Leoš Janáček és Kamila Stösslová A Makropulosz-ügy (szó szerinti fordításban: A Makropulosz-recept), Leoš Janáček csodálatos operája érthetetlenül ritkán kerül színpadra. Bár az utóbbi időben kezdik ismét fölfedezni, így igazi csemegében részesül, aki megtekinti a darabot. Mi a titok nyitja? Természetesen – a nő.
A zeneszerző ugyanis a mű születésének korszakában lobbant szerelemre a nála 40 évvel fiatalabb Kamila Stösslová iránt, noha mindketten házasok voltak. A vonzalom érthető módon kissé egyoldalú, de – szerencsére – a múzsához írt 700-nál több Janáček-levélből elénk tárul a nagyszerű művekkel kapcsolatos szerzői gondolatvilág.
A Čapek-színdarab, a Makropulos megtekintése után így írt Stösslovának:
"Prágában adják a Makropulost. (A hölgy) 337 éves, mégis fiatal és szép. Szeretné ezt maga is?
De tudja-e, hogy boldogtalan volt? Mi éppen azért vagyunk boldogok, mert tudjuk, hogy életünk nem hosszú. Ezért minden percet ki kell használnunk, alaposan ki kell használnunk.
... Annak a 337 éves szépségnek már nem volt szíve."
A darab történelmi előzményei
A XVI. század második felében a prágai Hradzsinban (Hradčany) élt II. Rudolf Habsburg-házi német-római császár (I. Rudolf néven magyar király). Alkimista császárnak nevezték, mert jobban kedvelte az aranycsinálást és a varázsital-készítést, mint az uralkodást, ezért maga köré gyűjtött számos tudóst – és számos sarlatánt.
Udvari orvosa valójában egy ma is híres magyar ember volt: Nagyjeszeni Jeszenszky János (latinul Jesenius vagy Jessenius) (Boroszló /Wrocław/, 1566. december 27. - Prága, 1621. június 21.) Orvosprofesszor, a wittembergi és a prágai egyetem rektora, II. Rudolf és II. Mátyás német-római császár udvari orvosa.
