"Halott-e az opera? – a műfaj élve boncolása
„Halott-e az opera?” – a Miskolci Operafesztivál igazgatójának a sajtó által felkapott, „Az opera halott” kijelentése kapcsán a műfaj jövőjének témája került terítékre a „Bartók + Puccini 2012” alkalmával megrendezett kerekasztal-beszélgetésen. A fesztivál második napján a Játékszínben Kesselyák Gergely fesztiváligazgató, Kerényi Miklós Gábor (rendező, az Operettszínház főigazgatója), Szinetár Miklós (rendező, a Magyar Állami Operaház volt főigazgatója), Horváth Ádám (operaénekes, a Magyar Állami Operaház volt kormánybiztosa), Vajda János és Fekete Gyula operákat is író zeneszerzők szóltak hozzá a témához.
Kesselyák Gergely, Kerényi Miklós Gábor és Szinetár MiklósA Miskolci Operafesztivál jelmondata 2012-ben – Kodály után szabadon – a „Legyen az opera mindenkié!”. Ezért tűnt meglepőnek, hogy a fesztivál „Halott-e az opera?” címmel várta kötetlen eszmecserére a műfajban érdekelt zeneszerzőket (akiknek műveiből a Híd a jövőbe gálahangversenyen hallhat majd részleteket a közönség) és rendezőket (akik tradicionális operaelőadásokban, illetve a műfaj zenei/színpadi megújításán is gondolkodnak). No, meg a közönséget, amely nélkül sem a nyilvános beszélgetésnek, sem a színpadi műfajoknak, köztük az operajátszásnak sincs jövője.
Közönségdarabokat!
Erre utalt a beszélgetést fölvezető Kesselyák Gergely, a Miskolci Operafesztivál igazgatója is, aki úgy fogalmazott: vissza kell szerezni az opera tömegbázisát, amely nélkül a műfaj – álláspontja szerint – halálra van ítélve. Stratégiai hibaként említette ennek kapcsán, hogy a kortárs zeneszerzők elszakadtak a közönségtől, „elefántcsonttoronyban” ülnek, így az emberek zene iránti igénye átváltott a könnyen emészthető, nemegyszer igénytelen zenei klisékkel élő, fajsúlytalan könnyűzenére. Pedig az opera szerepét átvehette volna az operai igénnyel megírt musical, amelyben a zene a drámai kifejezés szolgálatában áll – hivatkozott Kesselyák Gergely Bernstein West Side Story-jára –, ám ez nem történt meg. A műfaji meghatározással sincs minden rendben – vélte –, hiszen Mozart Varázsfuvolája is daljátékként (Singspiel) született, ma viszont az egyik legszebb operaként tartjuk számon.
A Miskolci Operafesztivál minden esetre az élére szeretne állni az opera megújulásának: operaversenyre szóló felhívás készül, amelyben a zeneszerzőket arra inspriálná a fesztivál, hogy olyan új, melodikus „közönségdarabokat” írjanak, amellyel vissza lehet hódítani az operába a közönséget.
Élő műfaj
A „zenei nevelés” fontosságát hangsúlyozta Horváth Ádám operaénekes, aki szerint a gyerekekhez kell elvinni a műveket, mesélni kell nekik róla, és ezen keresztül évek alatt visszaszerezni az opera mára megkopott nimbuszát.
Horváth Ádám, Vajda János és Fekete GyulaSzinetár Miklós ezzel egyet is értve, és ellent is mondva idézete a közismert graffiti-szöveget – „Isten halott! (Nietzche)”; „Nietzche halott! (Isten)” – amellyel azt kívánta érzékeltetni, hogy álláspontja szerint az opera nem halott, hanem igenis élő műfaj, amit lehet jól és rosszul a közönség elé állítani. Mint mondta: számára inkább a musical tűnik gyanúsan halottnak. Úgy látja, hogy az utóbbi évtizedekben kifulladt a műfaj, nem születnek maradandó produkciók, csupán a klasszikusokat írják újra a szerzők.
