A Traviata közönségeVerdi muzsikájával invitálta a közönséget a Népkertbe a fesztivál. A Traviata itt is hódított, pedig még csak a második felvonásnál tartunk... A szabadtéri előadással egyidőben a „házban”, azaz a Nyári színházban Orff: Carmina Burana várta a közönséget.
Traviata, a második
A Travita második felvonásának helyszínei a miskolci Népkertben jelenítették meg a Párizs melletti vidéki házat, valamint Flora, a kokott palotáját.
Violetta (Keszei Borbála) és Giorgio Germont (Martin Barta) kettőseSzinte korhű helyszíne az 1853-ban bemutatott Verdi-műhöz, hiszen a Népkertet az 1870-es években alakították ki, és hamarosan villanegyeddé alakult. Érdekessége, hogy itt állítottak először Magyarországon szobrot Erzsébet királynénak (Stróbl Alajos szobrászművész munkája; igaz, helyén ma már csak a másolat látható). A Sissy-mellszobrot 1899. június 17-én avatták fel, és ekkor még Erzsébet-liget volt a Népkert neve…
No, de térjünk vissza a Traviatához, az idei év „Ezrek operájához”, amely mágnesként vonzotta a közönséget erre a különleges helyszínre. Elsőként Verdi „szószólója”, Hábetler András (szerepe szerint egyébként Doktor Grenvil, Violetta orvosa) tartott „eligazítást”. A maga élvezetes stílusában vázolta a második szín cselekményét, kiemelve a zenei folyamból a dráma egyik tetőpontját: Violetta (Keszei Borbála) és Alfred napja, Giorgio Germont (Martin Barta) szoprán-bariton kettősét. Majd azt a konfliktust ecsetelte, amely ennek következtében megmérgezi Violetta és Alfred (László Boldizsár) szerelmi viszonyát.
Arról persze nem esett szó, hogy a szakítás érzékeltetésére az előadás hátterében álló szökőkút vize majd elapad… De ez is egy olyan finomság, amelyet a rendhagyó helyszín hozzá tud adni ehhez a darabhoz az énekesek mellett, mert Keszei Borbála és Martin Barta kettőse igazi csúcspontja volt az egyébként meglehetősen cselekménytelen első színnek.
Violetta (Keszei Borbála) és Alfred Germont (László Boldizsár) kettőse
Nem így a második. Flora Bervoix (Laczák Boglárka) egy másik színpadra áthelyezett párizsi bálja ugyanis az élet ünnepe volt: cigánylányokkal, torreádorokkal...
A nyáresti levegő nemcsak a melegtől, hanem a főszereplők közötti, feloldhatatlan feszültségtől remegett. Violetta betegségének érzékeltetését, és magát a titkot, amelyet Alfred apja őriz, a zárójelenetben felizzó hangulatot csak egy hűvös nyári szellő igyekezett hűteni ‒ míg a közönség tapsvihara el nem ült…
A folytatás, helyesebben az opera egésze pénteken (06. 21.), a Technika Háza előtti téren. Készüljenek a katartikus befejezésre!
Lebegő carminák
A teltházat nézve akár könnyű nyáresti szórakozásnak is tekinthetnénk a koncertet, amelyen Carl Orff: Carmina Buranája szólalt meg – de, bár szórakozásnak szórakozás, semmiképp nem könnyű. Bármennyire is népszerű a zene, a tartalma sok „dalnak” bizony nagyon is mély, elgondolkodtató, sőt fájdalmas. Ezt a vonalat erősítette a szerdai Nyári színházi előadás rendezése is.
A Carmina Burana a Nyári színházbanA neves szólistákkal – Kertesi Ingrid, Horváth István, Haja Zsolt – és a váci Vox Humana kórussal kiegészülő miskolci előadógárda – a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézet zenekara és kórusa, az Avasi Gimnázium Kórusa, valamint a Miskolci Balett – produkciója ugyanis a szó teljes értelmében előadás volt.
Kozma Attila rendező az éppen felhangzó carminák megértését Albrecht Dürer metszeteinek kinagyított képével illusztrálta. Megjelentek a tavalyi zárógáláról már ismert lebegő táncosai is – a félelmetes halálnak és a tiszta angyalnak a színpad fölött lassan ellibegő alakja mutatta meg szerelemmel, vággyal, szenvedéssel és reménnyel teli földi utunk biztos és lehetséges kísérőit – és végpontját.
