(1379, 1645, '', 'bartok-bela-a-kekszakallu-herceg-vara-bartok-bela-a-fabol-faragott-kiralyfi', '
Az előadás plakátjaBartók-est. A kékszakállú herceg vára – opera egy felvonásban, magyar nyelven; a Kolozsvári Magyar Opera előadása.A fából faragott királyfi – báb-balett; a miskolci Csodamalom Bábszínház előadása.
Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára
Opera egy felvonásban, magyar nyelven.
Librettó: Balázs Béla
A Kolozsvári Magyar Opera előadása
Szereplők: Kékszakállú - Szilágyi János, Judit - Molnár Mária, Prológus - Dimény Áron
Közreműködik: a Miskolci Szimfonikus Zenekar
Díszlet- és jelmeztervező: gróf Bánffy Miklós (1918)
A jelmezek rekonstruálását irányította: Szebeni Zsuzsa
A díszletek rekonstruálását irányította: Lőrincz Gyula
Közreműködik: a Miskolci Szimfonikus Zenekar
Karmester: Selmeczi György
Rendező: Szinetár Miklós
A budapesti Magyar Királyi Opera 1918-as premierje elevenedik föl. Bartók Béla művét az Operaház akkori intendánsa, Bánffy Miklós látványtervei alapján rekonstruált díszletek között Szinetár Miklós, a kortárs magyar operajátszás doyenje gondolta újra.
Bartók Béla: A fából faragott királyfi
Báb-balett
Librettó: Balázs Béla
A Miskolci Csodamalom Bábszínház előadása
Szereplők: Királylány - Szabó Dorina, Királyfi - Telenkó Zsombor, Tündér - Kőhalmi Boglárka, Kar - Molnár Mercédesz, Rákosi Cintia, Misley Fanny, Molnár Virág, Rózsa Dorottya, Németh Alexa, Képes Döniz, Bódi Friderika, Újvári Beáta, Teleki Patrícia, Oláh Szabina
Közreműködik: a Miskolci Szimfonikus Zenekar
Koreográfus: Marschalkó Edit
Látványtervező: Korecz Károly
Fénytervező: Oláh Krisztián
Művészeti tanácsadó: Pálosi István
Karmester: Gál Tamás
Rendező: Szabó Attila
A Miskolci Csodamalom Bábszínház produkciója a Bartók által előírt táncdramaturgia elvárásaihoz hűen, a történetmesélés hagyományos szabályait követve szól különböző korosztályokhoz.
A táncjáték a mozgásszínház, valamint az animációs színház formai lehetőségeit kihasználva teremti meg a mese illúzióját. A mesei szereplők megszokott és megkövetelt jelképeikkel jelennek meg: korona, palást, vándortarisznya, fátyol, aranyhaj; ugyanakkor a háttér, a környezet vagy a bábszínházi méreteket követi, vagy a pantomim eszközeivel jelenik meg. Az előadásban egyetlen férfi szereplő van, a királyfi, akinek a szerelem beteljesüléséért vívott küzdelmét követjük végig az elemekkel, a női büszkeséggel, gőggel, és végül saját fájdalmával. A fából faragott királyfi szereplőként a valódi Királyfi alteregója; az előadásban – eltérve a színpadi konvenciótól – nem hús-vér figura, hanem túldimenzionált báb, valóságos gólem, a férfi őserő.
2015. 06. 13., szombat 19:00 – Miskolci Nemzeti Színház, Nagyszínház
Cselekmény (A kékszakállú herceg vára)
Nyitójelenet: a Kékszakállú herceg és újdonsült felesége, Judit megérkeznek a férfi várába. Kékszakállú eleinte szinte lebeszéli magáról Juditot, hiszen a vára nem tündöklő, s a lány családja sem remél semmi jót a házasságuktól, de Judit jóhiszeműen és szeretettel követi a férfit. Judit elhagyta családját és vőlegényét a Kékszakállúért. A hideg, nyirkos, ablaktalan várat szerelmével akarja fölmelegíteni, bevilágítani. Judit meglátja a hét csukott ajtót. Kíváncsi lesz, mi van mögöttük, ki akarja nyitni őket, hogy „szél bejárjon, nap besüssön”. Amikor az egyik ajtón szemléltetésképpen dörömbölni kezd, kísérteties sóhajtást hall. Halálra váltan, de csendesen kérdezi: ki sóhajtott, mi sóhajtott? Majd megnyugtatja magát, hogy a vár sóhajtott, tehát ki kell nyitogatni sorban az ajtókat, hogy átjárhassa a fény.
Első ajtó: Kínzókamra
Kékszakállú az első ajtó kulcsait hamar átadja Juditnak, aki szeretettel, szépen nyitja az ajtót, majd megrémül a feltáruló látványtól: kínzókamra szöges karókkal, izzó nyársakkal, láncokkal. A Kékszakállú az elszörnyedő lánytól ismét azt kérdezi, fél-e, de Judit inkább tovább megy: észreveszi, hogy véres a fal, ugyanakkor világosabb lett.
