Bohém CastingA 3Bartók után újabb premiert ünnepelt az Operafesztivál. Hogy milyen műfajú volt is ez a premier, azon még az alkotók is tanakodnak. Puccini Bohémélet című operáját a Miskolci Operafesztivál felkérésére Zsoldos Béla zeneszerző, Müller Péter Sziámi szövegíró és Kerényi Miklós Gábor librettista és rendező „maiasította”. A június 9-i premier után 12-én is látható az előadás Miskolcon, amely a következő évadtól a budapesti Operettszínházba költözik. Délelőtt a Játékszínben kerekasztal beszélgetésen boncolgatták a témát: "Halott-e az opera?"
Négy fiatal, nagyreményű művész egy fűtetlen szobában – így kezdődik Puccini Bohémélete és így kezdődik a Bohém Casting című produkció is. Az előbbiek az 1830-as évek Párizsában, az utóbbiak a 2010-es évek Budapestjén remélik, hogy életük álma valóra válik. A pesti srácok életük első filmjét akarják leforgatni. Az ötlet megvan. „Bohémélet ma” – ez volna a film címe, tuti az ötlet, de nincs meg a pénz, kéne pár szász millió. És nincs meg a főszereplő sem. A casting eredménye kétségbeejtő: egyik Mimi gyatrább, mint a másik.
Rudi (Boncsér Gergely) és Virág (Bordás Barbara)Az író, Rudi (Boncsér Gergely) egyedül marad a színen. Még dolgozna pár percet a forgatókönyvön (a többiek már egy producerrel tárgyalnak), és késve megérkezik egy csaj. Virág (Bordás Barbara) szintén a castingra jött. Hamar kiderül: megvan a főszereplő, és megtörténik az egymásra találás is, Mimi és Rodolfo – bocsánat – Virág és Rudi azon mód egymásba szeretnek.
Anettka (Puccini Musette-je) Molnár Ágnes alakításában könnyűvérű lány (kurva, mondják róla), aki összejön egy Ákos nevű producerrel. (Ő az, aki Puccininél kifizeti a bohémek tetemes számláját egy vendéglőben.) Ákos (Szabó P. Szilveszter) elmondja: egy gyógyszercég szponzorálja a filmet, de csak ha hepiend a vége (vagyis, gondolom, ha a gyógyszercég termékének hatására Mimi mégsem hal meg, hanem meggyógyul). A srácok felháborodnak: ez Puccini meghamisítása volna, hiszen Mimi meghal, és a párizsi bohémek rádöbbenek, hogy nem bohém az élet. Vita alakul ki az alkotóik között, hogy szabad-e ekkora engedményt tenni a pénz fejében.
Időközben kiderül, hogy Virág – akinek ugyebár a halálos beteg Mimit kéne alakítania –leukémiás. Összeér a jelen színpadi fikciójának a valósága az operai fikcióéval, vagyis az opera újraírja a történetet immár a mai fiatalok életében. Ahogyan a mai sztori – a pesti fiatalok története – beleköltözik Puccini operájába, úgy lép át az operáé a mai fiatalok életébe.
A nagy reménység Virág számára az, ha a producer által hozott gyógyszercég valóban szponzorálja a filmet, és mindenki megkapja a gázsiját. Így Virág-Mimi kapna egy esélyt arra, hogy kezeltesse magát…
A végére minden tisztázódik: Rudi már tudja, hogy Virág halálos beteg, Virág megbizonyosodik róla, hogy Rudi is szereti őt. Kiderül, hogy megvan a pénz a forgatásra, újra beindul a munka. Az utolsó jelenetben megjelenik a lázas önkívületben lévő Virág, és kéri, hogy a film (az opera) végét forgassák le. Mimi halálát énekli Virág, partnerként beáll mellé valódi szerelme, Rudi, és az ária végére a nő a karjaiban hal meg. A Puccini-opera vége és a fiatalok filmjének utolsó kockái így sűrűsödnek egyetlen jelenetbe.
Bohém CastingA jelenetek sorrendje hűen követi az operát. A dallamok is Puccinié, csak popos-rockos hangzás (dobbal és elektromos gitárral) miatt a ritmus pergőbb. A színpadon mindenki folyton mozgásban van, néha mintha egy videoklipet látnánk valamelyik zenecsatornáról. Egy spangli is körbejár az elején, a szereplők pedig mind mai nyelvet beszélnek, „trendi szerkóban tolják”. A tragédia után pedig ütemes zenére gördül a tapsrend.
Puccini arra döbbentette rá a bohémeket (és minket, nézőket), hogy minden megoldódik: valahogy csak meglesz a lakbér, túl lehet élni szerelmünk hűtlenkedését, egyszer majd csak sikerül megírni a nagy művet, holnap is lesz mivel fűteni, és mindig kerül valami ennivaló az asztalra. Csak egyvalami nem oldódik meg, van valami, ami felfogatatlan és visszavonhatatlan: a halál. A Bohém casting végén a Mimi halálát eléneklő Virág valóban meghal, majd pár másodperc múlva teátrális mozdulattal ő inti be a vidám zenés tapsrendet. A közönség veszi a lapot, és ünnepelve tapsol a színészekkel együtt. Szomorúságra semmi ok.
Szentségtörés vagy hűség a műhöz? Műfajteremtés vagy zsákutca? Ezeket a gondolatokat boncolgatta Kerényi Miklós Gábor rendező a tapsrend végén. Arról beszélt, hogy olyan utakat keresett alkotótársaival, az Operafesztivál alapítóival – Kesselyák Gergellyel és Müller Péter Sziámival –, amely újra népszerűvé teszi az opera műfaját. Ennek a crossover kísérletnek egyik első állomása volt Puccini Bohéméletének aktualizálása a zene, a szöveg és a sztori tekintetében.
Színpadra lépett az egykori fesztiválalapító Müller Péter Sziámi is, aki a műfajok királynőjének nevezte az operát, és többek között arról szólt, hogy Bohém Castingnak nagy a tétje: sikerül-e megtalálni azt a műfajt, amely megtalálja az utat fiatalokhoz? És hozzátette: Azt hiszem, műfajt teremtettünk.
