Kocsis ZoltánElhunyt Kocsis Zoltán zongoraművész, karmester, zeneszerző, a kortárs zenei élet meghatározó egyénisége. A 64 éves korában, 2016. november 6-án eltávozott zseniális művészre a Bartók Plusz Operafesztivál 2016 gálahangversenye kapcsán készült interjújával emlékezünk, amelyben többek között Bartók zenéjéhez fűződő viszonyáról vallott.
„De ki ér fel Bartókhoz?!”
Kocsis Zoltán karmester a fesztivál zárókoncertjéről és a Bartók-évekről
A 2016-os Bartók-évben Bartóktól és Bartókról szól az operafesztivál záróhangversenye – a Nemzeti Filharmonikus Zenekar koncertje, amelyre az együttes főzeneigazgatója, Kocsis Zoltán igazán reprezentatív programot állított össze.
„Minden koncert más és más, mindegyik egy üzenet,
lehetőség arra, hogy megnyerjünk egy pár embert az ügynek”
– A korábbi években általában gálaelőadással zárt a Bartók Plusz Operafesztivál. Tekinthetünk így a Nemzeti Filharmonikusok zárókoncertjére is?
– Néhány éve a fesztivál koncepciót váltott, ám Bartókot nem felejtették el. Nemcsak nevükben, hanem műsorukban is megőrizték, és ezt dicséretesnek tartom. Most, a Bartók-évben még hangsúlyosabban jelen van a tíz nap alatt. A mi programunk nagyon reprezentatív lesz: Bartók három műve, a Magyar képek, a Táncszvit és a Concerto nemcsak időben, de zenei téren is felrajzol egy ívet pályájáról. Ezek közé illeszkedik be Veress Sándor: Threnos – In memoriam Bartók Béla című műve. Veress Bartók és Kodály tanítványa volt, ez a Bartók halálára, felkérésre írt „gyászdal” népzenei motívumaiban, bartóki utalásaiban is tetten érhető. Veress nagyon elismert szerző volt, de nem tagadható, hogy a zene nem ér fel a mesteréhez – de hát ki ér fel Bartókhoz!? Sokszor dirigáltam ezeket a műveket, ám minden koncert más és más, mindegyik egy üzenet, lehetőség arra, hogy megnyerjünk egy pár embert az ügynek.
– A jubileumi évek talán több lehetőséget kínálnak, könnyebben eljuthat ez a bizonyos üzenet a közönséghez.
– Lehet, hogy több a koncert, de fogy a közönség. Az igazán méltó ünneplés az lenne, ha olyan oktatási-nevelési tervek születnének, amelyek garantálják, hogy ha nem is képzett, de fogadóképes lesz az ifjúság a komolyzenére. Régóta mondom, hogy vissza kellene hozni az oktatásba a Kodály-módszert, az ének-zene kötelező voltát. Látom a gyerekeimnél, hogy a különböző iskolákban milyen magas követelményeket támasztanak az egzakt tudományok terén. A humán tudományok viszont, és ebbe a zene is beletartozik, olyan mértékben háttérbe szorulnak, ami már érthetetlen. Ami a mi potenciális közönségünk fejlődését veszélyezteti.
Kocsis Zoltán a Bartók Plusz Operafesztivál 2016 záróhangversenyének karmestereként– Ugyanakkor nagyon komoly eredménye van éppen a tíz évvel ezelőtti Bartók-évnek. Ha nem is a tervezett tempóban, de készülnek a Bartók Új Sorozat lemezei.
