Liszt: Don SancheLiszt Ferencre, a világhírű művészre egy ifjúkori operájával, a Don Sanche-sal, és egy időskori passiójával, a Via Crucis-szal emlékezett meg a fesztivál. Ugyanezen a napon nyílt meg a fesztivállal kiváló kapcsolatokat ápoló Miskolci Galériában a grafikai triennále. Fesztiválnapló plusz: interjú a Don Sanche rendezőjével Julia Glass-szal.
Liszt: Don Sanche, avagy egy opera születésének margójára
Liszt Ferenc (1811–1886) 1824-ben, 13 éves korában kapott megbízást a Párizsi Királyi Zeneakadémiától egy opera megírására. A fiatal zongoravirtuóz 1823 decemberében érkezett a francia fővárosba, de jól ismert okokból a konzervatóriumba nem nyert felvételt. Édesapja, Liszt Ádám (1776 – 1827) azonban nem hagyott fel a csodagyerek “kis Litz” pályájának egyengetésével. Liszt Ádám volt az, aki ragaszkodott az opera megrendeléséhez. Ferenc zongoraelőadásait a Mozartéhoz hasonlították, logikus volt tehát, hogy a következő lépésben operát szerezzen. Hogy tejesen a fiatal Mozart nyomdokaiba legyen szorítva.
Valószínűleg Liszt tanára, Ferdinando Paër (1771 – 1839) ajánlása alapján az Emmanuel Théaulon és de Rancé kettős írta a librettót. Az „egyfelvonásos meseopera” cselekménye igen kevéssé izgalmas és nem bővelkedik ihlető eseményekben és drámai fordulatokban egy fiatal fiú számára.
Don Sanche és Elzire – Byoung-Nam Hwang és Ana Maria PintoCselekmény:
Don Sanche lovag reménytelenül szerelmes Elzire hercegnőbe. A hercegnő viszont egy aragóniai lovagot szeret. A történet azzal kezdődik, hogy parasztokat és nemeseket ismertetnek meg a szerelem csodálatos kastélyával. Amikor Don Sanche is be akar lépni a kastélyba, az Apród megállítja. Csak egymást szerető párok léphetnek be a menedékhelyre. Alidor, a kastély ura, elmondja Don Sanche lovagnak a kastély történetét, és hogy miért építette fel a szerelem templomát. Alidor varázsló is, és beszél Don Sanchénak Elzire jövőjéről. Amikor Elzire és komornája, Zelise a vad vihar elől a szerelem kastélyában próbál menedéket keresni, az Apród nem engedi be őket. Elzire elutasítja az Apród ajánlatát, hogy Don Sanchéval, mint a párjával lépjen be a kastélyba.
Alidor csellel próbál segíteni Don Sanche lovagnak. Felölti Romulade lovag alakját, és párbajra hívja Don Sanchét. A halálos sebet kapott Don Sanche szerelmet vall Elzire hercegnőnek. A hercegnőt mélyen meghatja a vallomás és a legteljesebb szerelemre lobban Don Sanche iránt. Romualde gyorsan leveti álruháját, és visszaváltozik Alidorrá. Meggyógyítja Don Sanchét, és az új pár a nemesek és pásztorok hatalmas éljenzése mellett belép a szerelem kastélyába.
Az opera világpremierje 1825 október 17-én, hétfőn volt, 5 nappal Liszt 14. születésnapja előtt. Adolphe Nourrit énekelte “Don Sanche” szerepét, a karmester pedig Rodolphe Kreutzer volt. A további szerepekben Prévost úr és Grassari asszony, Jawarek, Frémont és Sèvres léptek fel. A kor szokásának megfelelően az operaelőadást balett egészítette ki (Gardel Dansomanie című jelenetével, amelynek zenéjét Méhul szerezte). A bemutatót még három előadás követte, majd az opera lekerült a Párizsi Opera színlapjáról.