A ma világszerte játszott operák jó része bukás volt bemutatásuk idején, amelyeket néhány év múltán elfogadott és ünnepelt a közönség. A 20. század Puccinit követő zenei hangzásvilágának befogadásához viszont 100 év sem volt elegendő – vont párhuzamot Szinetár –, ezért alakult ki áthidalhatatlan szakadék a közönség és a kortárs opera között. Ha nem jelent örömet a zene, nincs hallgatósága – fogalmazott Szinetár Miklós, aki a klasszikus művekre utalva azért egyértelműsítette álláspontját: „Az opera túl régen él ahhoz, hogy meghaljon.”
Romlásnak indult
Tehát, vonhatta le a hallgatóság a következtetést, a kortárs zenét kell fogyaszthatóvá tenni Kodály országában, ahol a muzsika iránti fogékonyság már a zeneszerző-pedagógus halálát követő napon romlásnak indult – vette át a szót Vajda János. A zeneszerző szerint a Kodály-módszeren felnőtt generációk máig keresik az igényes muzsikát. Hangsúlyos szerep hárul tehát a gyerekek zenei nevelésére, a zenei nyelv gazdagságának megismertetésére, amelybe a tonális és atonális, a reneszánsz és a folklór egyaránt belefér – vélte a zeneszerző.
„Átjárásos műfajok”
A crossovernek – vagyis a műfajok keverése egy zeneművön belül – széles közönsége van manapság, tette hozzá Fekete Gyula zeneszerző. Mint fogalmazott: szerinte minden zenéhez meg lehet találni a közönséget.
Kerényi Miklós Gábo, Horváth Ádámr és Szinetár MiklósAz „átjárásos műfajok” létrehozása mellett tört lándzsát Kerényi Miklós Gábor (KERO®). Nem véletlenül, hiszen rendezőként is jegyzi a Bohém Casting előadást, amely ősbemutatójának helyszíne a „Bartók + Puccini 2012”. A darab zenei alapja a Puccini-mű (Bohémélet) és az erre készült rockos-musicales átirat, amelynek cselekménye jelzésszerűen még idézi az eredeti történetet, a szövege (librettója) viszont már egyáltalán nem.
A műfaji változtatás/átjárás 21. századi kísérlet – véli Kerényi, aki szerint az átdolgozásoktól nem sérülnek az eredeti művek, így a Bohém Castingban is megmaradtak a Puccini-mű értékei. Az átdolgozások célja – fejtegette –, hogy bejöjjenek a színházba a nézők, akiknek érdeklődését a Bohém Castinghoz hasonló „átjárásos műfajok” megteremtésével is fel lehet kelteni. A műfaji nyitásra szerinte azért van szükség, mert a mai szerzők még nem találták meg a közönséget megérintő mitikus történeteket, merthogy szerinte az opera, az operett és a musical – a zenés színházi műfajok – mélyén mítoszok lakoznak, és ezek érintik meg a néző lelkét.
A színház és az opera közötti alapvető különbségként Szinetár Miklós még megjegyezte: míg a prózát ritkán nézik meg többször, az operát, amely számos impulzust közvetít a néző felé, újra és újra át kell élni ahhoz, hogy megértsék, és mindig felfedezhető benne valami új finomság.
Hallhatunk kortársakat?
A közönség soraiból kérdésként merült föl: miért nem kortárs operák bemutatójával keresik a választ a „halott-e az opera” kérdésére? Miért nincsenek a programban a jelenkori magyar operairodalom fontos alkotásai – Petrovics Emil, Szokolay Sándor, Vajda János, Fekete Gyula, Bozay Attila, Dargay Marcell művei –, hogy megláthassuk: van-e közönsége a műveiknek?
Válaszában Kesselyák Gergely elmondta: amikor átvette a fesztivál vezetését, már meghirdették: Bartók + Puccini lesz a 2012-es program. 20. századi zeneszerzők, köztük magyar komponisták, Vajda János és Fekete Gyula műveinek egy-egy részlete azonban a mostani fesztiválzáró gálán is felhangzik majd. A 2013-as fesztiváltól indulva azonban az az elképzelés, hogy kortárs szerzők művei is helyet kapjanak a programban. Ezt előlegezi meg a Híd a jövőbe gálahangversenyen kihirdetendő operaverseny felhívása is…
