo
Ruggero Leoncavallo: Bajazzók – Canio áriája, Vesti la giubba…I.felv. (Maisuradze)
Giacomo Puccini: A Nyugat lánya – Johnson áriája (Beruggi)
Giuseppe Verdi: Trubadúr – Manrico áriája (f-moll) (Lehotský)
Bizet: Carmen – Entre acte és Danse Bohéme
Georges Bizet: Carmen – Don José áriája, La fleur que tu m’avais jeteé… (II. felv.) (Beruggi)
Umberto Giordano: Fedora – Loris áriája „Amor ti vieta” (II.felv.) (Maisuradze)
Giacomo Puccini: Pillangókisasszony – Pinkerton áriája Addio... (III.felv.) (Lehotský)
Puccini: Manon Lescaut – Intemezzo
Giacomo Puccini: Manon Lescaut – Des Grieux, Donna non vidi mai... (I. felv.) (Maisuradze)
Jules Massenet: Werther – Ossian dala, Pourquoi me réveiller… (III. felv.) (Beruggi)
Giacomo Puccini: Tosca – Levélária – E lucevan le stelle… (III.felv.) (Lehotský)
Giacomo Puccini: Turandot - Kalaf áriája, Nessun dorma ,III. act (Maisuradze, Beruggi, Lehotský)
Varázsfuvola gyermekhangra
Varázsfuvola XXS – a St. Florianer Sängerknaben előadásaA neves osztrák fiúkórus, a St. Florianer Sängerknaben a hagyományos – egyházi és világi kórusműveket tartalmazó – repertoárja mellett egy különleges előadást is elhozott Miskolcra: A varázsfuvola című Mozart-opera XXS, azaz rövidített változatát. A művet kimondottan a gyermekkar kis előadói számára írták át, a kórus szólistái így nem csak a nagy operaházak előadásaiban adhatják elő a darab fiúhangra írt szerepét (A varázsfuvolában a Három fiút), hanem saját produkcióként az opera egészét meg tudják jeleníteni a színpadon zenei igazgatójuk – egyben zongorakísérőjük –, Franz Farnberger jóvoltából.
A fiúkórus Mozart-feldolgozásában az összes szerepet a gyermekek éneklik, köztük Pamina és Tamino, Papageno és Papagena, Sarastro és az Éj királynője szólószerepeit is. A félig szcenírozott előadásban a karakterek jellemvonásait jelzésszerű jelmezek, a helyszíneket a kellékeket tartalmazó fémdobozok, a zenekart pedig egyetlen zongora helyettesítette. A produkció mindezek mellett profizmusról árulkodott, no meg arról az évszázados, töretlen zenei hagyományról, amelyet ez az osztrák kórus (is) képvisel.