– 1981-től, a Bartók-centenáriumtól aktív részese vagyok ezeknek az eseménysoroknak, de nem szeretem az évfordulókat. Különösen, ha olyan szerzőről van szó, akinek az életműve napi táplálékom. Ilyen módon azt sem kell hangsúlyoznom, hogy számomra minden év Bartók-év, mint ahogy Rahmanyinov-év, Bach-, Debussy- és Dohnányi-év... Nem szeretem azt, ahogyan kezeljük a jubileumokat. Hogy máshonnan hozzak példát: amikor Ady- vagy József Attila-év volt, akkor a csapból is Ady vagy József Attila folyt. Ennek ürügyén elővették olyan szösszeneteiket is, amiket ők nem szántak a nyilvánosság elé. Ugyanezt tapasztalhatjuk a zeneszerzők, jelesül Bartók évfordulóin is. Ugyanakkor jól emlékszem, ha nem ütöm a vasat, akkor a Hungaroton sosem fog bele a Bartók zongorázik monumentális, háromalbumos kiadvány megjelentetésébe. Én viszont ezt tartom a ’81-es évforduló legnagyobb eredményének. Mint ahogy most, a Bartók-összkiadás elindítását is sokkal fontosabb eseménynek érzem, mint a fiatalkori zsengék, személyes üzenetek, vallomások publikálását. A 2006-ban elindított, és jelenleg a felénél járó Bartók Új Sorozat olyan vállalkozás lett, ami túlnőtt saját magán. Irányadó lehet a jövő generációinak. A legnagyobb lelkiismerettel, ugyanakkor az előadói fantáziánkat sem sutba dobva játszottuk fel, amivel eddig elkészültünk.
– Ezt több CD esetében magas nemzetközi szakmai díjjal ismerték el, ugyanakkor a közönség is szereti, több arany-, sőt platinalemez van köztük. Legutóbb a Kórusművek első CD-je jelent meg. Mi lesz a folytatás?
– Rengeteg a kotta a zongorámon, még hezitálok, mi lesz a következő, de valószínűleg a dalok. Hiszen például a 20 magyar népdalból, az 1929-ben írt remekléséből nincs használható felvétel. A régi, aranyborítós, ma zöld CD-ként ismert Bartók-összkiadás a maga korában jó célt szolgált, de már nem lehet komolyan venni, beleértve a saját I. és II. zongoraverseny-felvételeimet is. A dalokról sincs olyan felvétel, ami etalonnak tekinthető. Érdekes lenne azon is elgondolkodni, hogy vajon miért? Úgy gondolom, ebben nagy szerepe lehet annak, hogy míg korábban számos kórus működött, ma már egy kezemen meg tudnám számolni azokat, akik Bartók nehéz műveit méltó módon meg tudják szólaltatni.
„...számomra minden év Bartók-év”
– Küszöbön áll egy másik nagy munka, a 2016-os Bartók-évnek inkább a szakmának szóló eredménye: a kották összkiadása.
– Fontos, hogy forrásértékű kiadvány készülhet. Éppen ezért nagyon vigyázni kell, hogyan kezeljük például az alternatív, tehát átírt tételeket, amelyek révén gyakorlatilag egy új mű született. Ilyen a II. hegedűrapszódia II. tétele. Vagy A csodálatos mandarin partitúrájába Bartók Péter visszaillesztette azokat a részeket, amiket, ki tudja kinek a közbenjárására kihagytak. Ez közel ötven ütemet jelent, lényegében egy formarész teljes megváltoztatását. Ha de jure 2015 végén le is jártak a szerzői jogok, zenei szempontból nagyon is fennállnak. Ha egy szerző bizonyos utasításokat beír a kottába, azt az előadónak kutyakötelessége betartani. Sokan például úgy ártanak Bartóknak, hogy azt állítják, rossz volt a metronómja, nem kell a jelzéseket figyelembe venni. Pedig ha másképp játsszák, az már egy más darab! Ezért jelentős lépés egy hiteles összkiadás, de az biztos, hogy az előadói dilemmákat a zenetudomány csak részben oszlatja el, igazán okosak csak a saját ízlésünktől lehetünk.
Lejegyezte: Csörnök Mariann
Kocsis Zoltán operafesztiváli fellépéseiről és életpályájáról itt tájékozódhat »
