Lebegő carminák
A teltházat nézve akár könnyű nyáresti szórakozásnak is tekinthetnénk a koncertet, amelyen Carl Orff: Carmina Buranája szólalt meg – de, bár szórakozásnak szórakozás, semmiképp nem könnyű. Bármennyire is népszerű a zene, a tartalma sok „dalnak” bizony nagyon is mély, elgondolkodtató, sőt fájdalmas. Ezt a vonalat erősítette a szerdai Nyári színházi előadás rendezése is.
A neves szólistákkal – Kertesi Ingrid, Horváth István, Haja Zsolt – és a váci Vox Humana kórussal kiegészülő miskolci előadógárda – a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézet zenekara és kórusa, az Avasi Gimnázium Kórusa, valamint a Miskolci Balett – produkciója ugyanis a szó teljes értelmében előadás volt.
Kozma Attila rendező az éppen felhangzó carminák megértését Albrecht Dürer metszeteinek kinagyított képével illusztrálta. Megjelentek a tavalyi zárógáláról már ismert lebegő táncosai is – a félelmetes halálnak és a tiszta angyalnak a színpad fölött lassan ellibegő alakja mutatta meg szerelemmel, vággyal, szenvedéssel és reménnyel teli földi utunk biztos és lehetséges kísérőit – és végpontját.