Kritikák
“Ezt a munkát elnézően kell megítélnünk”. Az “Almanach des Spectacles” (1826) ezen megállapítása jól jellemzi a bemutatót követően megjelent kritikákat. Valószínű, hogy mivel Lisztet első párizsi koncertje után Mozarthoz hasonlították, a közönség várakozásai túlzottak voltak. Ha viszont Lina Ramann – évtizedekkel a premier után íródott (!) – kritikáját olvassuk, az a benyomásunk támad, hogy a bemutató óriási siker volt.
“Az előadás végén határtalan volt az ünneplés; a közönség féktelenül hívta vissza kedvencét és Nourrit-t, a főszereplőt. Majd az utóbbi, egy magas, tekintélyt parancsoló alak túláradó szeretetteljességgel karjaiba vette a fiatal komponistát, aki tizennégy éves korához képest is kicsi volt, és körbehordozta a közönség szűnni nem akaró ünneplése közepette.”
Don Sanche a huszonegyedik században
Számos (tudományos) értekezés született arról, vajon a „Don Sanche” Liszt saját alkotása-e, vagy annak nagy része tanára, Paër munkája. Egyes kommentátorok úgy vélik, hogy a hangszerelés jórészt a karmester, Kreutzer műve. Ha áttekintjük Liszt Ádám és Carl Czerny levelezésének erre az időszakra eső részét, az idősebb Liszt leveleiben azt olvassuk, hogy „[az opera] áriák, kettősök és kórusok komponálását Ferenc majdnem befejezte 1824-ben. Csak a hangszerelés és a recitatívók hiányoznak.”
A karmester: MD Nicolaus Richter2011-ben számos lehetőségünk van arra, hogy megismerkedjünk Liszt egyetlen fennmaradt operájával. Nagyon izgalmas projektnek ígérkezik a Miskolci Operafesztivál és Bayreuth város közös produkciója. Nicolaus Richter, az előadás karmesterének kezdeményezésére, Bayreuth városa megbízta Gerhard Krammer osztrák zeneszerzőt, hogy komponálja újra az opera recitatívóit. Hogy miért? Nyilvánvaló, hogy az opera elemeinek egymásutánja (recitatívó – ária, stb) a hagyományra épül. Emellett tükröződik benne Liszt életművének egy nagyon fontos eleme: zeneszerzőként egész életpályája során avantgárd volt, támogatta a fiatel zeneszerzőket, és egész életében segítette az akkori kortárs zene megismertetését a közönséggel. Így a recitatívók újrakomponálása egyben tiszteletteljes főhajtás is Liszt Ferenc előtt a mai zene nyelvén.
Gerhard Krammer úgy változtatta meg a hagyományos recitatívókat, hogy nem énekhangot használ a szöveghez, hanem beszédet ad az énekesek szájába. Így a drámai sodrás a zenekari hangszerekre tevődik át. A világos és könnyen megjegyezhető motívumok használatával a zeneszerző nemcsak a szereplőt jellemzi, hanem drámai feszültséget teremt a cselekményben is.
A második rész nyitójelenetében van egy rövid közjáték (intermezzó), amely szó és zene nélküli némajátékra ad alapot a szereplőknek. A kortárs részek úgy olvadnak egybe az eredeti darabokkal, hogy belőlük kitűnik a 19. és 21. század zenéjének egymást feltételező együttélése.
Az elsőként Miskolcon bemutatott koprodukciós előadás ennek a ritka opusznak egy újabb premierjét is jelenti. Először történik meg, hogy a Gerhard Krammer által kritikailag szerkesztett partitúra, minden rendelkezésre álló történeti forrással együtt nyomtatásban is megjelenik a Grazi Zeneművészeti Egyetem és a raidingi Liszt Ferenc Társaság (Franz Liszt Assotiation Raiding) (Eduard és Johannes Kutrowatz), valamint a Lisztomania Burgenland 2011 támogatásával.
A Bátor Tamás kezdeményezésére a Don Sanche előadása a Miskolci Operafesztiválon jelentős mértékben járul hozzá ahhoz, hogy újra felfedezhessük Liszt Ferenc egy szinte ismeretlen arcát. (Gerhardt Krammer, a bemutató zenei főmunkatársa)
A Don Sanche Bayreuthban (az előadás német nyelvű honlapja) »
Sajtóvisszhang:
