Don Giovanni for ever
Selmeczi György rendező-karmester a fiatalokból álló Auris társulattal adta elő az operát – ha jól emlékszünk ennyi év távlatából –, komorra hangolva. Igazi fesztiválhangulatot teremtett, hogy pár nappal később újra hallhattuk a Don Giovannit – ezúttal koncertszerű előadásban. A világhírű bariton, Renato Bruson (Don Giovanni) és Paolo Gavanelli (Leporello) hatalmas közönségsikert aratott, mert a két temperamentumos olasz a koncertből előadást varázsolt. A kritikákban tekintélyes szakemberek vetették fel, hogy valóban meg kell-e a rendezi egy operát, ha nagy kvalitású énekesek egy koncertet is képesek „előadásszerűvé” tenni.
Mozart Don Giovannija a világ operairodalmának kimeríthetetlen darabja, amelyet újra és újra játszani kell. A „Bartók +…” operafesztivál tíz éves történetében a Prágai Nemzeti Színház idei vendégjátéka volt a harmadik interpretáció. A 2003-as „Bartók + Mozart” programjai között kétszer is szerepelt a mű.Mielőtt az idei Don Giovannira rátérnénk, álljon itt egy idézet. Heller Ágnes filozófus az operafesztivál elméleti előadásainak keretében elemezte lenyűgöző eleganciával Mozart operáját 2003-ban. „A reneszánsznak két középkori eredetű reprezentatív hőse volt: Faust és Don Juan. Ez utóbbi Tirso de Molina vagy Molière feldolgozásában – a 17. század elején, illetve közepén – még pusztán egy spanyol nemesember – jobbára vígjátéki – története volt, aki szerette a nőket, kicsapongó volt, aztán pedig valami ok miatt pórul járt és elvitte az ördög. (…) A történet világdrámává válásának alapja a felvilágosodás korában teremtődött meg. Míg a régi, az előző kort a korlát, az újat a korlátlanság, legalább is az az utáni vágy jellemezte. Sem Faust, sem Don Juan nem elégszik meg azzal, amit a véges élet felkínál számukra, ám a végtelenséget nem a túlvilágon, az örök életben keresik, hanem még ezen a Földön. A végesben a végtelen elérése azonban lehetetlen, így tehát mindketten a lehetetlent hajhásszák. (…) Don Juan egyetlen törekvése, hogy minden nő az övé legyen, ám ő nem egy emberben keresi a végtelenséget, hanem a számsorban, a mennyiségben, annak újra és újra meghaladásában (…) törekvésének sem erkölcs, sem isteni törvény nem szab gátat.” (Heller Ágnes: A Don Giovanni-értelmezés)