Egyes vélemények szerint a valaha volt legnépszerűbb „komoly”zenei mű a Carmina Burana. Carl Orff muzsikáját a bor és a szerelem himnuszaként tartják számon. A világi dalokból zenekarra, szólóénekesekre és kórusokra írt, mágikus képekből szőtt mű három énekkar együttműködésével kerül színpadra. Azok számára is nagyszerű élményt kínál, akik még csak most ismerkednek ezzel a zenei világgal.
Szólisták: Kertesi Ingrid, Horváth István, Haja Zsolt
Közreműködik: Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézet zenekara és kórusa, a Vox Humana kórus, az Avasi Gimnázium Kórusa, valamint a Miskolci Balett
Karvezető: Sándor Zoltán, Sándor Bence, Szuhánszky Tamás
Koreográfus: Kozma Attila
Karmester: Bartal László
Az előadásról:
A Carmina Burana híres középkori versgyűjteményt Carl Orff (1895-1982) kantátája tette korunkban különösen népszerűvé. Az antológia sokáig lappangott, csak 1803-ban került elő a benediktbeureni kolostor könyvtárából. S mivel a helység latin neve Bura Sancti Benedicti, innen ered a Carmina (dalok) szó után a Burana jelző. Felfedezése után nem azonnal jelent meg - szabadszájúsága ezt még ama felvilágosult korban is megakadályozta -, hanem csak fél évszázaddal később.
Mi is ez a gyűjtemény? Középkori, latin nyelvű diákdalok nagy válogatása, melyben éppúgy megtalálhatók a szerelmi dalok, mint a moralizáló természetűek, a szatirikusak, mint a paródiák, s azok a versezetek, amelyek talán a leghíresebbek: a kocsmai énekek, pompás bordalok, a világra fittyet hányás azóta is élő költői mintái.
"Ó, Fortuna, hűtlen Luna, állhatatlan, csalfa Hold! Olykor megversz, olykor kedvelsz, nem jut hozzám bú és gond; Jöjj, Nap fénye, melegíts, aranyszínű, tiszta, új életet telepíts, jókedvet hozz vissza. Ifjak, lányok, asszonyok a szerelmet várják, és a földön mindenütt minden ember keresi a párját. Nézz már rám, ég a szám, ifjú szívem rád vár. Nem szán engem a világ, nem tart senki számon, mindhiába keresem, várom én a párom. Mindig árván él a lány. Jókedvére hol talál? Éjjel százszor könnyet ejt, bús sóhaj száll. Árva szíve társra vár. Mint bimbós rózsa, vár a szép leány. Új vágy ég szemén, sóhaj száll ajkán. Egy a sorsunk: nyögve hordunk mindent, mit bús végzet ád, s bajban, jajban, síró dalban visszavárunk, Fortunánk!"
2013. június 19., szerda; 21.00 – Miskolci Nemzeti Színház, Nyári Színház
