Páva-variációk – Magyar Nemzeti Táncegyüttes (közreműködött a Miskolci Szimfonikus Zenekar Gál Tamás vezényletével)Bartók és Kodály életművének máig legfontosabb üzenete a magyar népi kultúrában rejlő értékek felfedezése és éltetése, újrafelfedezése és továbbörökítése. A fesztivál megértette az üzenetet: két gyermekien játékos Kodály-művet, Háry János meséjét (Háry szvit) és a Páva-variációkat állította színre a Miskolci Szimfonikus Zenekar és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közreműködésével. Ezen a napon nyílt meg a közönség előtt a nemcsak a szemnek, de a fülnek is ritka érdekességeket kínáló gramofonkiállítás, Schell Judit és László Boldizsár estjén pedig a tangó és a latin ritmusok játszották a főszerepet.
Háry János szvit Páva-variációkkal
A Háry János daljátékot egyértelműen Kodály Zoltánnak köszönhetjük. A darabból készült zenekari szvit megszületését azonban részben Bartóknak, aki – ahogy a kortársak emlékeztetnek rá – saját kudarca, A csodálatos mandarin 1926-os kölni 
Háry János szvit – Miskolci Szimfonikus Zenekar (vezényel: Gál Tamás)bemutatójának bukása után ajánlotta barátjának, hogy a külföldi színházi szcéna számára nehezen értelmezhető darabnak írja meg a zenekari változatát, ami a zene nyelvén egyetemesebben szól a közönséghez.
Az 1926. október 16-án, a budapesti Királyi Magyar Operában megtartott Háry János daljáték premiere (ami a magyar színpadon jelentős sikert aratott) után alig fél évvel, 1927. március 24-én már közönség elé is került a zenekari átirat a barcelonai Gran Teatro del Liceo-ban, a Pau Casals Orchester előadásában, Fleischer Antal karmester vezénylétével. Még ugyanabban az évben Willem Mengelberg jóvoltából megvalósult az első New York-i előadása a Carnegie Hallban, december 15-én és 16-án. A Háry koncertdarabként ekkor lépett a világsiker felé vezető útra, majd lett a Kodályi életmű legsikeresebb darabja.
Páva-variációk – Magyar Nemzeti Táncegyüttes (közreműködött a Miskolci Szimfonikus Zenekar Gál Tamás vezényletével)A világhódító, 2017-ben éppen 90. éves Háry szvit a Bartók Plusz Operafesztiválon is hódított: a Miskolci Szimfonikus Zenekar – Gál Tamás vezényletével – értő és érzékeny megformálását adta a Kodály-darabnak. Mindaz megelevenedett a hangzásban, amit az előadás előtt a Mesélő – Fand Ferenc színművész – Garay János 1843-ban írt tréfás, anekdotázó elbeszélő költeménye, Az obsitos előadásában közvetített. (Megjegyzendő azonban, hogy Kodály nem tartotta hősét hazugnak, és nem azonosította őt a közismerten lódító Münchhausen báróval. Háry a magyar történetmesélő képzelet megtestesülése, ő maga a mese. Ő a költő, akinek történetei bár soha nem történtek meg, mégis átélte azt, így igazabb, mint maga az igazság.)
A Háry zenéjében érzékeltetett lírai és drámai karaktereket, játékos történeteket, a komikus temetési jelenetet és a színes, élénk finálét az est második felében bemutatott Páva-variációkban a Magyar Nemzeti Táncegyüttes bontotta ki és fordította le a népi tánc(színház) nyelvére. A koreográfus, Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas táncművész sokszínűen és gazdagon illusztrálta a magyar tánckultúrával Kodály népdalokból (is) építkező muzsikáját. Közönsége pedig gyermeki örömmel élhette át a borongós/tréfás, az élet szépségének mindenek fölöttiségét üzenő képeket.
Bartók színpadi művei Kocsis Zoltán zenemagyarázatával
Bartók + elmélet: Juhász Előd előadásaA Bartók + elmélet programban Juhász Előd zenetörténész a Kocsis Zoltán zongoraművész-karmesterrel készült utolsó beszélgetéséből játszott le részleteket. A felvételen, amely a 2016. november 6-án elhunyt kitűnő muzsikus egyik utolsó nyilvános szereplését rögzítette, Kocsis Zoltán Bartók Béla zenei elképzeléseiről, hangképi, hangzásbeli megformálásairól beszélt többek között A kékszakállú herceg vára és A csodálatos mandarin kapcsán. A rádiófelvétel közben felvett amatőr videó értéke mégis leginkább az a vallomás, ahogy egy zseniális adottságokkal megáldott muzsikus megfogalmazza személyes kapcsolatát a zene univerzumával...
mindeközben a Szent István téren és a Fesztiválzónában
videónapló
