Kökény Attila volt Miklósa Erika duett-partnereMiklósa Erika Kossuth-díjas operaénekes ’másképp’ című hangversenye és két Kékszakáll-történet a hetedik napon.
Legyen másképp…
„A crossovernek széles közönsége van manapság” – fogalmazta meg Fekete Gyula zeneszerző a fesztivál második napján tartott kerekasztal beszélgetésen. Akaratlanul is mintegy előre vetítve az idei fesztivál crossover-műfajban, azaz a műfajok keveredéséből összeálló új műfajban készült előadásait. Köztük – akár – Miklósa Erika operaénekes ’másképp’ című műsorát, amely a hetedik fesztiváli nap egyik kiemelkedő produkciója volt.
Miklósa ErikaMert mitől is ’másképp’ értelmezendő Miklósa Erika? Nos, többek között azért, mert a világhírű operaénekes most Piazzolla-tangókkal, Edith Piaf slágerekkel, a Csárdáskirálynő Álom, álom… című betétdalával állt a közönség elé. Műsora első felében a „latin-formációt” képviselő – hegedű, tangóharmonika, nagybőgő, gitár, zongora összeállítású – Quartett Escualo kísérte, míg a második felében a 20. század első felének bigband-jeit idéző Modern Art Orchestra. Ez utóbbi vezetője, Fekete-Kovács Kornél pedig akár az operettet is dzsesszesítette, hogy világossá váljon: a műfajok, ha érzékenyen, értőn és tisztelettel bánnak hagyományaikkal, szabadon formálhatók az előadó stílusára.
Miklósa Erika sem tett mást, mint lélekkel, saját hangi és színpadi stílusában közvetítette az operaénekesektől nem megszokott műfajokat. Magyarázatát is adta ennek a koncert dalai közötti szünetben: „Valamennyi dal más-más okból, de fontos lett az életemben. Viszont fontos volt, hogy a zeneszámok idomuljanak az én zenei ízlésemhez.” Ebben pedig kiváló alkotótársakra talált Fekete-Kovács Kornél mellett a Quartet Esculo-t vezető Kerek István személyében.
Miklósa Erika úgy fogalmazott: „A Másképp zenei anyaga érdekes, s talán ebben a hangszerelésben még az operaáriák sem olyan idegenek azok számára sem, akik egyébként nemigen járnak operába” Az énekesnő produkciója így szervesen illeszkedett a Miskolci Operafesztivál „Legyen az opera mindenkié!” szlogenjéhez. Ebbe pedig belefér az is, hogy az esten a művésznő duett-partnere egy kereskedelmi tévécsatorna tehetségkutató versenyének felfedezettje, Kökény Attila legyen.
Kétszer Kékszakáll: Bartóktól és Offenbachtól
A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kar Magánének Tanszék „Bárdi Sándor Opera Stúdió” hallgatóinak előadásai mindig üde színfoltjait jelentik a Miskolci Operafesztiválnak. A sokadjára visszatérő, a fellépőkben persze évről évre változó „alkalmi társulat” – Prof. Dr. Temesi Mária tanszékvezető operaénekes irányításával – idén 2 (Kék)Szakállt hozott Miskolcra Toronykőy Attila rendezésében: Bartóktól A kékszakállú herceg vára és Offenbach Kékszakáll című operáit.
A kékszakállú herceg váraMár maga a darabválasztás is geg – ha szabad így fogalmazni a naplóírónak –, hiszen egy véresen komoly lélektani drámához kontrasztként egy vérbő humorral megírt vígoperát mellékeltek.
Egyes nézetek szerint 21. századi trend, hogy a közönséget nem szabad drámai katarzissal elengedni (pl. a televíziós szappanoperák egyes epizódjainak végén) – de a szegediek darabválasztása nem ebben a szellemben történt. A rendező, Toronykőy Attila elárulta: "Két mesterszakos hallgató nagyon szerette volna előadni a Bartók-operát, így jött az ötlet, hogy ha az egyik kékszakáll, akkor legyen a másik is az." Szempont volt emellett az is – tette hozzá –, hogy az előadásokban minden hallgatójuk bemutatkozhasson. Erre pedig az Offenbach-vígopera kínál lehetőséget, amelyben 23 diákjuk lép színpadra.
A szegediek alacsony költségvetéssel készült előadásai most is magukért beszéltek: a műhelymunkában kidolgozott ötletek, az egyszerű, jelzésértékű díszletek, a konfekcióban beszerezhető jelmezek izgalmassá tették a produkciókat. A huszonéves fiatalok derűs játéka pedig különös, más formában nehezen elérhető „hozzáadott” érték.
A derű természetesen nem a Bartók-műre vonatkozott, amely azért még igencsak nagy kihívást jelentett a lelkileg (és, valljuk meg, hangilag) még éretlen főszereplők számára. A Regőst is „alakító” Oberfrank Péter zongorakíséretében azonban Judit (Töreky Katalin) érzékeny személyiségként birkózott meg az eleinte tanácstalan, majd egyre inkább könyörtelen figuraként megformált Kékszakállúval (Tarnai Dávid), akiről a felsőruhákat – mint a lélek burkait – „ajtóról ajtóra” fejtette le.
Offenbach: Kékszakállú, esőköpenybenA Bartók-mű után következő, kevésbé tartalmas mondanivalóval, viszont a szórakoztatás maximális igényével egybeszerkesztett Offenbach Kékszakáll minden pillanata alkalmat adott a felhőtlen játékra, amelyet ki is használtak a színpadra felkészült, illetve még gyakorló szereplők. Élvezetes szerepjátékkal tette feledhetetlenné az előadást Decsi András (Kékszakáll), Lukács Angéla (Vadóc), Kiss András (Pelikán), Gulyásik Attila (Kandeláber) és Herczeg Ferenc (Zafír). Az előadás végén a szűnni nem akaró, hosszú taps valamennyi szereplőnek, az Offenbach-darab zongorakísérőjének, Koczka Ferencnek, valamint a zenei együtteseket betanító tanároknak – Csengery Adrienne-nek és Andrejcsik Istvánnak – egyaránt kijárt, közös munkájuk elismerésére.
