Ezrek operája a Lovagi tornák terén. Georges Bizet: Carmen.Két teltházas előadást hozott a fesztivál pénteki napja: Horgas Eszter koncertjét a Nagyszínházban és a Carment a Lovagi tornák terén. Ezrek napja, ezrek operája.
Nem lehetett panasz a nap kínálatára. Az Ezrek operája, valamint Horgas Eszter és a ClassJazz Band mellett a Színháztörténeti és Színészmúzeumban a fesztivál irodalmi performansza, a LégyOTT ‒ Bartók plusz Sz.Préda hívott játékra kortárs szépírókkal és képzőművészekkel. A Söndörgő együttes a Szent István téren teremtett hamisítatlan balkáni hangulatot, míg a Zeys Band görög muzsikájával invitálta táncra a közönséget. Merényi József fafaragó népi iparművész tovább faragta fából a királyfit a Kandia-közben, Szirtes Edina Mókus és a Fabula Rasa együttes pedig a Nyári Színházban zárta a belvárosi estét. A koncerttel egy időben kezdődött Diósgyőrben, a Lovagi tornák terén a Bartók Plusz Ezrek operája-sorozatában a Carmen...
A nap képgalériája »
Georges Bizet: Carmen
Bizet: Carmen (Don José: Hector Lopez Mendoza, Carmen: Mester Viktória)Ha van ‒ nevezzük így ‒ népopera az operairodalomban, a Carmen mindezek között elsődlegesen is az. A szerző, szakítva a nagyoperai stílus pompakedvelő hagyományaival, a Mériméer Prosper novellája alapján készült művében (librettó: H. Meilhach és L. Halévy) egyszerű, névtelen hősöket szólított a színpadra: katonákat, csempészeket, dohánygyári munkásokat, cigányokat, akik a valós élet légkörét idézik meg. Bizet ezzel egy újféle operaszínpadi stílus előfutára lett, ami saját korában még halványabb fogadtatást kapott, de a „polgári öntudat” ébredésével egyre inkább ünnepeltté vált.
Megszületett a „népopera”, a „tömegeknek” szóló műfaj, ami egzotikus, titokzatos, enyhén erotikus. Nem is lehet másmilyen, ha maga a francia realista irodalom 19. századi úttörője, Mériméer Prosper ekként rajzolja meg Carmen alakját: „Az én cigánylányom nem dicsekedhet holmi tökéletességgel. Bőre, amely különösen bársonysima volt, erősen rézszínben fénylett, szeme ferdevágású, de remekül mintázott, ajka kissé duzzadt, de gyönyörű ívelésű, alóla kiragyogott a hámozott mandulánál fehérebb fogsor. (...) Érdekes, vad szépség, aki az első percben meghökkenti az embert, de sohase lehet többé elfelejteni...”
Bizet: Carmen (Escmillo: Molnár Levente)Mindezt talán fontos tudni ahhoz a produkcióhoz, amelyet az Ezrek operája-sorozatban a közönség elé állított a Bartók Plusz 2016. A kortárs realista előadásmódra ugyanis kifejezetten erőteljes hangsúlyt helyezett a Carmen rendezője, Kerényi Miklós Gábor, aki a korábbi beavató előadásokon, a Szent István téren és az Avasi-kilátónál részletekbe menően fejtette ki a darab részleteinek tervezett ábrázolási és megjelenítési módjait.
A Lovagi tornák terén efféle előképzés után már profi módon énekelte a közönség a rendező és a karmester, Kesselyák Gergely vezényletére a Torreádor-indulót (egy kis összpróba persze még belefért az előadás előtt a „Fel, torreádor!...” kezdetű opuszból, amit az egyébként eredeti nyelven, franciául előadott opera megfelelő részén magyarra váltva énekelt a szereplőkkel együtt a publikum); a katonák ellátmányával katonai dzsip gördült be a színre; a torreádor, Escamilló (Molnár Levente) ‒ mai korunk celebjeként ‒ méregdrága tűzpiros Ferrarin érkezett, és kamerás ember kísérte minden megmozdulását; az arénajelenetben lovasok jelentek meg a színpadnál. Ráadásként néhány plusz geg is belefért: a színpadon cigarettázó dohánygyári munkáslányok színrelépésekor „A dohányzás öl!”, „A dohányzás káros az egészségre!” feliratú táblákkal demonstráltak a nézők közé beszaladó gyerekek, és miközben a színpadon a közönség Escamillót ünnepelte, a nézőtéri közönséget süteménnyel és pezsgővel kínálták. Az előadás részesévé tett nagyérdemű pedig néha nem is tudta ‒ a Kékszakállú vára után szabadon ‒, hogy hol a színpad: kint-e vagy bent?
Bizet: Carmen (Don José: Hector Lopez Mendoza, Carmen: Mester Viktória)Mert szépségek történtek pillanatról pillanatra a meghökkentő külsőségek ellenére klasszikusan színre fogalmazott darabban. Kiváló hanggal, érzéki színészi játékkal jelent meg Carmen (Mester Viktória), hangban követte az egyszerű nép szerelmes fiát megjelenítő Don José (Hector Lopez Mendoza) és a népszerű, közkedvelt hős, Escamillo (Molnár Levente). Don José és Micaëla (Létay Kiss Gabriella) kettősében az érzékeny, féltő szeretet jelent meg az annak megfelelő hangi finomságokkal, amire érdemes volt odafigyelni a harsányan tökéletes torreádori fellépés, valamint Carmen és Don José szerelmi párharca mellett.
Hálás szerepek, amiknek veszélye az egyszerűségükben és közismertségükben áll. Ez a szereposztás azonban mentes volt a maníroktól, kitűnően adta vissza Bizet operájának legfinomabb és legdrámaibb pillanatait a tánckar (koreográfus: Duda Éva) és a közreműködő kórusok ‒ a Cantemus Gyermekkar (kórusvezető: Szabó Soma), a Miskolci Nemzeti Színház Kórusa (karvezető: Regős Zsolt), a Csokonai Színház Debrecen Kórusa (karvezető: Gyülvészi Péter) ‒ emlékezetes közreműködésével. Kesselyák Gergely vezetésével kiválóan helytállt a Miskolci Nemzeti Színház Zenekara, és mindenkit dicséret illet, aki közreműködött ennek a feledhetetlen előadásnak a megvalósításában. Valamennyiük dicséretére szólt az előadást záró ünnepi tűzijáték az ez alkalomra vörös színbe öltöztetett diósgyőri várral a háttérben.
Lejegyezte: Méhes László
Mindeközben a Szent István téren, a Széchenyi utcán, a Színészmúzeumban, a Kandia-közben és a Nyári Színházban
videónapló
