Kétszer Kékszakáll: Bartóktól és Offenbachtól
A Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kar Magánének Tanszék „Bárdi Sándor Opera Stúdió” hallgatóinak előadásai mindig üde színfoltjait jelentik a Miskolci Operafesztiválnak. A sokadjára visszatérő, a fellépőkben persze évről évre változó „alkalmi társulat” – Prof. Dr. Temesi Mária tanszékvezető operaénekes irányításával – idén 2 (Kék)Szakállt hozott Miskolcra Toronykőy Attila rendezésében: Bartóktól A kékszakállú herceg vára és Offenbach Kékszakáll című operáit.
A kékszakállú herceg váraMár maga a darabválasztás is geg – ha szabad így fogalmazni a naplóírónak –, hiszen egy véresen komoly lélektani drámához kontrasztként egy vérbő humorral megírt vígoperát mellékeltek.
Egyes nézetek szerint 21. századi trend, hogy a közönséget nem szabad drámai katarzissal elengedni (pl. a televíziós szappanoperák egyes epizódjainak végén) – de a szegediek darabválasztása nem ebben a szellemben történt. A rendező, Toronykőy Attila elárulta: "Két mesterszakos hallgató nagyon szerette volna előadni a Bartók-operát, így jött az ötlet, hogy ha az egyik kékszakáll, akkor legyen a másik is az." Szempont volt emellett az is – tette hozzá –, hogy az előadásokban minden hallgatójuk bemutatkozhasson. Erre pedig az Offenbach-vígopera kínál lehetőséget, amelyben 23 diákjuk lép színpadra.
A szegediek alacsony költségvetéssel készült előadásai most is magukért beszéltek: a műhelymunkában kidolgozott ötletek, az egyszerű, jelzésértékű díszletek, a konfekcióban beszerezhető jelmezek izgalmassá tették a produkciókat. A huszonéves fiatalok derűs játéka pedig különös, más formában nehezen elérhető „hozzáadott” érték.
A derű természetesen nem a Bartók-műre vonatkozott, amely azért még igencsak nagy kihívást jelentett a lelkileg (és, valljuk meg, hangilag) még éretlen főszereplők számára. A Regőst is „alakító” Oberfrank Péter zongorakíséretében azonban Judit (Töreky Katalin) érzékeny személyiségként birkózott meg az eleinte tanácstalan, majd egyre inkább könyörtelen figuraként megformált Kékszakállúval (Tarnai Dávid), akiről a felsőruhákat – mint a lélek burkait – „ajtóról ajtóra” fejtette le.
Offenbach: Kékszakállú, esőköpenybenA Bartók-mű után következő, kevésbé tartalmas mondanivalóval, viszont a szórakoztatás maximális igényével egybeszerkesztett Offenbach Kékszakáll minden pillanata alkalmat adott a felhőtlen játékra, amelyet ki is használtak a színpadra felkészült, illetve még gyakorló szereplők. Élvezetes szerepjátékkal tette feledhetetlenné az előadást Decsi András (Kékszakáll), Lukács Angéla (Vadóc), Kiss András (Pelikán), Gulyásik Attila (Kandeláber) és Herczeg Ferenc (Zafír). Az előadás végén a szűnni nem akaró, hosszú taps valamennyi szereplőnek, az Offenbach-darab zongorakísérőjének, Koczka Ferencnek, valamint a zenei együtteseket betanító tanároknak – Csengery Adrienne-nek és Andrejcsik Istvánnak – egyaránt kijárt, közös munkájuk elismerésére.