Második ajtó: Fegyveresház
Judit kinyitja a második ajtót: ez a fegyveresház. A fegyvereken vér szárad, ettől is megretten, vagy inkább csalódik a Kékszakállúban, hogy milyen kegyetlen is tud lenni. Végül Judit optimizmusa győz, megint föllelkesíti, hogy több lett a fény, s nem zavarja, hogy a fénysugár is vérszínben vöröslik. A Kékszakállú még három kulcsot ad Juditnak, a lelkére köti, akármit is lát, ne kérdezzen, mert most már úgyis mindegy.
Harmadik ajtó: Kincseskamra
A vár kincseskamrája nyílik meg telve ékszerekkel, aranypénzekkel, koronákkal, palástokkal, drágakövekkel. Judit örül a Kékszakállú gazdagságának. A férfi azt mondja neki, hogy az övé most már ez is mind. De Judit megint vért lát: a legszebbik korona véres.
Negyedik ajtó: Virágoskert
Kékszakállú sürgeti Juditot, nyissa a következő ajtót, hogy napfény áradjon be. A virágoskertbe lépnek, ahol csodálatos rózsák, liliomok nyílnak. Ám a virágok földje véres. Judit megkérdezi a Kékszakállút, ki öntözte eddig a kertet, de az nem válaszol, hanem tovább nyittatja az ajtókat.
Ötödik ajtó: Birodalom
Kinyílik az ötödik ajtó, és fény terül szét a várban. Judit szinte meghátrál tőle. Ez a Kékszakállú birodalma, amire olyan büszke, hogy fel is sorolja, mi mindene van: hegyek, folyók, erdők, rétek, amik mostantól mind Judité. Végre tündököl a vár, de megint jön a kijózanító észrevétel: véres árnyat vet a felhő, és Judit kíváncsisága legyőzi a megismerés és világosság feletti örömét. Ki akarja nyitni az utolsó két ajtót is. A Kékszakállú figyelmezteti, hogy vigyázzon, mert a vár nem lesz már fényesebb, inkább élvezzék azt, ami van, de Judit tovább erőlteti, kéri a kulcsokat.
Hatodik ajtó: Könnytó
Kékszakállú még egy kulcsot ad Juditnak, aki kinyitja a hatodik ajtót is, ami mögött egy néma, mozdulatlan, fehér víztükrű tó van. Judit döbbenten látja, hogy milyen természetellenes ez a tó a mozdulatlanságával, fehérségével, a Kékszakállú pedig többször is elmondja neki, hogy a tó könnyekből van. Judit a lényegre tér: megkérdezi, kit szeretett előtte a Kékszakállú, hiszen már egyértelmű, hogy ez a tó más Nők elsírt könnyeiből gyűlt össze, vagy a Férfi könnyeiből más Nők miatt. A végére akar járni a dolgoknak, s arra hivatkozik, ha Kékszakállú igazán szereti, elárulja kit szeretett előtte... A vár egy fokkal sötétebb lesz.
Hetedik ajtó: Régi asszonyok
Judit követeli a hetedik kulcsot, mert összeállt neki a kép: minden véres a várban, tehát igaz lehet, hogy a Kékszakállú minden előző feleségét megölte, és a hetedik ajtó mögött ott vannak a régi asszonyok tetemei, amiket látni akar, hogy a végére járjon a dolognak, és biztos lehessen benne: igaz a mendemonda, amit ismer. Amikor kinyitja az ajtót, várakozásával ellentétben azt látja, hogy a régi asszonyok élnek és gyönyörűek. Ők öntözték a kertet, ők gyűjtötték a kincseket, s Judit mindet szebbnek látja magánál. A Kékszakállú sorban elmeséli, hogyan ismerte meg őket: az elsőt hajnalban, a másodikat délben, a harmadikat este, a negyediket pedig éjjel... a Nő megrémül, hogy be kell álljon a sorba, ő is csak egy lesz közülük Kékszakállú Judit fejére teszi a legszebb koronát, vállára adja a legszebb palástot. S mostantól mindig éjjel lesz. A vár elsötétül.
Cselekmény (A fából faragott királyfi)
A fából faragott királyfi a népmese naiv egyszerűségét és báját viszi a színpadra; megoldásából napfényes életöröm ragyog. A darab kezdetén, az ébredező természet csodái között, mesebeli várkastélyban találjuk a Királykisasszonyt. A szomszédos várból útra kelt Királyfi észreveszi és megszereti a Királykisasszonyt, a természet azonban - a tündér parancsára - útját állja és megakadályozza, hogy elérhessen hozzá. A Királyfi akarata azonban legyőzi az erdő fáit és a szeszélyes vizeket. Mikor a Királykisasszony nem akarja meghallgatni, fából bábut farag, ráakasztja koronáját és palástját. Ez már jobban vonzza a Királykisasszonyt, akinek megtetszik a díszes bábu a koronájától és palástjától megfosztott Királyfiról azonban nem vesz tudomást. Mérhetetlen a Királyfi bánata, és most a természet siet vigasztalására. De hamarosan elszomorodik a Királykisasszony is: az élettelen fabáb haszontalan játékszernek bizonyul, s most már szívesen felismeri az igazi Királyfit. A tündér parancsára az erdő most a Királykisasszony útját állja, aki nem tudja legyőzni az ellene szegülő természetet, de szégyene és megbánása méltó büntetés korábbi balgaságáért. A Királyfi megbocsátóan öleli magához, és kettesben indulnak el a boldogság felé, maguk mögött hagyva a bezáruló, elcsendesedő természetet.
