GrafiTri – a XXV. Grafikai Triennále a Miskolci Galériában
A "Bartók + Verdi 2011" idején, június 11-én nyílt meg a Miskolci Galéria hagyományos rendezvénye, a XXV. Grafikai Triennále. A tárlat megnyitójára Bátor Tamást, a fesztivál igazgatóját kérték föl. (Köszöntőjét távollétében Koncz Károly előadóművész olvasta fel a Művészetek Házában tartott megnyitón.)
A köszöntő szövege:
Bartók: „Ha én keresztet vetnék, ezt mondanám: a természetnek, a tudománynak, a művészetnek a nevében…” (Ámen)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Számos művészeti ág találkozik ezekben a napokban Miskolcon, de a legfontosabb a grafika és a zene. A patinás, ötven éves múltra visszatekintő képzőművészeti találkozó, a Miskolci Grafikai Triennále és a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál.
Nem először találkozik a két intézmény ebben a nyári időszakban. Nem először keressük a párbeszédet művészek és művészetpártolók, hiszen a Miskolci Galériának és a Miskolci Operafesztiválnak több közös rendezvénye volt az elmúlt évtizedben. Számos alkalommal kerestük a lehetőségét annak, hogy a zene és a képzőművészet kapcsolatát kiállításokkal, közösen rendezett művészeti rendezvényekkel tegyük kézzelfoghatóvá.
A művészet hívószava a kapcsolat. Kapcsolat az előadó és a közönség, a képzőművészeti alkotás a tárlatlátogató és a néző között. Ezeket a kapcsolatokat ápolnunk kell, mert ha nincs együttműködés, magunkra maradunk. Ha a kapcsolat nem születik meg, akkor nincs művészet…
A zene és képzőművészet kapcsolata, mondhatni, öröktől fogva él– gondoljunk a színházra, amely nem létezhet a látvány nélkül. A színházi embereknek szükségük van a képzőművészekre, akik a maguk módján nemcsak illusztrálják, hanem képekbe fogalmazva mondják el azt, amit a zeneszerző megálmodott, amit a rendező a maga szempontjából megfogalmaz és színpadra állít, kiegészítve egymás munkáját. Gondoljunk csak a nagy díszlettervezőkre: Oláh Gusztáv (kétszeres Kossuth-díjas magyar operarendező, jelmez- és díszlettervező), Forray Gábor (díszlettervező, kétszeres Erkel-díjas, Érdemes művész), Csikós Attila (Bayreuthi Ünnepi Játékokon is nagy sikerrel mutatkozott be), Máger Ágnes (évtizedeken át a Miskolci Nemzeti Színház tervezője volt) Antal Csaba (aki nemcsak Európában, ahnem az Amerikai Egyesült Állomokban is sikereket ért el), és a fiatal nemzedék közül Kentaurt említeném, akik segítették, hogy az álom válósággá váljon. A közös munka után pedig a sikernek is együtt örülünk, egymást kiegészítve, mert együttesen dolgozunk a közönség elismeréséért.
A Miskolci Galéria és a Miskolci Operafesztivál is a város kulturális életéért dolgozik. Miskolc szellemi élete gazdagodott azzal, hogy ötven évvel ezelőtt teret engedett a képzőművészetnek, és útjára indította a kortárs sokszorosított grafikai seregszemlét. A grafika mint elismert művészeti ág innen hódította meg Magyarországot, és adott rangot annak a városnak, ahol ez megtörténhetett. Köszönjük ezt meg a szép emlékezetű grafikusművésznek, Feledy Gyula mesternek és kortársainak – Kondor Bélának, Csohány Ferencnek, Kunt Ernőnek, Kass Jánosnak, Gyulai Líviusznak, hogy csak néhány nevet említsek –, akik annakidején a műfaj legtehetségesebb alkotói voltak. Művészetükkel helyet és teret, megnyilvánulási lehetőséget követeltek maguknak.
Lettek, vannak követőik, akik tovább éltetik a grafika művészetét? – tehetjük fel a kérdést magunknak, de a válasz itt van a Miskolci Galériában. A 2011-es Miskolci Grafikai Triennálén kiállított alkotásokban, amelyek megszólítják, és véleményformálásra késztetik a szemlélődő közönséget.
A képzőművész számára a sikert a műértő közönség elismerése jelenti. A színpadi ember sikere a taps. Most, a huszonötödik Miskolci Grafikai Triennále alkalmával fogadják a képzőművészek elismerésként a zeneművészek tapsát…
